Tavaly két magyar orvos, Dr. Erdély Evelin és Dr. Lőrincz Katalin is bekerült a Breech Without Borders friss oktatói csapatába, egy nemzetközi, nonprofit szervezetbe, amely a farfekvéses szülések biztonságos, informált és tudományos alapokon nyugvó támogatását tűzte ki célul. Velük beszélgettem arról, hogy ma Magyarországon milyen lehetőségei vannak azoknak a nőknek, akik hüvelyi szülést szeretnének farfekvés esetén, és miért kell még rengeteget tanulnunk és edukálnunk ezen a téren ahhoz, hogy felzárkózzunk az irányadónak tekinthető nemzetközi gyakorlatokhoz.
Mit nevezünk pontosan farfekvésnek, és mennyire gyakori ez a helyzet a szülések során?
Evelin: A normál lefolyású várandósságok körülbelül 3-4 százalékában a baba nem fejvégű fekvésben, hanem úgynevezett farfekvésben helyezkedik el a szülés idején. Ennek szakmai neve a medencevégű fekvés, a kismamák felé azonban gyakran „faros babaként” kommunikálják, mert ez közérthetőbb. A probléma ott kezdődik, hogy a leleteken általában csak a „farfekvés” kifejezés szerepel, miközben ennek több, egymástól lényegesen eltérő típusa van, és a pontos típus határozza meg, van-e lehetőség fordításra, szóba jöhet-e a hüvelyi szülés, és milyen kockázatokkal kell számolni. Elméleti szinten a farfekvések túlnyomó többségénél létezhetne a hüvelyi szülés lehetősége, Magyarországon azonban a gyakorlat jóval szűkebb. A hazai szabályozás szigorúbb, és jelenleg nincs részletes szakmai irányelv a farfekvéses várandósságok menedzselésére. Egyetlen hivatalos ajánlás létezik, az is kizárólag a császármetszésre vonatkozik.
Dr. Lőrincz Katalin és Dr. Erdély Evelin a Breech Without Borders képzésén (Fotó: magánarchívum)
Melyek ezek a típusok, és mely esetekben ajánlott vagy nem ajánlott a hüvelyi szülés?
Evelin: A leggyakoribb farfekvés-típus az egyszerű fartartás, amikor a baba „összecsukva”, mint egy „bicska” helyezkedik el: a lábai nyújtva vannak a teste előtt, a feneke pedig a méhszáj felett fekszik. Szülészeti szempontból ez a legideálisabb farfekvés, mert a fenék jól zárja a méhszájat, így kicsi az esélye a köldökzsinór- vagy végtag-előesésnek. A szülés ilyenkor általában jól kísérhető, és ez jár a legkevesebb komplikációval.
Ettől eltér a farlábtartás, amikor a baba törökülésben helyezkedik el. A „tökéletes” formában mindkét láb hajlított, a tökéletlen verzióban az egyik nyújtott. Ezeknél nagyobb az esély arra, hogy a kezek elakadnak, ezért a szülés során speciális manőverekre lehet szükség. Külföldön megfelelő tapasztalattal ezekkel a típusokkal is gyakran vezetnek hüvelyi szülést, Magyarországon azonban ez jellemzően nem támogatott. A farlábtartáshoz gyakran társított kockázat a köldökzsinór-előesés, ennek valós esélye azonban alacsony. Farfekvésnél a baba feneke puha, nem nyomja el a zsinórt úgy, mint fejvégű szülésnél. Ennek ellenére itthon ilyen helyzetben automatikusan császármetszés történik, míg például Angliában vagy az Egyesült Államokban gyakran kivárnak és megfigyelnek.
Ritkább típus a térdtartás, amely főként koraszülötteknél fordul elő, és sem a hazai, sem a nemzetközi gyakorlatban nem javasolt hüvelyi szülésre. A valódi lábtartás pedig, amikor a baba mindkét lába és a csípője is teljesen nyújtva van, tulajdonképpen áll méhen belül. Ez viszont csak 36. hét előtt fordulhat elő, érett terhességben ez fizikailag nem lehetséges, mert a baba feje az anya torkán jönne ki. A terminológiai pontatlanságok azonban sokszor vezetnek félreértésekhez.
Miért vannak ilyen terminológiai zavarok a farfekvést illetően?
