A San Diegóhoz kötődő eredeti Comic Con képregényes találkozónak indult a 70-es évek elején, aztán szépen lassan beszippantotta magába a filmek és tévésorozatok, a szerepjátékok és mindenféle műfajú és formájú popkulturális vonulatokat és azok közönségét is. A nagy amerikai találkozó mára az egyik (ha nem a) legfontosabb szórakoztatóipari eseménnyé nőtte ki magát – oda tényleg mindenki el szokott menni, aki Hollywoodban, és csatolt nemzetközi részeiben számít, és szeretne valamit a Comic Con meglehetősen eltökélt, szenvedélyes látogatóitól. Akik folyamatosan ki vannak éhezve a friss információkra, interakciókra, és persze arra is, hogy beöltözve, vagy utcai ruhában, de mindenképpen meg- és kimutathassák, hogy mennyire extrém módon tudnak lelkesedni is azért, amit nagyon szeretnek.
Turkáló beöltözőknek. (Fotó: Kovács Gellért)
Comic Con: a miénk, de nem sárga, nem savanyú
Budapest még mindig Magyarországon van, ezért hát az itteni Comic Con nyilvánvalóan nem tud olyan sztárokat felvonultatni, mint földrajzilag és anyagilag is szerencsésebb helyzetű testvérei, de elámult elsőbálozóként már félóra nézelődés után is örömmel nyugtáztuk a 12 esztendős lányommal, hogy a hangulattal bizonyára nem lesz probléma.
A számos központi helyszín közül a legnagyobb élet a C és a G jelzésű pavilonokban zajlott. Előbbi földszintjére pakoltak ki a képregényesek, itt akár órákig is lehetett válogatni a ritka, vagy ritkább kiadványok között (a legendás Kockás-sorozat pár ezer forintos archív példányaitól a számozott sorszámú, sok tízezer forintos Pókemberig szinte mindent meg lehetett találni), de annak is itt kellett együtt hullámoznia a tömeggel, aki híres írókkal, képregényes szerzőkkel szeretett volna találkozni. Aki a Comic Con legnagyobb sztárvendégeit szerette volna meghallgatni, annak is a C pavilonba kellett mennie: ide szervezték a rendezvény legfontosabb panelbeszélgetéseit is. Aki aláírást, vagy közös fotót (esetleg mindkettőt) akart magának a vendéggel, a 10 ezer forintos átlagárú napi belépő mellé többféle dedikáló- és fotósjegyet is vásárolhatott – ezek ára 2500 forinttól nagyjából 40 ezer forintig terjedtek, és legjavuk elővételben elkelt.
Persze mi is úgy terveztük a napunkat, hogy szeretnénk hírességeket látni, de előtte még bevetettük magunkat a G pavilonba, ami a Budapest Comic Con fő kiállítótere – vagyis itt lehetett látni a legtöbb cosplayest, hatalmas akciófigurát, kelléket, űrbéli lényt és egyéb teremtményeket.
Az volt a benyomásunk, hogy aki a Comic Conon beöltözik, alig várja, hogy valaki odalépjen hozzá egy közös fotóra, vagy legalább készítsen róla egy képet. Amit egyébként ki is érdemeltek a cosplayesek, hiszen tényleg elképesztően sok menő, részletgazdag jelmezt és sminket csodálhattunk meg, miközben igyekeztünk befogadni a nyüzsgést és a sokszor ötletes, de minimum látványos standokat.
Nagyobb és kisebb Star Wars-cosplayes a Budapest Comic Con 2026-on (Fotó: Kovács Gellért)
Ez az a Comic Con, amit kerestek
Egyáltalán nem reprezentatív megfigyelésünk szerint ugyan komoly bázisa van mifelénk is az Aliennek, a Predatornak, és például a Trónok harcának is (sőt, még Süsü és a Tévé Maci is felbukkant a sok angolszász és ázsiai eredetű figura mellett), Magyarországon bizony a Star Wars-rajongók lehetnek többségben: bárhova fordultunk a hatalmas labirintusban, a manga, fantasy, horror és egyéb sci-fi hősök mellett a Csillagok háborúja és annak karakterei foglalták talán a legnagyobb helyet. De egyáltalán nem bántuk, mert mi is magyarok vagyunk, tehát imádjuk a Star Warst. Ám persze annak is tudtunk örülni, amikor rátaláltunk egy mini-Jurassic Parkra, ahol akár azt is el lehetett játszani egy fotó erejéig, hogy az ember régészkedni érkezett a Comic Conra.
