A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Halhatatlanok társulatának tagja szerint „konkrétan az élete múlik azon”, hogy sikerül-e valódi politikai fordulatot elérni Magyarországon.
A legendás Katona József Színház alapító tagja ezúttal nem csupán pályájáról beszélt, hanem arról a belső kényszerről is, amely ma már arra sarkallja, hogy nyíltan állást foglaljon. Szirtes Ági úgy fogalmazott:
a jelenlegi társadalmi helyzetben egy művész nem maradhat csendben.
Ha hiteles akar maradni önmagához, ki kell mondania, amit gondol – akkor is, ha ezért támadások érik.
Szirtes Ági (fotó: Birton Szabolcs/Fotocentral)
Nyílt kiállás a Tisza mellett?
A színésznő elárulta, részt vett a Tisza Párt évértékelő rendezvényén is. Döntését komoly vívódás előzte meg: tisztában volt vele, hogy szerepvállalása kritikákat hozhat. Végül azonban arra jutott, hogy a hallgatás nagyobb ár lenne, mint a támadások.
Szirtes szerint ma nem lehet úgy színházat csinálni, hogy az ember ne reagáljon arra, ami az országban történik. A művész felelőssége – állítja – túlmutat a színpadon.
Megfájdul a gyomrom, annyira szorítok, hogy jól végződjön ez
– tette hozzá.
Aranykor és örök kételyek
A beszélgetésben felidézte a Katona indulásának időszakát, amelyet élete „boldogságcsúcsának” nevezett. Olyan meghatározó alkotókkal dolgozott együtt, mint Major Tamás, Gobbi Hilda vagy Cserhalmi György – ez az időszak szakmailag és emberileg is meghatározta.
Mégis, a díjak és elismerések ellenére máig erős benne az önkritika. Azt mondja, az alkotás elején szinte „tehetségtelennek kell lennie” az embernek, hogy a bizonytalanságon át jusson el a hiteles figuráig.
Családi örökség, három generáción át
Édesapja, Szirtes Ádám ismert színész volt – ez egyszerre jelentett előnyt és nyomasztó elvárást. Úgy érezte, neki mindig „hatványozott minőségben” kell bizonyítania. A hivatás ma már a harmadik generációban is jelen van: lánya, Pálmai Anna szintén színpadon áll.
Az anyaság és a színházi lét összehangolása azonban korántsem volt idilli. Főpróbák, turnék, folyamatos készenlét – állandó egyensúlyozás két világ között.
„Makacs vagyok, mint egy kuvasz”
Saját magát makacs, nehezen terelhető, ugyanakkor hűséges alkatnak írta le. Pályája nem volt kikövezve: minden szerepért meg kellett küzdenie, soha nem kapott semmit készen.
Ma, évtizedekkel a pályakezdés után is vannak vágyott szerepei – például szívesen eljátszaná a nagymamát Füst Milán Boldogtalanok című művének színpadi változatában. De most számára nem ez a legfontosabb kérdés. Hanem az, merre tart az ország. És hogy egy művész meddig maradhat csendben. Szirtes Ági válasza egyértelmű: semeddig.
Forrás: Librarius