Katalin: A terminológiai zavarok egyik fő oka, hogy Magyarországon sem a szakmai irányelvek, sem az ultrahangos leletek nem részletezik pontosan a farfekvés típusát. A dokumentációban gyakran csak annyi szerepel, hogy „medencevégű fekvés”, ami sem a kismamáknak, sem az ellátóknak nem ad valódi kapaszkodót. Ez a bizonytalanság tovább erősíti azt a szemléletet, hogy a farfekvés automatikusan császármetszést jelent, miközben a nemzetközi gyakorlat ennél jóval árnyaltabb. További problémát jelent, hogy farfekvésnél az ultrahangos súlybecslések gyakran felülmérik a babát. Ennek anatómiai oka van: míg fejvégű fekvésnél a baba feje a várandósság során folyamatosan nyomódik és kissé megnyúlik, addig a faros babák feje kerekebb marad. Ha a súlybecslésnél nem veszik ezt figyelembe, és ugyanazokat a paramétereket alkalmazzák, könnyen 2-300 grammos felülbecslés történhet. Ez különösen azért jelent gondot, mert Magyarországon a becsült magzati súly kulcsfontosságú döntési tényező: súlyhatárokhoz kötik, hogy szóba jöhet-e a hüvelyi szülés. Külföldön ezzel szemben nem önmagában a súly számít, hanem annak összefüggése a farfekvés típusával, az anya medenceadottságaival és az ellátó team tapasztalatával.
Mi vezetett oda, hogy Magyarország ennyire más utat jár a farfekvéses szülések megítélésében, mint sok nyugat-európai ország?
Evelin: A hazai gyakorlat lemaradásának egyik fő oka egy 2000-2002 között publikált nagyszabású nemzetközi kutatás, a Term Breech Trial, amely világszerte a farfekvéses hüvelyi szülések visszaszorulásához vezetett. A vizsgálat különösen első szülések esetén magasabb magzati kockázatot mutatott ki, és sok országban automatikusan a császármetszés irányába tolta a döntéseket. A tanulmányt azonban már kezdetektől komoly szakmai kritikák érték. Nem határozták meg pontosan, milyen farfekvés-típusokat vizsgálnak, nem volt egységes ultrahangos szűrés, és nem vették figyelembe az anyai és magzati kockázati tényezőket sem. Torzította az eredményeket az is, hogy a szüléseket gyakran tapasztalat nélküli ellátók vezették, megfelelő szakmai háttér nélkül.
Ezzel szemben több európai országban – például Hollandiában, Németországban vagy Franciaországban – nem fogadták el egyértelműen a tanulmány következtetéseit. Az ott működő, nagy tapasztalattal rendelkező centrumok saját adataik alapján azt találták, hogy megfelelő szempontok figyelembevételével és felkészült szakmai team mellett a farfekvéses hüvelyi szülés biztonságos lehet.
A nemzetközi tapasztalatok így arra világítanak rá, hogy nem maga a farfekvés jelent kockázatot, hanem az, ha a helyzetet egységes irányelvek és megfelelő szakértelem nélkül kezelik.
Itthon kifejezetten kockázatosnak tartják a farfekvéses szüléseket. Valójában mekkora rizikóról beszélünk a nemzetközi adatok alapján?
Evelin: A nemzetközi gyakorlatban a farfekvéses szülések előtt minden esetben részletes kockázatbecslés történik, és ha a kiválasztás megfelelő, valamint tapasztalt, erre képzett szakemberek vezetik a szülést, a farfekvéses hüvelyi szülés kockázata közel azonos a fejvégű hüvelyi szülésével. A magzati halálozás aránya fejvégű hüvelyi szülésnél nagyjából egy az ezerhez, míg tervezett császármetszés esetén körülbelül fél az ezerhez. Faros hüvelyi szüléseknél a kockázat átlagosan kettő az ezerhez, de szigorú kritériumok, megfelelő ultrahangos kivizsgálás és felkészült ellátó team mellett ez az arány egy az ezerhez csökkenthető, vagyis gyakorlatilag megegyezik a fejvégű hüvelyi szülésekével. Ezeket az adatokat az elmúlt másfél évtizedben sem sikerült megcáfolni. A hazai gyakorlatban mégis erősen él az a szemlélet, hogy a farfekvés önmagában indokolja a császármetszést. Ennek hátterében elsősorban a már említett 2000-es évek elején publikált Term Breech Trial tartós hatása áll, amely Magyarországon különösen mélyen beépült a döntéshozatalba, valódi szakmai újragondolás nélkül.