Dinócsontváz a Jurrasic Parkból (Fotó: Kovács Gellért)
Mivel a lányom közepesen erős Harry Potter-rajongó, nem is volt kérdés, hogy megnézzük a brit Evanna Lynchet, aki Luna Lovegoodot alakította a moziszériában. A panelbeszélgetéseknek a C épület legfelső emeletén található nagyterem adott otthont, ahova, ha az ember nem fért be a nem túl nagy liftbe, viszonylag sok és meredek mozgólépcsős szakaszon keresztül tudott csak fel -és lejutni – ezt csak azért említem meg, mert ehhez kötődik a Budapest Comic Con általunk tapasztalt két nagyobb hibájából az egyik. Bár a szervezők láthatóan mindent megtettek, hogy biztonságos legyen a közlekedés, amikor a legtöbb látogató megindult az emeletekre, vagy éppen le akart jutni a beszélgetés végén, olykor már-már aggasztóan összetorlódott a tömeg. Ami picit ijesztő élmény, de mivel az emberek türelmesen viselték a dolgot és jófejek voltak, így komolyabb probléma nélkül áramlott a nép az egyik helyszíntől a másikig.
Amikor felértünk a MVM Nagyszínpad terméhez, már Kádár L. Gellért és Törőcsik Franciska mesélt a Hunyadi forgatásáról. A színpad jópofa, a hangosítás és a kivetítő is minőségi, és mivel hatalmas a terem, azok is befértek a panelbeszélgetésekre, akik nem értek oda a programpont kezdetére. És itt is feltűnt nekünk az, ami az egész napunkat jellemezte: a rendezvény látogatói kedvesek és vidámak voltak, a Hungexpón eltöltött 5-6 óra alatt egyetlen igazán feszült pillanatnak se voltunk részesei, a pultok egyik oldalán sem láttunk barátságtalan embereket. Aki a Comic Conra jött, mintha automatikusan ki tudott volna lépni abból az általánosan érezhető feszültségből, ami most az ország mindennapjaira jellemző, és azért ez eléggé klassz dolog.
Evanna Lynch a Budapest Comic Con 2026 színpadán (Fotó: Kovács Gellért)
A BCC színpadára pontosan érkező Evanna Lynch az összes butácska kérdésre nyitottan és mosolygósan válaszolt, és a közönségen sem lehetett érezni, hogy túlságosan kiakadnának a panelbeszélgetés felszínességén.
Bár kétségtelenül lehetett volna tőle igényesebb dolgokat is kérdezni, de senki sem azért érkezett a Comic Conra, hogy mélyinterjúkat hallgasson, hanem inkább azért, hogy jól megnézhesse magának a hírességet – arra meg bőven alkalmasak lehettek ezek a félórás etapok.
Predatorok és alienek (Fotó: Kovács Gellért)
A Budapest Comic Con kriptonitja: a kaja
Érthető okokból egész épületet kaptak a videójátékok is, de erről a pavilonról sok mindent nem tudok elmondani. Benéztünk oda is, de mivel a lányom és én sem vagyunk gamerek, különösebb érdeklődést nem mutattunk, ezért mentünk is tovább – például enni valamit, miután már több órát nézelődtünk mindenfelé. Mivel tényleg bármerre fordultunk, mindig volt mit nézni, a rengeteg geek-portéka, hagyományőrző műsor és egyéb látnivalók miatt másodlagosnak tűnt az étkezés. Megvártuk, míg éhesek leszünk – és ezzel követtük el szombatunk egyetlen hibáját. Ahhoz képest, hogy milyen sokan voltak a comic conozók, feltűnően kevés árus állt rendelkezésre a Hungexpo kvázi gasztroutcáján a pavilonok között, aminek köszönhetően hatalmas sorok alakultak ki, még az egyszerűbb hot-dogos és pizzás helyeknél is. Mindennel együtt bő 1 órába telt, mire hozzájutottunk (az egyébként fesztiválos árakon megszámított) hamburgereinkhez, és addigra már egy kicsit fáztunk is odakint.
Ám ezt – és a mozgólépcsős parát – leszámítva kifejezetten kisimulva indultunk haza délután, ráadásul a hasonló magyar rendezvényekhez képest a mosdókérdés megoldása se volt nehézkes a csarnokokban és környékükön. Ráadásul a 10-es busz is sűrűbben járt, úgyhogy ideges arcokat nem, feldobott, kellemesen elfáradt honfitársakat annál többet láttunk, amint egyik kezükkel kapaszkodtak, a másikban pedig esetlegesen egy fénykardot, vagy valami (más) frissen zsákmányolt csecsebecsét markolásztak, miközben zötykölődtünk vissza az Örs vezér tér budapesti valóságába.
