Rántott húst elvileg mindenki tud sütni, nincs benne semmi ördöngösség. Csakhogy van jó rántott hús, kevésbé jó rántott hús, és van az egészen elképesztően csodálatos, szezámmagos rántott csirkemell.
A rántott hússal kapcsolatban kevés elvárásunk van, de ha azok nem teljesülnek, akkor probléma van. Első és legfontosabb, hogy legyen a hús puha. Ez elég sok mindentől függ, hogy összejön-e, a legjobb, ha rögtön jó barátunkkal, a csirkemellel próbálkozunk.
A csirkemell alapvetően nem a legfinomabb hús, inkább semlegesnek mondanám, viszont egészen ellenállhatatlanná tehetjük, ha ismerjük a trükköt. Ég és föld lesz a különbség: ha a felszeletelt húst fokhagymás tejben pácoljuk, amibe 6 százaléknyi sót is tettük, a rántott csirkemell puha, szaftos és ízletes lesz.
Ettől a 6 százalékos sóoldattól nem kell megijedni: azt jelenti, hogy fél liter tejbe belekeverünk 30 gramm sót. Ez az arány éppen megfelelő ízt ad a húsnak.
A panírozás külön izgalmat visz az ételbe: a szezámmagtól (vagy bármiféle apró olajos magtól) még sokkal finomabb lesz a rántott hús. A szezámmag nemcsak ropogósságot ad, hanem egyfajta gourmet-twistet, amitől az egész fogás úgy hat, mintha egy bisztróban rendeltük volna. A forró olajban a magok kissé megpirulnak, amitől finom, mogyorós bukéja lesz az ételnek.
Ezzel a módszerrel annyira finom lesz a rántott hús, hogy nem is lesz elég egy csirkemell: készítsük rögtön kettőből. Az ebéd maradékát nagyjából uzsonnaidőig el fogja majszolni a család, csak úgy, magában.
Szezámmagos rántott csirkemell
Kívül ropogós bunda, belül puha, szaftos csirkemell.
Szezámmagos rántott csirke (Fotó: SimpleImages, Getty Images)
Hozzávalók:
- 1 kg csirkemell
- fél liter tej
- 30 g só
- 3 gerezd fokhagyma
A panírhoz:
- liszt
- tojás
- panírmorzsa
- 3 marék szezámmag
A sütéshez:
- olaj
Elkészítés:
Elkészítjük a sóoldatot: a tejbe belekeverjük a sót és a zúzott fokhagymát (fokhagymapor is jó).
Felszeleteljük a csirkemellet és beletesszük a sóoldalba, majd legalább fél órán át hagyjuk pihenni a hűtőben.
Amikor letelt az idő, bepanírozzuk a húst a szokásos módon: lisztbe, elhabart tojásba és szezámmaggal kevert zsemlemorzsába mártjuk.
Bő olajat forrósítunk, majd a húsok mindkét felét aranybarnára sütjük.
Már kezdődhet is a lakoma, ma biztos, hogy nem kell könyörögni a gyerekeknek, hogy terítsék meg az asztalt, maguktól fognak leszivárogni a szobájukból a mennyei illatokra, és mindent meg fognak tenni, hogy minél előbb felfalhassák a húst.