Dr. Lőrincz Katalin a Breech Without Borders képzésén (Fotó: magánarchívum)
A Term Breech Trial előtt Magyarországon is természetesnek számított, hogy farfekvés esetén hüvelyi úton szülessen meg a baba?
Katalin:
Az idősebb generációhoz tartozó szülészek számára a farfekvéses szülések a mindennapi gyakorlat részét képezték, sokan kifejezetten „szép szülésekként” emlékeznek rájuk, amelyeket jellemzően maguk vezettek.
A Term Breech Trial megjelenése után azonban először az elsőszülőknél vált rutinná a császármetszés, majd ez a szemlélet fokozatosan átterjedt a többször szülőkre is. Ma Magyarországon már rendkívül ritka, hogy ismert farfekvés esetén előre tervezetten hüvelyi szülést ajánljanak fel. Elvétve akadnak kivételek, például egyes egyetemi klinikákon vagy tapasztaltabb ügyeletes orvos jelenlétében, ezek azonban nem rendszerszintű megoldások. Nincs egységes, kiszámítható ellátás, pedig a farfekvéses szülések ismerete nem választási kérdés: előfordulhat, hogy már nincs idő császármetszésre, és a szülést hüvelyi úton kell kísérni.
Ma Magyarországon hol és hogyan lehet megtanulni a farfekvéses szülések levezetését? Egyáltalán része az általános szülészeti képzésnek?
Katalin: Ma már a farfekvéses szülések technikáinak elsajátítása nem kizárólag éles helyzetekben történik: nemzetközileg elterjedt a szimulátoros oktatás, ahol élethű babamodelleken, pontosan kialakított anatómiai viszonyok mellett lehet begyakorolni a szükséges manővereket. Ez az izommemóriára építő módszer lehetővé teszi, hogy a szakemberek magabiztosan reagáljanak a ritka, de kritikus helyzetekben. Bár ezek az eszközök drágák, sok országban a képzés alapvető részei. Magyarországon mindössze két ilyen szimulátor létezik, amelyek azonban nincsenek használatban.
Evelin: A fő probléma rendszerszintű:
ma Magyarországon úgy válhat valaki szülész-nőgyógyász szakorvossá, hogy nem kötelező megtanulnia a farfekvéses szülések biztonságos menedzselését. Előfordul, hogy valaki a teljes képzése során egyetlen ilyen szülést sem lát.
Ha mégis, akkor többnyire a hanyatt fekvő, klasszikus faros szülés vezetését tanulja meg, ami szinte mindig aktív beavatkozással jár. Ezzel szemben a nemzetközi gyakorlatban ma a farfekvéses szülések többsége vertikális testhelyzetben zajlik, gyakran beavatkozás nélkül, valódi kísérésként. Magyarországon viszont a 2000-es évektől a hüvelyi faros szülések visszaszorulásával két szakmai generáció nőtt fel érdemi tapasztalat nélkül, így a tudás nem öröklődött tovább. Ennek következménye, hogy még azokban az esetekben sem opció a hüvelyi szülés, például többedszer szülőknél, ahol elméletileg szóba jöhetne, egyszerűen azért, mert nincs hozzá stabil, kiszámítható szakmai háttér. A döntés sokszor ma is az aktuális ügyeleten múlik, ami jól mutatja, mennyire esetleges a rendszer.
Milyen kereteket biztosít a farfekvéses szülések hazai szabályozása?
