A gyerek, akit nem akart
Bardot a memoárjában nyíltan leírta, hogy nem érezte magát alkalmasnak az anyaságra, és a várandósságát is nehezen élte meg. Fia, Nicolas-Jacques Charrier 1960. január 11-én született Párizsban, otthonszüléssel, a színésznő és akkori férje, Jacques Charrier lakásában.
A házasság nem sokkal később, 1962-ben véget ért, és a gyermekfelügyelet az apához került. A későbbi beszámolók szerint Nicolas főként az apai nagyszülők mellett nőtt fel, és akkoriban úgy érezte, nincs igazán kapaszkodó az életében. Anyja csak ritkán látogatta, kapcsolatuk már ekkor fagyos volt.
A memoár botránya: cenzúra, per, válaszkönyv
Az igazi bomba azonban a kilencvenes években robbant: Bardot önéletrajzi könyvében igen keményen írt a terhességéről, az anyaságról és a házasságáról. A cikkek szerint Nicolas és Jacques Charrier megpróbálták megakadályozni, hogy a róluk szóló részek megjelenjenek, később pedig per is lett belőle; a francia bíróság végül pénzbírságot szabott ki Bardot-ra. Charrier ezek után külön könyvben reagált a saját verziójával.
A történtek ellenére anya és fia mégsem zárkózott el teljesen egymástól, időről időre megpróbálták felvenni a kapcsolatot egymással. Bardot 1992-ben, Norvégia közelében házasodott össze negyedik férjével, és a beszámolók szerint ekkor Nicolas is képbe került, legalább annyira, hogy találkozzanak. Később Bardot azt is elmondta: megígérte a fiának, hogy nem beszél róla nyilvánosan – ezért is lett Nicolas az egyik legkevésbé „celebesített” gyerek a hírességek világában.
Fotó: Getty Images
