Az édesanyák Siófokon várnak ránk. A falu, Nagyberény, ide húsz kilométer. Nem hiszek a szememnek. Ők lennének azok? Két csinos, fiatal nő, derűsen cseverészve a gyorsétterem teraszán.
Csak nem ti csempéztetek és fugáztatok az ovi mosdójában?
Miért olyan hihetetlen? Tímea elolvasott egy könyvet a csempézésről, rólam pedig kiderült, hogy van türelmem a mozaikrakáshoz villantja rám mosolyát a szőke Tünde.
Kozmetikus és fugázó nyugodtan kiírhatná a házuk kapujára kuncog a barátnője.
Tímea se véletlenül olyan profi a férfimunkákban, az eredeti foglalkozása gépészmérnök köti az orrunkra Tünde. Aztán már kérdezni se kell őket, egymás szavába vágva mesélik a történetüket
De, az bólintok beleegyezően, és saját óvodai élményeimre gondolok. Csakhogy azóta eltelt negyven év!
Hát nem érdemlik meg azok a gyerekek, itt, a huszonegyedik század elején, hogy valamivel kulturáltabb körülmények között nőjenek fel? kérdezi felhevülten Tímea, és cigarettára gyújt. Elhatároztuk, hogy összefogunk, és megszüntetjük ezt az áldatlan állapotot.
És elkezdődött a kálvária
Az ám, csakhogy a két lelkes édesanya már az első lépésnél falba ütközött. Szentpéteri László polgármester ugyan helyeslően bólogatott tervük hallatán, és országos pályázatok nézegetésére buzdította őket, ám amikor rátaláltak a megfelelőre, és szükség lett volna az önerőre, az üres községi kincstárra hivatkozva mégis cserbenhagyta őket.
Nem merek Tündére nézni, mert történetesen tudom, hogy a vízszűrő fejekre a család utolsó tízezresét ráköltötte.
Azt pedig megjósoltam volna folytatja a polgármester , hogy az embereket nem lesz könnyű megmozdítani. A munkanélküliség errefelé magasabb az országos átlagnál, mindenki fásult, zárkózott. Mit tehetünk? tárja szét a kezét.
A vezető óvónő, Szabó Lászlóné ugyan meglepődött ilyen szülői kezdeményezésre még nem volt példa a faluban! , de amennyire módjában állt, támogatta őket. Ez az összeg azonban csak néhány apróságra volt elég.
Hogyan tovább? törték a fejüket kétségbeesetten a barátnők. Kézenfekvőnek tűnt, hogy bevonják a többi szülőt, és az ő adományaikból hozzák rendbe az elhanyagolt helyiséget.
Az én falumban az ilyen hozzáállást nem ismerik hitetlenkedik Tímea. A
Vajdaságból települtünk át néhány éve, ott nem fordult elő, hogy a falu bármilyen kis dologban ne fogott volna össze. Nekünk, gyerekeknek jól felszerelt sportpályánk volt, és minden évben újabb fákat ültettünk az iskola köré. A falu közösen medencét épített, egymást követték a rendezvények
Én se ezt láttam otthon rázza a fejét rosszallóan Tünde. Egy Zirc melletti községben nőttem fel, ahol a lakosság felerészben sváb. A faluszépítés a vérükben van, és természetesen mi is követtük őket. Itt nem győzök háborogni azon, hogy mindenki csak a maga gesztenyéjét sütögeti
A teljes cikk a július 5-én megjelenő Nők Lapjában olvasható!
További cikkek az e heti Nők Lapjában:
Romantikázzunk Onyutha Judittal! »
Szervét Tibor: “A fiam tette helyre az életemet” »
Lángoló vörös a szenvedélyt… »
Gyógyít, szépít Vénusz istennő virága »
Aki rózsát küldött Sophia Lorennek »