Evelin: Magyarországon a farfekvéses szülések szabályozása csak nagyon szűk keretek között létezik. A legfrissebb szakmai állásfoglalás szerint egyszerű fartartásnál megkísérelhető a külső fordítás, míg láb- vagy térdtartás esetén a császármetszés javasolt. Az egyszerű fartartás ugyan nem kizáró ok, de úgynevezett társjavallatként szerepel a császármetszés mellett, ami a gyakorlatban szinte automatikusan műtétet jelent. Ez éles ellentétben áll a nemzetközi gyakorlattal. Angliában például részletes, több tucat oldalas irányelv szabályozza a farfekvéses szülések teljes folyamatát: az ultrahangos kivizsgálástól a kockázatkommunikáción át egészen addig, mikor biztonságos a hüvelyi szülés. Alapelv, hogy mindenkinél meg kell próbálni a külső fordítást, hiszen ez alacsony kockázatú, ugyanakkor az esetek nagy részében elkerülhetővé teszi a farfekvéses szülést és a császármetszést. A magyar valóság ezzel szemben az, hogy
a kismamák döntési mozgástere rendkívül szűk. Az ország legnagyobb részén szinte biztos, hogy farfekvés esetén császármetszés történik, függetlenül az egyéni körülményektől.
Bár léteznek kerülőutak és kivételek, ezek nem rendszerszintűek, így a választás lehetősége jelenleg inkább kivétel, mint alapértelmezett gyakorlat.
Sok szó esett a külső fordításról, ami tulajdonképpen egy lehetőség még a szülés előtt a baba megfordítására. Hogyan zajlik ez a gyakorlatban?
Evelin: A külső fordítás egy olyan beavatkozás, amelynek során a farfekvésű magzatot kívülről, a hasfalon keresztül próbálják fejvégű fekvésbe fordítani. Magyarországon ez jelenleg még kevés helyen érhető el, néhány kijelölt centrumban (Budapesten a Szent Imre Kórházban, Kistarcsán és Győrben), szigorúan ellenőrzött körülmények között. A beavatkozás ultrahang- és CTG-monitorozás mellett történik, jellemzően két orvos végzi, és általában a 36-37. héttől javasolt, amikor a baba még könnyebben mozgatható. A sikerességi arány nagyjából 60 százalék, amit befolyásol a magzat helyzete, a lepény tapadása, és az, hogy a kismama szült-e már korábban. A kockázat alacsony, egy százalék alatti, leggyakrabban magzati átmeneti szívhangleesés fordulhat elő, de ez jellemzően spontán rendeződik. A szülés beindulása statisztikailag előfordulhat, nekünk a közel 300 esetből egy sem volt.
Katalin: A külső fordítás mindig informált döntésen alapul: a kismama részletes tájékoztatást kap a lehetőségekről, a kockázatokról és az alternatívákról, beleértve a császármetszést is. Magyarországon defenzív módon végzik, vagyis a császármetszéshez szükséges team készenlétben áll, így szükség esetén azonnal lehet beavatkozni. A folyamat során a döntés végig a kismama kezében marad: bármikor mondhat nemet, kérhet ismételt próbát, vagy dönthet a szülés módjáról. Ez különösen fontos, mert a farfekvésről sok téves vagy félinformáció kering, amelyek akár a legfelkészültebb, tudatos várandósnál is bizonytalanságot kelthetnek. Az egész folyamat célja, hogy a kismama mindig maga dönthessen a számára legmegfelelőbb út mellett, biztonságban, képzett szakemberek felügyelete mellett.
Dr. Erdély Evelin a Breech Without Borders képzésén (Fotó: magánarchívum)
Milyen esetekben záródik ki automatikusan a hüvelyi szülés, a már említett térdtartáson és valódi lábtartáson túl?
Katalin: A hüvelyi szülés bizonyos esetekben automatikusan kizárt, például ha a magzat feje hiperextenziós helyzetben van, vagyis hátrahajlik a törzséhez képest, mert ez jelentősen növeli a fej elakadásának és komoly komplikációk kockázatát. Szintén kizáró tényező lehet, ha a kismama vagy a magzat állapota nem megfelelő: például szabálytalan szívhang vagy lassulások esetén a biztonságosabb választás a császármetszés. A farfekvéses szülés legkritikusabb része rövid, mindössze néhány perc, amikor a fenék már megszületett, de a fej még bent van, és ekkor a köldökzsinór a baba előtt halad, így potenciálisan nyomódhat. Emiatt csak egészséges, jó állapotú babák esetén javasolt a hüvelyi szülés.
Az ideális forgatókönyv a spontán indult szülés: a fájások természetesen, a kismama saját oxitocin-termelődésével indulnak, a burkot nem repesztik meg rutinszerűen, és nincs extra stimuláció, így a szülés a lehető legtermészetesebb módon zajlik. Ez a megközelítés nemcsak biztonságosabb a babának és az anyának, hanem lehetővé teszi, hogy a szakember valóban csak kísérőként legyen jelen, és szükség esetén avatkozzon be a megfelelő pillanatban.
