Endrei Judit bevallotta, fiatalkorában engedelmeskedő, tekintélytisztelő lány volt, a megfelelni akarás ugyanis biztonságot adott a számára. „Tulajdonképpen a nevemet – Endrei – is ennek köszönhetem. Még egészen a pályám elején jártam, amikor az egyik főnököm megjegyezte: „olyan furcsa ez a Kurdics név, keressen magának valami mást”. Hogy miért nem mondtam inkább nemet? Mert akkor még nem tudtam, hogy a túlzott alkalmazkodásnak ára van” – osztotta meg a Meglepetés magazinnal.
Elmondása szerint később már voltak olyan pillanatok, amikor azt érezte, hogy adott helyzetben nemet kellett volna mondania, de valahogy mindig győzött a benne élő „jó kislány” személyisége, akinek így volt kényelmesebb, mert így konfrontálódnia sem kellett.
„Sokan nem tanultuk meg, hogy a tiszta, kimondott „nem” sokkal őszintébb, mint egy mosolygó, de belül morgó „igen”. Szinte mindenki érezte már, talán nem is egyszer, hogy vele szemben valaki újra és újra átlépi azt a bizonyos határt. (…) Az igazi érettség talán ott kezdődik, amikor nemcsak a saját határaimat merem vállalni, hanem érzékeny leszek a többiekére is” – jelentette ki a Magyar Televízió egykori tévébemondója, aki elárulta: csak 50 fölött jött rá, hogy nem kell mindenre igent mondani.
Endrei Judit ma már nem szorítja háttérbe magát
„Már az ötvenes éveimben jártam, amikor egyszer csak észrevettem, nem bólintok mindenre. (…) Fontos felfedezést tettem: nem kell mindenkinek megfelelnem. Sőt. Az ember nem attól értékes, hogy mindenki elégedett vele, hanem attól, hogy önazonos. (…) Aki néha nemet mond, az vállalja önmagát” – magyarázza a szenvedélyes utazó hírében álló Endrei Judit, hozzátéve: jó lett volna ezt sokkal korábban megtanulnia.
Kiemelt fotó: Schumy Csaba / Fotócentrál
