A meghívására százan érkeztek. Az egykori diákok – több generáció képviseletében – összegyűltek, hogy együtt ünnepeljék szeretett tanárukat. A találkozót Faresin saját villájában tartották, amelyet évekkel korábban vásárolt és újított fel, s amely erre az estére újra iskolává változott.
„Amikor rájuk néztem, újra fiatalnak éreztem magam”
A professzor elegáns öltönyben, mosolyogva fogadta a vendégeit, és minden egyes egykori diákját személyesen megölelte.
„Ez életem egyik legboldogabb napja volt”
– mondta meghatottan.
„El sem tudjátok képzelni, milyen érzés volt látni benneteket újra, együtt, ennyi év után.”
Köztük voltak olyanok is, akiket ötven éve nem látott. A megható estét néhány lelkes volt tanítványa szervezte, akik hónapokon át kutatták fel a régi diáktársakat, hogy valóra válthassák a professzor álmát.
Egy tanár, akit soha nem felejtenek
Faresin nem titkolja, hogy élete végéhez közeledik.
„A napjaim meg vannak számolva, de ez az este mindenért kárpótolt. Régen kevés dologgal is beértük, mégis boldogok voltunk. Ma, amikor mindene megvan az embernek, talán épp az emberi értékek hiányoznak. De azon az estén újra megtaláltam őket – bennetek”
– mondta.
Tanítványai számára ez az este nemcsak egy megható viszontlátás volt, hanem emlékeztető is: az igazi tanárok soha nem fejezik be a tanítást – még akkor sem, amikor már régen elhagyták az iskolát.
Fotó: illusztráció, Getty Images
