nlc.hu
Család
Így is lehet

Így is lehet

Bátorságot adó interjú leendõ Születés Hete szervezõk számára, avagy, hogyan csináljunk 0 forintból 0 forintért életminõséget javító rendezvényt.

Berényi Grilla, végzettségét tekintve gyógytornász és manuálterapeuta, azaz a kettőt együtt véve fizioterapeuta, a Születés Hete 2006 egyik ragyogó szervezője. Kitörő életkedvvel, nagy szenvedéllyel végzi munkáját. Kétéves kisfia mellett kitűnő életkedvvel segít a hozzá fordulóknak, szakcikkeket fordít. A helyszín egy Margit körúti stúdió, ahová számos programot szervezett és neves előadókat is meghívott. Egyedül vágott bele a Születés Hete 2006 egyik budapesti helyszínének megszervezésébe, lendülete és eredményei pedig magukért beszélnek. Mi pedig csak szájtátva csodálkozunk és azt kérdjük: hát így is lehet?
 

– Hogyan került látókörödbe a Születés Hete?

– 2004-ben a Nők Lapja Cafétól kaptam egy felkérés, hogy gyógytornászként tartsak előadást ezen a rendezvényen. Szívesen igent mondtam, hiszen már korábban is foglalkoztam kismamákkal, szülés után levő anyákkal, akiknek problémái voltak a másállapot alatt vagy azt követően.
 

– Mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél, hogy muszáj a Születés Hete szervezésében részt venned? Mi indított el?

– Egy újabb telefon, hogy előadóként vagy szervezőként közreműködnék-e az idei Születés Hetén. Amikor összeállt a kép a helyszínnel kapcsolatosan – egy kis lakás, amelyben a saját kis gyógytorna-fizioterápiás rendelőmet szeretném megvalósítani – akkor még inkább közelebb kerültem a megvalósítás gondolatához. De nagyon picinek éreztem magam. Töprengtem, hogy vajon egy jelentéktelen hely méltó otthont adhat-e a rendezvénynek és azoknak az előadóknak, akik elfogadják a meghívásomat? A végső elhatározás a dúla tanfolyam ideje alatt „született” meg bennem, mások problémáit hallgatva. Ezek egy részét én is átéltem várandósságom és szülésem kapcsán, és két évvel korábban ezek a tapasztalatok indítottak el abban a „nyomozásban”, amelyek a testi-lelki egészségben teljes másállapotot, szülést, gyermekágyat és anyaságot célozzák meg.
Az egész rendezvény „erősen” hiánypótló program a mai világban, ezen belül a saját szakterületem által nyújtotta lehetőségek többségben fehér foltként fedezhetők fel, mind a laikusok, mind a szakemberek számára. Ilyen szempontból, én is hiányt szeretnék pótolni.
 

– Hogyan kezdtél hozzá a szervezéshez? Hogyan választottál helyszínt, milyen szempontok szerint kerestél előadókat?

– Először is, tudtam, hogy miről szeretnék beszélni, másodszor, hogy milyen témák érdeklik a hozzám fordulókat vagy érdekelnék, ha tudnák, hogy erre, hol kaphatnak választ. Kigondoltam a programot és a legjobb előadókat céloztam meg, olyanokat, akikhez én is fordulnék. Helyszínnek pedig, az üresen álló lakás kínálkozott.
 

– Ha nem lett volna adott a helyszín, a lakás, ami a rendelkezésedre áll, akkor is belevágtál volna a szervezésbe?

– Erre nagyon röviden válaszolok: nem.
 

– Nem kellett nagyon nagy bátorság ahhoz, hogy olyan nagynevű, nagy tekintélyű előadókat hívj meg, mint Ranschburg Jenő vagy Vekerdy Tamás?
 
– Igen, nagy bátorság kellett hozzá. Gyermekkorom óta felnézek rájuk. Azután ott álltam szemtől szemben velük, és nem félelmet, hanem csodálatot éreztem. És határtalanul boldog voltam, hogy „mellém” álltak. Hálás vagyok annak a három csodálatos embernek, akik bátorítottak, férjemnek, Kertész Zsuzsinak és Csák Juliannának. 
 

– Visszatekintve az elmúlt néhány hónapodra, a szervezésre, mit csinálnál másként?

– Sokkal előbb kezdenék hozzá.
 

– Milyen nehéz pillanataid voltak, milyen nagy akadályok álltak eléd? Hogyan sikerült ezeket megoldani?

– Nem szívesen beszélek erről, mert még nem vagyok túl rajtuk. A szponzorok megtalálása és az anyagi támogatók felkutatása nehezen megy. Sosem csináltam ilyet korábban, tapasztalatok híján voltam. Most pedig szembesülte a kisvállalkozók „most éppen másra kell a pénz”, a nagyok „nem én vagyok az illetékes” vagy „az idén már nem tudunk támogatást nyújtani” című kifogásaival. Ez őszintén elkeserített. Majd makacsul átlendültem a „csakazértis” állapotba. Lássuk, mire megyünk üres zsebbel?! Bízom abban, hogy így is meg tudom csinálni.
 

– Milyen „anyai” jó tanácsokkal látnád el azokat, akik ebben az évben még nem mertek önállóan programokat szervezni a Születés Hetére?

– Kezdjék el minél hamarabb a szervezést, de előbb csináljanak támogatói piackutatást.
 

– Szívesen adnál interjút a rendezvény után is?
– Igen, remélem sok pozitív élményről számolhatok be.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top