Emlékeztek az első faros szülésetekre?
Katalin: Az egyik első gyakorlati esetünk egy elsőgyermekes kismama volt, aki eredetileg otthonszülést tervezett, de a baba farfekvésbe fordult, és a külső fordítás nem sikerült. Érdeklődött, hogy lehetséges-e a hüvelyi szülés, ezért teljesen transzparensen tájékoztattuk a lehetőségekről: elmondtuk, hogy a csapat szimulátoros és gyakorlati tréningen elsajátította a szükséges manővereket, és felkészültnek érzi magát a folyamat vezetésére. A kismama dönthetett, hogy vállalja-e a szülést vertikális pozícióban, vagy inkább a programozott császármetszést választja. Végül az előbbit választotta.
A szülés során körülbelül 15 orvos figyelte a folyamatot, főként az idősebb generációból, készen állva az esetleges beavatkozásra, de a vertikális pozíció lehetővé tette, hogy a baba természetes módon szülessen meg, minimális manuális segítséggel.
Farfekvés esetén milyen pozíciók ajánlottak még a vertikális elhelyezkedés mellett?
Evelin: Farfekvéses szülésnél többféle pozícióban történhet a szülés: leggyakrabban térdelve vagy állva, de ülő vagy oldalt fekvő helyzet is lehetséges. A lényeg, hogy ne a hátukon feküdjenek, mert a függőleges testhelyzet előnyös a medence mechanikája és a szülés biztonsága szempontjából. Térdelésnél vagy állásnál a kismama nekünk háttal helyezkedik el, a a baba pedig felénk néz, így jól követhető a köldökzsinór és a magzat mozgása. Ülő pozícióban a rálátás kevésbé ideális, a hanyatt fekvés pedig a keresztcsont mozgékonyságát korlátozza, ami a farfekvéses szülésnél kritikus lehet. Oldalt fekve is menedzselhető a szülés, ha a medence mozgékonysága biztosított. Összességében a térdelés és az álló pozíció ajánlott, mert ezek a legbiztonságosabbak, és lehetővé teszik a szülés folyamatos követését, miközben az apa az anyával szemben láthatja és támogathatja a folyamatot.
Tulajdonképpen ez a fejvégű szülésekre is igaz, nem?
Katalin: Igen, ezek az élettani alapú módszerek a fejvégű szüléseknél is ugyanúgy működnek. A kismama mozgása, pozícióváltása, az anyai medence mechanikája mindkét esetben segíti a baba haladását, a vajúdás gördülékenységét és a biztonságot. Magyarországon gyakran nem oktatják ezeket, pedig kutatások bizonyítják, hogy az aktív vajúdás, a pozícióválasztás, vízben vajúdás, intermittáló CTG vagy egyéb fájdalommenedzsment-módszerek mind hozzájárulnak a szülés ideális lefolyásához és a jobb szülésélményhez. A farfekvéses protokoll során szerzett tapasztalatok is alátámasztották, hogy a kismamák aktív részvétele, a szabad mozgás és a testhelyzet szabad megválasztása minden szülésnél előnyös, és a fejvégű szüléseknél is ugyanezek az élettani előnyök érvényesülnek.
Érdekes, hogy éppen a farfekvéses szülés formálja át a fejvégű szülések kísérésének szemléletét.
Katalin: Az egyik legnagyobb probléma, hogy ezek a készségek Magyarországon egyszerűen nincsenek oktatva: sem az orvosok, sem a szülésznők nem kapnak képzést arra, hogyan kell kísérni egy vertikális, fejvégű szülést. A tankönyvek továbbra is a hanyatt fekvő pozíciót tanítják, így eltérni ettől gyakorlatilag 180 fokos gondolkodásváltást igényel. Egy alapelv azonban segít: a baba, aki jól forog lefelé, mindig az anya feneke felé néz, amikor megszületik a fej. Ha ezt érted, bármilyen pozícióban látni fogod, mi történik.
