A 18 millió lakosú metropolisz, Sencsen 70 emeletes toronyházában, a SEG Plazaban gyakori, hogy forgalmasabb időszakban az ember akár fél órát is vár, hogy lifthez jusson. Ez olyan időpocsékolás, amit egy átlagos futár egyszerűen nem engedhet meg magának, mert a munkája a sok időveszteség miatt elveszíti a jövedelmezőségét.
Új megoldás született. A kézbesítők továbbra is kiszállítják a csomagokat, de nem az ügyfélnek adják át, hanem… egy másik kézbesítőnek.
Az ennyire magas toronyházak földszintjén futárok várakoznak, hogy az érkező futároktól átvegyék a csomagot, majd ők maguk vigyék fel azt, hogy aztán visszamenve várják a következőt. A munka főképp a diákok és a nyugdíj mellett dolgozók körében népszerű.
Kínai toronyházak (forrás: Getty Images)
A 16 éves Li Linxing története jól példázza az új mikrogazdaságot Shenzhenben. Li naponta dolgozik a SEG Plazaban, hogy 100 jüant (kb. 13 eurót) keressen ételkiszállítással. Rendelésenként alig 28 centet kap, miközben zsúfolt liftek és hosszú folyosók között rohangál. A munka bizonytalan és rosszul fizet, mégis sok diák és idős ember számára ez jelenti az egyetlen gyors bevételi forrást.
A rendszer úgy működik, hogy a hivatalos futárok a legidőigényesebb szakaszt „helyettesekre” bízzák, akik befejezik a kiszállítást. Egyesek már saját hálózatot is építettek, naponta több száz rendelést kezelve. A verseny heves, a hibákért büntetések járnak, és gyakoriak az utcai viták. Mindez teljesen informális keretek között zajlik: nincs szerződés, biztosítás vagy jogi védelem. Bár a hatóságok megtiltották a 16 év alattiak munkáját, a bizonytalanság továbbra is általános.
Az SEG Plaza körüli futárvilág Shenzhen lelkét tükrözi: a „hakni gazdaságon belüli hakni gazdaságot”, ahol milliók próbálnak megélni a város peremén.
