Egy hétvége a csendben: Zsuzsi naplója

Zsuzsi szombat reggel már az első nyelésnél tudja: ez most az a torokfájás. Az a tipikus, téli fajta, ami nem kérdez, csak beköszönt. „Nem fáj elviselhetetlenül, de folyamatosan emlékeztet rá, hogy itt van” – jegyzi fel magának naplójába Zsuzsi, miközben a kanapé felé veszi az irányt. A hétvége tervei egy mozdulattal törlődnek.

Zsuzsi naplója (fotó: pixabay)

Zsuzsi házi praktikái és a torokfájás

„Először mindig a meleggel próbálkozom” – írja. Felteszi a vizet, mézet kanalaz, citromot facsar. A meleg tea lassan csúszik le, és egy rövid időre enyhülést hoz. Nem áll meg itt: a következő kör a sós vizes gargalizálás. „Nem szeretem, de érzem, hogy utána kevésbé kapar.”

Délelőtt gyömbért reszel, forró vízzel leönti, egy kevés mézzel pedig megissza. Csíp, de jólesően. Utána kamillatea következik, mert gyulladáscsökkentő, és most minden számít. Zsuzsi közben figyel arra is, hogy ne beszéljen feleslegesen. „A hangom most pihen.”

Dél körül párásít. Ha nincs készülék, improvizál: forró víz egy tálban, fölé hajol, törölköző a fején. „Mélyet lélegzem, érzem, ahogy a gőz megnyugtatja a torkomat.” Eukaliptuszolaj is kerül a vízbe, csak pár csepp. A lábára vastag zokni, a nyakára sál – mert a melegen tartás régi, de bevált tanács.

Az étkezésére is figyel

Reszelt alma, langyos leves, semmi csípős vagy száraz. „Most minden falat számít” – jegyzi meg naplójában Zsuzsi. Folyamatosan vizet kortyol, mert a száraz levegő és a kiszáradt torok csak ront a helyzeten. Délután mézes tejet készít, egy csipet fahéjjal, este pedig egy kanál mézet hagy lassan elolvadni a szájában.

Vasárnap reggel már rutinos. Tudja, mikor melyik praktika esik jól: reggel tea, napközben gőzölés, este gargalizálás. A torokfájás nem tűnt el nyomtalanul, de veszített az erejéből. „Nem siettetem a gyógyulást” – írja vasárnap délután.

Ez a hétvége Zsuzsinak arról szólt, hogy a tél velejáróit nem legyőzni kell, hanem kezelni. Apró, otthoni praktikákkal, türelemmel, odafigyeléssel. Mert a torokfájás jön-megy!