Evelin: Eleinte főleg többször szülő nőknél gyakoroltuk, mert náluk kiszámíthatóbb a folyamat. Első szülésnél sokkal erősebb a késztetés, hogy csinálj valamit, odanyúlj, segíts, ilyenkor szó szerint „rá kell ülni a kezedre”, hogy ne avatkozz bele. Ez azért nehéz, mert a szülésznők alapvető képzése a gátvédelemre épül, ami gyakorlatban azt jelenti: oda kell nyúlni. A vertikális, vízben vagy állva szülésnél viszont az a helyes, ha hagyjuk dolgozni a szöveteket: elég jelen lenni és figyelni, de nem beavatkozni. A tapasztalat szerint így csak minimális, első- vagy másodfokú gátsérülések fordulnak elő, és nagyobb beavatkozás ritkán szükséges.
Régebben a fiatal szülésznőket megszidták, ha nem tették oda a kezüket, hiszen a dogma az volt, hogy csak így lehet védeni a gátat. Innen eljutni oda, hogy épp a be nem avatkozás segít legjobban, komoly szemléletváltást igényel.
Katalin és Evelin az Európai Szülészeti Nőgyógyászati Kongresszuson (Fotó: magánarchívum)
A farfekvést övező tévhitek és félelmek is sokszor orvosoktól, védőnőktől vagy szülésznőktől erednek.
Evelin: Sok orvos és szülésznő sosem kísért farfekvéses szülést, mégis alkot róla véleményt. Gyakori tévhit például, hogy a külső fordítás veszélyes, mert „leszakad a lepény” vagy „eltépődik a köldökzsinór”, pedig ezek a szövődmények gyakorlatilag nem fordulnak elő. A korai lepényleválás az egyetlen valós rizikó a fordítást követő 24 órában (egy 2008-as tanulmány szerint 0,08% a valószínűsége), emiatt közvetlenül fordítás után is megfigyeljük a kismamákat, és CTG kontrollt végzünk a fordítást követő napon.
Azonban komoly pszichés nyomást jelent a kismamák számára, amikor a szakemberek ellenállásával találják szembe magukat. Ennek ellenére nagyon sok rendkívül bátor és elszánt nő ebben a hatalmas ellenszélben is vállalja a hüvelyi szülést, és teszi meg ehhez a lépéseket. Ezért nagyon fontos, hogy a farfekvéses szülés teljes folyamatát kísérjük, a kismamák biztonságosan dönthessenek, és a szakemberek evidenciákon, bizonyított nemzetközi gyakorlaton alapuló tájékoztatást nyújtsanak.
A hagyományos szokásjogot nagyon nehéz áttörni a magyar egészségügyben.
Katalin: A kórházi gyakorlatban az új módszerek bevezetése gyakran nehézkes, mert a rendszer és a szokásjog erősen rögzült. A rendszer nem követeli meg a kritikus gondolkodást, a protokollok felülvizsgálatát vagy az önreflexiót. Az „eddig így csináltuk, ezután is jól lesz” mentalitás uralkodik, ami akadályozza az új, bizonyítottan működő gyakorlatok bevezetését. Amikor a 2000-es évek elején mentőápolóként Izraelben újraélesztést tanultam, ami eltért a magyar gyakorlattól, saját tapasztalatból is láttam, hogy amit eddig helyesnek hittem, nem feltétlenül a legjobb módszer. Ez a nyitottság a kritikára, a protokollok folyamatos ellenőrzése Magyarországon ritka.
Evelin: A farfekvéses szülések esetében 2022 végén kezdtük a külső fordítás szervezését egy Pest megyei közkórházban, az első szülések pedig 2023 májusában zajlottak. Az új osztályvezetés szerencsére nyitott volt a bizonyítékokon alapuló módszerekre, és a kezdeti ellenállás tudományos anyagokkal, videókkal, tanulmányokkal csökkenthető volt. Ma a farfekvéses szüléseket technikailag három fő menedzseli. A többi munkatársunk is képzett, de a konzultációk, a kapcsolat a kismamákkal és a kontrollok jellemzően ennél a 3 főnél koncentrálódnak. És még mindig vannak kollégák, akik elzárkóznak az új gyakorlatoktól, ami jól mutatja, mennyire rögzült a szokásjog az egészségügyi intézményekben.
El lehet zárkózni egy farfekvéses szülés levezetésétől?
