A fia, Karl Bushby 27 évvel ezelőtt indult el, hogy a szó legszorosabb értelmében hazasétáljon – a világ túlsó feléről. A volt ejtőernyős 1998. november 1-jén startolt el Chiléből (Punta Arenas környékéről), és azt tervezte, hogy 36 ezer mérföldet (nagyjából 58 ezer kilométert) tesz meg szállítóeszköz nélkül, teljesen gyalog a szülővárosáig. Azt hitte, 12 év lesz. Ehelyett most 2026 szeptemberére célozza meg a hazatérést.
A terv papíron is őrültségnek hangzott, a valóságban pedig még inkább azzá vált: geopolitika, háborúk, vízumkálváriák, járvány, rengeteg pénz és őrületes mennyiségű adminisztráció – a világ nem feltétlenül partner abban, hogy valaki csak úgy átsétáljon rajta. Karl mégis ment tovább. Saját szabályai voltak: nem használhat olyan közlekedést, ami előreviszi, és addig nem „mehet haza”, amíg tényleg meg nem érkezik gyalog.
Angela közben otthon gyűjtötte és őrizte a fia útjának nyomait: újságcikkek, fotók, emlékek – mintha egy végtelenre nyúlt családi album lenne, amiben a következő oldal mindig késik, de sosem marad üresen. A találkozások viszont ritkák egy ilyen helyzetben: az anya a beszámolók szerint 1998 óta mindössze háromszor látta a fiát.
A „Goliath Expedition” – így hívja Karl a vállalását – közben történelmi vállalássá nőtt. A legismertebb pillanatok közé tartozik, amikor 2006-ban átkelt a Bering-szoros térségében (a jégmezőkön, egy kerülőnek számító, többnapos útvonalon), majd Oroszországban komoly problémái is adódtak a határátlépéssel.
A történet szíve mégsem a rekordokban rejlik, hanem a nappaliban, ahol egy anya ránéz a falon sorakozó képekre, és egyszerre látja bennük a felnőtt férfit és a „kisfiát”. Angela azt mondja, Karl mindig is makacs volt: ha a fejébe vesz valamit, végigviszi, állítja.
Ha minden úgy alakul, ahogy Karl tervezi, 2026 szeptemberében Hullban zárul le az út. És akkor Angela tényleg ott lesz a kapunál. Nem kameráknak, nem a sztorinak – hanem a kisfiának, akit 27 éve vár haza.
Fotó: illusztráció, Unsplash
