Kucsera Gábor kétszeres világbajnok kajakos a frissen megjelent Hazám magazin első számában adott interjút, amelyet a Bors szemlézett. Az olimpikon a pályafutása végéről, magánéleti válságáról és a hithez való visszatalálásáról is beszélt.
Kucsera Gábor (Fotó: Schumy Csaba)
Kucsera Gábor szerint a problémái a 2008-as olimpiai szereplése után kezdődtek.
Én akkor kétszeres világbajnokként, az olimpiai arany legnagyobb esélyeseként két negyedik hellyel távoztam Pekingből, és ezt a sikertelenséget egyszerűen nem tudtam feldolgozni
– mondta.
Az őt ért kudarc felett érzett fájdalmát féktelen bulizásba fojtotta, ami törvényszerűen drogproblémákhoz, majd eltiltásához és karrierje befejezéséhez vezettek. Tizenegy év távlatából a sportoló ma már küldetésének tekinti, hogy tapasztalataival segítse a fiatalokat – olyannyira, hogy alapítótagja lett a Drogellenes Digitális Polgári Körnek.
Eltelt tizenegy év az eltiltás óta, túlléptem rajta, de mindenkinek üzenem, fiatal sportolóknak és sikerre vágyó gyerekeknek, hogy nem az általam választott út volt a helyes, nem ez jelenti a probléma megoldását.
Az FTC Kajak-Kenu Szakosztályának jelenlegi vezetője a beszélgetésben kitért házassága kritikus pontjaira is. Elismerte, hogy volt idő, amikor a különköltözés tűnt az egyetlen megoldásnak, ám a magány végül belső fejlődést indított el nála.
A második nagy hibát akkor követtem el, amikor majdnem hagytam, hogy széthulljon a családom. Elköltöztem egy albérletbe, valahogy ott indult el nálam az igazi fejlődés. Pedig eleinte akár jónak is tarthattam volna az egészet, újra szingli voltam, újra indulhatott volna a csajozás. Ám egy idő után inkább otthon ültem esténként mély csendben, sem internet, sem tévé nem volt abban a lakásban. Egy kanapém, meg egy ágyam volt mindösszesen.
A sportoló hozzátette, hogy az egyedüllét során döbbent rá a változás szükségességére:
Ott indultam el a változás útján. Sajnálom, hogy ezen végig kellett mennem, de hát a végletek embere vagyok. Őszintén? Nem volt egyszerű a kirakatéletből egy meghitt útra visszatalálnunk együtt, és hogy ebben egy dolog jelentett kapaszkodót: az istenhit
