A Szabadkán született, magyar származású Magda Marinkó hézagosan ismert, zavarba ejtő sztorija annak idején alaposan felkavarta és sokkolta a közvéleményt. Az exlégiós és bűntársai Szerbiában is elkövettek jó néhány (rabló)gyilkosságot, de Magyarországon leginkább három üggyel kapcsolatban ismerte meg az ország a Marinko nevet. A kecskeméti (Horváth Antal és feleségének megölése 1993. december 20-án), és az orosházi esetnél (Farkas Némethné Márton Edit megfojtása 1994. január 5-én) érthető okokból nagyobb nyilvánosságot kapott a közismert szegedi cukrászcsalád kivégzése.
Z. Nagy Bálintot, feleségét és két kamaszgyermekét 1994. január 23-án gyilkolták meg otthonukban, s bár a közvélemény elsősorban ezzel a felkavaró üggyel azonosítja az akkortájt évek óta Szegeden élő Marinkót, igazából pont ez az a bűncselekmény, amit nem sikerült rábizonyítani.
A feltevések szerint – és erre többször is utal a sorozat – azért nem vallotta be a cukrászgyilkosságot, mert gyerek áldozatok is voltak, s Magda Marinkó kétes legendájához (kvázi imidzséhez) az is szervesen hozzátartozott, hogy saját bevallása szerint nem bántott gyerekeket.
A Kegyetlen – Magda Marinkó rémtörténete (Fotó: RTL Magyarország)
A Kegyetlen – Magda Marinkó rémtörténete elsősorban azokhoz kíván szólni, akik odavannak a streamingszolgáltatók bombasztikus hangvételű docu crime-jaiért, de nem, vagy nem túl alaposan ismerik a címszereplő tetteit, s a korszakot, amelyben épp kialakulóban volt Magyarországon a rendszerváltás utáni szervezett bűnözés.
Innen nézve az RTL produkciója akár még történelmi igényességűnek is nevezhető, s ha a dramaturgiai szerkezetét és a megszólalók hitelességét nézzük, nem is találni benne kivetnivalót: a történteket követhető, nagyjából lineáris idővonalon mesélik el nekünk, az alkotók kamerái előtt beszél harmadrendű vádlott, ügyész és egykori, Marinkó viselt dolgaira utólag rádöbbent barát, valamint több újságíró is.
Közülük a legnagyobb sztár Dezső András és Máté Krisztina – előbbi szakember jelenleg a legsikeresebb bűnügyi oknyomozónak számít, Máté pedig azért került kamerák elé most, mert annak idején ő készítette a már bebörtönzött Marinkóval azt a híres videós interjút, ami a bírósági felvételek mellett máig a legkarakteresebb dokumentuma a félelmetes sorozatgyilkos történetének. A nyilatkozók egyébként is jól és érdekesen beszélnek a sorozatban – és igaz ez még úgy is, hogy sokszor érezhető, hogy erősen instruálták őket, hogy a hatásosnak szánt mondatok drámaian tagolva, bulvárműsorokból ismert tónussal szólaljanak meg.
És akkor meg is érkeztünk A Kegyetlen legnagyobb problémájához
Tekintve, hogy a készítőknek meglehetősen kevés archív felvétel állt rendelkezésükre (az MTVA-tól hiába kértek anyagokat, alig kaptak valamit), döntést kellett hozniuk, hogy miképpen próbálják játékfilmesebbé tenni a sorozatot. A dokumentumfilmesek hosszú idő óta kísérletezgetnek azzal, hogy egy hasonló produkció esetében hogyan lehet meghaladni a „beszélő fejes” formát, hogyan lehet közelebb hozni a nagybani filmfogyasztóhoz a feldolgozott témát, hogyan lehet lendületet adni az alkotásnak az úgynevezett dramatizált, újrakreált jelenetek segítségével.
A mesterséges intelligencia megjelenéséig jóval költségesebb, ugyanakkor mívesebb megoldáshoz folyamodtak (és ha megengedi a büdzsé, ma is élnek a lehetőséggel): a leghatásosabbnak szánt részeket leforgatják színészekkel, s ezeket keverik aztán a megszólalók verbális megnyilvánulásaival. Ezt is lehet nagyon rosszul és kiválóan csinálni – mindkettőre találunk példát a streaming-felületeken.
