
Amikor Becca és Jordan Itkowitz három Dániában töltött év után visszaköltöztek az amerikai Illinois állambeli La Grange-be két fiukkal, a 8 éves Evannel és a 10 éves Maxszal, igazi kultúrsokk érte őket. Nem sokkal a hazatérésük után, 2017-ben Becca telefonhívást kapott az iskolából: Max hógolyóval dobálózott a szünetben.
„Nem is valakire, csak úgy eldobta, mert jó móka, és ő még gyerek” – mesélte Becca a The Post-nak. „Nevettem, majd megígértem, hogy elmagyarázom neki az amerikai iskolai szabályokat, és hogy a hó bizony fegyvernek számíthat.” Maxot azért is megrótták, hogy felvett a földről egy botot.
„Dániában a botot mindig erődépítésre vagy játékra használták” – mondta Becca. Szóval a fentiek éles ellentétben álltak azzal, amit Dániában tapasztaltak, ahol az óvodás gyerekek az amerikai normákhoz képest hatalmas szabadságot kaptak. „Játszhattak az esőben, főzhettek tábortűz felett, és biztonságos, koruknak megfelelő kockázatokat vállalhattak” – magyarázta.
A legboldogabb ország
A brit újságíró, Helen Russell szerint sokat tanulhatnánk a dánoktól gyereknevelés terén. Nem véletlen, hogy az ország az 1970-es évek óta a világ egyik legboldogabbjaként szerepel a listákon.
Russell jelenleg férjével és három gyermekével él Dániában, és The Danish Secret to Happy Kids (A dán titok a boldog gyerekekhez) című könyvében feltárja a skandináv országok sajátos nevelési stílusát, ami merőben más, mint az amerikai tigrisanyák vagy helikopter szülők módszerei.
„Kisebb a nyomás a tanulmányi eredmények miatt” – mondta Russell a The Post-nak. „Nem kezdődik az iskola 6 éves kor előtt (Finnországban 7 évesen), és óriási hangsúlyt kap a játék.” Azt mesélte, hogy a játékot rendkívül értékelik. Rengeteg kutatás bizonyítja, mennyire fontos, hogy a gyerekek játék közben tanuljanak – és a skandináv országokban ezt ünneplik is – fogalmazott.
Az iskolai élmény is teljesen más, mint az amerikai rendszerben: „Nincs házi feladat körülbelül 11 éves korig, és általában tesztek sincsenek 16 éves korig.”
A rossz idő sem kifogás a bentmaradásra – él itt egy mondás: „Nincs rossz idő, csak rossz ruha.” Russell szerint az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban sok gyerekkönyvben olvasható, hogy „a gyerekek nem mehettek ki játszani, mert esett az eső”, de Dániában ez nem fordul elő. „Itt kiteszik a gyereket bármilyen időben.”
A szabadban töltött idő nemcsak mentális egészséget javít, de képességeket is fejleszt. „Erősebb, magabiztosabb, fizikailag ellenállóbb leszel” – mondta Russell. Nem véletlen tehát, hogy Dánia rendszeresen az élen végez a Világboldogság-jelentésben.
A dán szülők nem várják el, hogy a gyerekek karcolások vagy törések nélkül nőjenek fel.
„Gyakran vittem haza a gyerekeimet kisebb sérülésekkel, például egy fáramászás után” – mondta Russell. Hozzátette: ez a laza hozzáállás nagyban annak köszönhető, hogy az egészségügyi ellátás adóból finanszírozott, így egy törött kar nem jelent anyagi csődöt.
A dán szemlélet szerint a szülők akkor ártanak a gyerekeknek, ha nem engedik őket kalandos, kockázatos játékokba.
„Úgy gondolják, hogy az ilyen tapasztalatok – például a mindenféle időben való kinti játék – önbizalmat és rugalmasságot adnak” – mondta.
Sean McEvoy, aki 2017 és 2023 között élt Dániában feleségével, Amy-vel és három fiukkal, szintén azonnal észrevette a különbségeket. „A háromévesek éles késekkel farigcsáltak, tüzet gyújtottak, és a legmagasabb fák tetején mászkáltak, miközben a szülők a saját kolbászukat sütötték vagy sört ittak – nem álltak ott állandóan fölöttük.”
Az oktatáshoz való hozzáállásban is óriási eltérést tapasztalt:
New Yorkban a tanulás és a teljesítmény körüli nyomás óriási volt. Dániában viszont az a filozófia, hogy a gyerekeknek először meg kell szeretniük a tanulást, mielőtt tesztelnék őket.
Eleinte furcsa volt számukra, amikor fiuk a zsebéből köveket és bogarakat húzott elő, és csak annyit mondott: „Ezeket találtam, és tüzet raktunk.” Amikor azonban hazalátogattak, és az unokatestvérek már olvastak, aggódtak, mígnem fél év múlva a fiú hirtelen, magas szinten kezdett el magától olvasni.
„A filozófia az, hogy ne kezdd el, amíg nem állnak készen, de lassan készítsd fel őket, és ne égesd ki őket a korai padban ülős tanulással. Ha túl korán kezded, elfordulhatnak a tanulástól, és megunják.”