Ezeket a golyókat vizuális jelzőbójáknak vagy jelzőgömböknek, markergolyóknak hívják, és elsődleges céljuk a légi balesetek megelőzése. Azért tervezték őket, hogy jól láthatóvá tegyék az elektromos vezetékeket az alacsonyan repülő légi járművek – például helikopterek, permetező kisrepülők, hőlégballonok vagy mentőszolgálatok – számára.
Rossz látási viszonyok között a nagyfeszültségű vezetékeket nehéz észrevenni, ami halálos kockázatot jelenthet. A golyók színe és mérete miatt kiváló tájékozódási pontként szolgálnak.
A hatóságok szabályozzák ezeknek a bóják használatát, és előírják, hogy azokat mindig jól látható helyekre kell elhelyezni, hogy kirajzolják a tárgy általános formáját. Tiszta időben legalább 1000 méterről, valamint a repülőgépek megközelítési irányaiban minden esetben legalább 300 méterről észlelhetőnek kell lenniük.
- A bójáknak egy színűnek kell lenniük.
- Amennyiben fehér-piros vagy fehér-narancssárga színeket használnak, azokat váltakozva kell elhelyezni.
- A kiválasztott színnek erősen kontrasztosnak kell lennie a háttérrel szemben, amely előtt megjelenik.
- A bóják formájának olyan jellegzetesnek kell lennie, hogy ne lehessen összetéveszteni más, információközlésre használt jelzésekkel, és nem növelhetik annak a tárgynak a veszélyességét, amelyet jelölnek.
- Nagyfeszültségű vezetékeken vagy kábeleken a bójáknak gömb alakúnak és legalább 60 centiméter átmérőjűnek kell lenniük.
Ezek az elemek általában könnyű, de rendkívül ellenálló anyagokból készülnek, például üvegszálas poliészterből vagy nagy sűrűségű polietilénből, és súlyuk 5 és 7 kilogramm között mozog.
A markergolyók használata nagyjából ötven éve kezdett elterjedni a világon, abban az időben, amikor megszaporodtak az alacsonyan repülő kis gépek, helikopterek a légtérben, és balesetek is bekövetkeztek a vezetékekkel való találkozások miatt.
(via)