Katalin: Elzárkózni nem lehet: a farfekvéses szülések bármikor előfordulhatnak ügyeletben, ezért minden szakembernek képesnek kell lennie kezelni ezeket a helyzeteket, akárcsak más akut eseményeket. Amikor 2023-2024-ben elkezdtük a képzéseket, és előadásokat tartottunk, eleinte kritikára számítottunk, de a fogadtatás pozitív volt: a módszerek evidencián alapulnak, és a fejlett országokban bevett gyakorlatok. A konferenciákon a résztvevők nagy része 40-50 év feletti volt, és bár sok kritikus kérdés érkezett, az élő demonstrációk és a tudományos anyagok erősítették a résztvevők tudását, és csökkentették a félelmet a ritka, de kezelhető helyzetektől.
Evelin: A gyakorlati készségek elsajátítása kulcsfontosságú: az online kurzusok, videók és a már említett élethű szilikon szimulációs babák lehetővé teszik a manőverek biztonságos gyakorlását, a valós helyzethez hasonló tapintási élménnyel. Ez biztosítja, hogy a valós szülés során a baba biztonságosan megszülethessen, még a zsinór problémás elhelyezkedése esetén is. Magyarországon a felszereltség és a képzés továbbra is alulfinanszírozott: hiányoznak alapvető eszközök, de ezek kis befektetéssel jelentősen növelhetnék a szülésbiztonságot. A cél, hogy a farfekvéses szüléseket ne automatikusan császármetszéssel kezeljék, hanem képzett és gyakorlott szakemberek magabiztosan menedzselhessék, így csökkentve a komplikációk kockázatát.
Hol és hogyan képzitek magatokat a farfekvéses szülések menedzselésére?
Evelin: Minden farfekvéses szülést videóra veszünk és visszanézünk belső engedéllyel, hogy folyamatosan tanuljunk belőlük, még a már többször átbeszélt esetekből is. A képzésben a Breech Without Borders nemzetközi szervezet nyújt szakmai támogatást. Mi 2023 tavaszán vettünk részt a lengyelországi képzésükön, majd itthon is szerveztünk gyakorlati kurzust, ahol az alapítványi támogatás révén fél osztály vehetett részt. Jelenleg 16 fő rendelkezik képzettséggel, közülük 10-11 fő aktívan kísér farfekvéses szüléseket, és a képzés még a korábban gyakorlott főorvosok számára is biztonságosabbá tette a munkát a tudományos háttér megértésével.
A gyakorlat során nélkülözhetetlen az élethű szilikon szimulációs baba: a súlya és csontozata pontosan megfelel az újszülöttnek, így biztonságos környezetben gyakorolhatóak a manőverek. Ez különösen fontos, mert a faros szülések és a fejvégű szüléseknél a vállelakadás ritka, de kritikus helyzetek. Ha a manővereket nem gyakoroljuk, akár életveszélyes helyzet is kialakulhat. Az izommemória, a videós oktatás és a modellezés biztosítja, hogy még ritka eseteknél is magabiztosan tudjuk kezelni a helyzetet. Itthon azonban a képzés és felszereltség nagyon hiányos.
Pedig a szülőszobák még mindig a legfelszereltebb részei a kórházaknak…
Evelin: A helyzet sajnos siralmas. Van, ahol még modern, gyorsan felszívódó varróanyag sincs, és a kórházak alulfinanszírozottak. Hiányoznak a fit labdák, alapvető eszközök, és a fájdalomcsillapító gáztól a varróanyagig sok minden nincs biztosítva. A fejlődéshez nemcsak pénz kellene, hanem szakszemélyzet is. Képzésekre sem mindenki jut el, ráadásul a nyelvi akadályok is problémát jelentenek, mert nem mindenki tud angolul. Szerencsére nekünk van lehetőségünk külföldi konferenciákon és képzéseken részt venni, néha saját költségen, néha alapítványi támogatással, ami nagy segítség. Az elméleti anyag már online elérhető, de a szimulációs gyakorlatokhoz jelen kell lenni, és ezt mindenképp meg kell oldani. Célunk, hogy a magyar oktatásban is rendszeressé váljon a farfekvéses és szövődményes fejvégű szülések gyakorlati képzése, magyar nyelvű anyagokkal és élethű modellezéssel, hogy minden kismama biztonságosan szülhessen, és a komplikációk esélye minimális legyen.
