Sophia Loren, az olasz filmművészet egyik legnagyobb alakja 90 évesen is büszkén tekint vissza életére. Gazdag pályafutása, hosszú házassága Carlo Pontival, szerető családja – mindezek olyan dolgok, melyekért hálás. Mégis, egy apró, de számára fájdalmas hiányérzet kíséri: sosem viselt fehér menyasszonyi ruhát a saját esküvőjén.
A színésznő 1966. április 9-én ment férjhez Carlo Ponti filmproducerhez, akivel már 1950 óta ismerték egymást. Akkor Loren mindössze 15 éves volt, Ponti pedig 37 – és már házas. Az olasz törvények akkoriban nem tették lehetővé a válást, így kapcsolatuk hosszú évekig törvényen kívül maradt.
Sophia Loren még 2021-ben (fotó: Amy Sussman/Getty Images)
Bár 1957-ben már összeházasodtak Mexikóban, az esküvőt érvénytelennek nyilvánították, hogy elkerüljék a bigámia vádját. Csak 1965-ben, francia állampolgárságot szerezve, tudott Ponti hivatalosan is elválni, és így végül 1966-ban kötöttek valódi, törvényes házasságot.
Ennek ellenére Sophia saját esküvője messze elmaradt attól a pompától, amit filmjeiben többször is megélhetett menyasszonyként. Az ünnepség meghitt és visszafogott volt, a ruhája pedig stílusos, de rendkívül egyszerű: egy világos színű selyemblúz, hozzá illő rakott szoknya, sál a nyakában, és egy klasszikus ’60-as évekbeli kabát nagy gombokkal.
A filmvásznon azonban számtalanszor öltött gyönyörű menyasszonyi ruhát – ezek közül az egyik legismertebb a Magányos apu megosztaná (1958) című filmben viselt darab, amely nemrég inspirációként szolgált Lauren Sánchez esküvői ruhájához is. A valóságban azonban Loren sosem élhette át azt, amit annyi nő: a fehér menyasszonyi ruha viselésének szimbolikus pillanatát – írja a Hello.
Jelenet a Magányos apu megosztaná című filmből (Photo by Archive Photos/Getty Images)
Egy 2020-as interjúban így vallott erről:
Nagyon nehéz azt mondani, hogy nincs semmi, amit megbántam volna. De ha őszinte vagyok, van egy dolog, amit egy kicsit sajnálok: hogy sosem házasodtam fehér ruhában. Ez volt az álmom – és ez az álom még mindig bennem él.
A színésznő számára tehát az élet nagy álmai közül ez az egyetlen, amely sosem válhatott valóra – egy apró, személyes bánat egy máskülönben teljes és gazdag életútban.