Dezső András újságíró a sorozatban (Fotó: RTL Magyarország)
Az, amit a Kegyetlen – Magda Marinkó rémtörténetében láthatunk, egyértelműen az AI megjelenésének következménye, s egyértelműen aggasztó fejlemény. És a magam részéről őszintén remélem, hogy nem lesz belőle rendszer. A sorozat készítői ugyanis olyannyira megkönnyebbültek attól, hogy elméletben már most is szinte mindent meg lehet csinálni a mesterséges intelligencia segítségével, hogy
kiiktatták az AI-vonaton a féket, és kis híján azt is hagyták, hogy mindent elgázoljon, majd rádőljön a végeredményre.
A cselekmény alig kap levegőt a rengeteg AI-jelenettől, amelyek között akad ugyan olyan is, ami tisztességesen néz ki, s valamennyit hozzátesz a megszólalók előadásához, de a legtöbbször inkább árt, mint használ. Az például kifejezetten zavaró, hogy a megszólalók mondatait néha szó szerint az AI-figurák szájába adják, ami amellett, hogy sokszor nevetséges hatást kelt, még fölösleges is.
Néha az akciójelenetek közben is az lehet a befogadó érzése, hogy az alkotók nem a legdrágább AI-csomagot vásárolták meg, máskor meg érthetetlenül nagyvonalúak a látvány tekintetében – ennek talán legzavaróbb bizonyítéka, hogy az AI-Magda Marinkó túlságosan jóképű, igazi atléta-alkat. Ami azzal együtt rontja a produkció hitelét, hogy senki sem tagadja, hogy az igazi Marinkónak igenis volt sármja. De azért sosem volt egy Antonio Banderas.
A túltolt mesterséges intelligencia kifejezetten árt a sorozatnak: azt tippelem, a képernyőn látható dolgok legalább 60-70%-át AI-val generálták, ami rettentően rossz arány, fárasztó nézni, és sokszor ki is lökhet a történetből. Ami igazán sajnálatos, mert A Kegyetlen – Magda Marinkó rémtörténete valóban sok mindenről szól:
- a 40 év után éledező kapitalizmusról,
- a kisvárosi ember csalóka biztonságérzetéről,
- profi gyilkosokról és elképedt bűnüldözőkről
– és amikor hagyják, hogy működjön, akkor működik. De még ezekben a pillanatokban is kénytelen a néző kompromisszumot kötni, és tudatosan eltolni magától az AI-illusztrációkat. Rengeteg jelenetet említhetnék, ahol ez komoly befogadási problémát okozhat, de ott van például az a rész, amely arról szól, hogy Marinkó hogyan sétált be a kapitányságra magától – aztán hogyan támadt neki a rendőrnek, aki kihallgatta.
A Kegyetlen – Magda Marinkó rémtörténete (Fotó: RTL Magyarország)
Erről nagyjából mindenki hallott már, aki ismeri a Marinkó-sztorit, s a sorozatban is kiemelt helyet kapott az eset – lebilincselő, ahogy a megszólalók előkészítik, majd elmesélik annak a napnak az eseményeit –, lódulhatna is a néző fantáziája, de mindhiába, mert az AI itt is eljátssza az egészet, méghozzá a filmsztár-alkatú Marinkó-változattal. Így a végeredmény sokkal inkább hasonlít egy rossz videójáték-demóra, mint egy igényes streamingsorozatra, amelynek ráadásul fontos a témája.
Ilyen vállalású dokumentumfilmekre és dokumentumfilm-sorozatokra kétségtelenül lenne igény és szükség (a széria utolsó részének befejezésében az alkotók finoman be is lengetik a szellemi folytatás lehetőségét), de ahhoz, hogy ne csak bátor, hanem jó docu crime-ok is készülhessenek Magyarországon, muszáj lesz kockáztatni – vagyis jobban kellene hinni a történet erejében és a klasszikus filmkészítés mágiájában. Anélkül 2025-ben sem lehet értékes mozgóképet készíteni. Fikciósat, dokusat, semmilyet sem.
A Kegyetlen – Magda Marinkó rémtörténete megtalálható az RTL+ kínálatában.
