Mi az a megérkezési illúzió?
A fogalmat Dr. Tal Ben-Shahar, a Harvard Egyetem pozitív pszichológiával foglalkozó professzora használta először. A lényege egyszerű: hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy konkrét életcél elérése után végre tartósan boldogok leszünk. Majd ha meglesz a nagy szerelem. Majd ha előléptetnek. Majd ha nagyobb lakásba költözünk. Majd ha új autót vehetek.
A kutatások szerint azonban a boldogság nem végállomás. Amikor elérünk egy rég vágyott célt, az elégedettség gyakran csak rövid ideig tart. Az agy ugyanis gyorsan alkalmazkodik az új helyzethez, és ami tegnap még álom volt, ma már természetesnek tűnik. Ezt nevezik hedonikus adaptációnak.
Ilyenkor újabb célokat tűzünk ki, újabb „ha majd” mondatokkal. Ha többet keresek, nyugodtabb leszek. Ha lefogyok, magabiztosabb leszek. Ha sikerül ez a projekt, végre fellélegzek. A kör pedig újraindul, és sokan észre sem veszik, hogy folyamatosan a következő állomást várják anélkül, hogy igazán élveznék azt, amiben épp vannak.
A happy end hatása egy egész generációra
A pszichológusok szerint a 80-as és 90-es évek filmjei különösen erősítették ezt a gondolkodásmódot. A romantikus vígjátékok és feelgood-történetek szinte kivétel nélkül azt sugallták, hogy az élet nagy kérdései egyetlen pillanat alatt oldódnak meg. A főhős megszerzi a szerelmet vagy a sikert, szükség esetén megmenti a világot, és ezzel lezárul a történet. Amit nem látunk, az a folytatás. A hétköznapok, a kompromisszumok vagy az új problémák.
Ez nem jelenti azt, hogy ezek a főként régi, klasszikus filmek károsak lennének, inkább arról van szó, hogy sokan tudat alatt ezt a narratívát vitték tovább a saját életükbe is. Ha eljutok oda, ahol lenni szeretnék, akkor minden rendben lesz. A valóság azonban ritkán működik így.
A „ha majd” mondatok csapdája
A megérkezési illúzió egyik legerősebb jele az úgynevezett feltételes gondolkodás. Ezek a mondatok elsőre motiválónak tűnnek, de hosszabb távon csalódást okozhatnak.
- Ha előléptetnek, boldog leszek.
- Ha végre nyaralok egy nagyot, kipihenem magam.
- Ha megtalálom az igazit, megnyugszom.
A célok ugyanakkor nyilván fontosak. A probléma akkor kezdődik, amikor a jelen értékét teljesen feláldozzuk egy jövőbeli elképzelésért. A kutatók szerint sokkal stabilabb elégedettséget ad az út maga, a tanulás, a kapcsolatok és a mindennapi élmények megélése.
Ma már nincs is szükség happy endre?
Nem feltétlenül. A történetek mindig is segítettek feldolgozni a valóságot, és a hétköznapoktól való mentális leszakadás kifejezetten jótékony lehet. Egy romantikus film vagy egy klasszikus vígjáték biztonságos érzelmi teret adhat, ahol a néző átélheti a reményt vagy a megkönnyebbülést.
A kulcs inkább az, hogy különbséget tudjunk tenni fikció és élet között. A boldogság nem egyetlen nagy jelenetben érkezik meg, hanem inkább sok apró pillanatból áll össze. És néha pont az történik velünk, ami a filmekben sosem látszik: a legfontosabb dolgok nem a fináléban, hanem menetközben történnek.
Fotó: illusztráció, Unsplash
