„Ügyes vagy!” – ismerős mondat, ugye? A legtöbb szülő ösztönösen dicséri a gyerekét, hiszen szeretné, hogy boldog és magabiztos legyen. De vajon tényleg jót teszünk ezzel? A pszichológusok szerint a válasz nem egyszerű: a dicséret lehet építő, de akár romboló is, attól függ, hogyan használjuk.
Miért nem mindegy, hogyan dicsérünk?
A kutatások szerint a dicséret a gyerek önbizalmának és motivációjának egyik alapköve, de csak akkor, ha jól alkalmazzuk. A túl általános „okos vagy” vagy „nagyon ügyes vagy” típusú mondatok hosszú távon árthatnak, mert a gyerek azt tanulja meg: a tehetség veleszületett, és ha hibázik, az azt jelenti, hogy „nem elég jó”. Ez a rögzült gondolkodásmód csökkenti a kockázatvállalást és a kitartást és könnyen oda vezethet, hogy félni fognak a hibázástól, és inkább nem próbálkoznak új dolgokkal.
A fejlődésorientált dicséret ereje
A titok: a fókusz az erőfeszítésen legyen! Carol Dweck híres kutatásai szerint a fejlődési szemléletet erősítő dicséret, amely az erőfeszítésre, a kitartásra és a tanulási folyamatra fókuszál, sokkal hatékonyabb. Például:
„Nagyon tetszik, hogy nem adtad fel, amikor nehéz volt.”
„Látom, mennyi munkát tettél ebbe a rajzba.”
„Nagyon kitartó voltál, hogy befejezd a puzzlet!”
Ez a fajta visszajelzés arra tanítja a gyereket, hogy a képességek fejleszthetők, és a hibák a tanulás részei, valamint, hogy a fejlődés a próbálkozásból és a kitartásból fakad, nem a tökéletességből.
Mi a különbség a dicséret és a bátorítás között?
A dicséret gyakran értékítéletet hordoz („szép munka”), míg a bátorítás inkább a gyerek érzéseire és erőfeszítéseire reagál („Biztos sokat dolgoztál ezen, hogy így sikerüljön”). A bátorítás segít abban, hogy a gyerek ne mások elvárásainak akarjon megfelelni, hanem belső motivációból cselekedjen.
A bátorítás nem csak szavakból áll. Fontos, hogy teret adjunk a gyereknek a döntésekhez, és hagyjuk hibázni. Ha érzi, hogy biztonságos környezetben próbálkozhat, sokkal bátrabb és kreatívabb lesz.
Fotó: Getty Images
A túlzás veszélyei
A folyamatos és indokolatlan dicséret torzíthatja a gyerek önképét, sőt, nárcisztikus vonásokat is erősíthet. Emellett kialakulhat a megfelelési kényszer: a gyerek úgy érzi, csak akkor szerethető, ha teljesít. Ha a gyerek csak a szavainkra építi a saját értékét, könnyen szorongani kezdhet: „Mi lesz, ha most nem sikerül? Akkor már nem szeretnek?” – teheti fel magának a kérdést. Ezért fontos, hogy a szeretet soha ne legyen feltételes.
6 aranyszabály szülőknek
- Légy konkrét! Ne általánosíts: mondd el, pontosan mi tetszett.
- Dicsérd az erőfeszítést, ne csak az eredményt!
- Kérdezz, ne csak dicsérj! „Hogy érezted magad, amikor ezt csináltad?” – így segíted az önreflexiót.
- Ne hasonlítsd másokhoz! Ez ugyanis rombolja a gyerek önértékelését.
- Légy őszinte! A gyerek érzi, ha „üres” a dicséret, ha csak automatikus dicséretet kap.
- Ne vidd túlzásba! Ha mindenért jár a taps, a dicséret elértéktelenedik.
A helyes bátorítás nem arról szól, hogy mindenért jutalom jár, hanem arról, hogy a gyerek megtanulja: a fejlődés a próbálkozásból fakad, és a hibák nem kudarcok, hanem lehetőségek.
