A húsvét a kereszténység egyik legősibb és talán legfontosabb ünnepe, Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériuma –
ennek ellenére sokan máig meg vannak győződve arról, hogy eredetileg valamiféle ősi pogány termékenységünnep lehetett, amit csak lenyúltak maguknak a keresztények. Pedig erre semmiféle bizonyíték nincs.
Nem voltak ugyanis görög vagy római ünnepek, amelyek bármilyen hasonlóságot mutattak volna a keresztény húsvét ünnepével. A húsvét dátuma, akárcsak az ünnep neve a legtöbb nyelvben, a zsidó pészahból származik, és valószínű, hogy a judaizmus volt az egyetlen jelentős nem keresztény hatás a húsvétra – ami azért logikus.
A húsvétnak csak egyetlen aspektusa van, amely minimális kapcsolatban áll a pogánysággal: az angol neve, vagyis az easter. Kr. u. 725-ben a northumbriai egyháztanító, Beda Venerabilis szerzetes a következőket írt De Temporum Ratione című könyvében:
Az Eosturmonathnak, amelyet ma ’húsvéti hónapnak’ fordítanak,egykor egy Ēostre nevű istennőről nevezték el, akinek tiszteletére abban a hónapban ünnepeket tartottak.
Ez alapján első pillantásra tényleg úgy tűnik, mintha a húsvét csupán az ősi pogány ünnep keresztény szósszal leöntött változata lenne.
Andrea Mantegna: Feltámadás (forrás: mini-site.louvre.fr)
A valóságban azonban a ma (és tegnap meg tegnapelőtt) ismert húsvétnak valószínűleg nagyon kevés köze van ehhez a pogány ünnephez. Igaz, amikor a húsvét a kontinentális Európából Angliába is átterjedt, az Ēostre nevet kapta, de jelenlegi ismereteink szerint csupán ennyi a kapcsolat.
A húsvéthoz társított összes szokás vagy a keresztény hagyományokból, vagy a modern újításokból származik.
Az ismeretlen hajnalistennő
Beda olyan korban élt, amikor az angol pogányságot – bár nyomokban még épp létezett – lassan teljesen kiszorította a kereszténység. A régi szokások, hagyományok, rítusok eltűntek, vagy annyira átalakultak, hogy alig hasonlítottak eredeti formájukra.
Továbbá Beda, mint elkötelezett keresztény, távol tartotta magát a pogányságtól: a tényleges pogány tradíciókról való ismeretei kizárólag pletykákból és mendemondákból származnak, nem pedig valódi, első kézből származó tapasztalatokból.
Raádásul ezt a bizonyos Ēostre istennőt más forrásokban nem nagyon említik. A De Temporum Ratione-ból idézett fent idézett bekezdés az egyetlen alkalom, amikor angolszász szövegekben megjelenik a neve; még maga Beda sem ír róla más műveiben. Ēostrének nincs megfelelője a skandináv mitológiában. Az egyetlen ok, amiért biztosak lehetünk benne, hogy egyáltalán volt valamiféle kultusza, az az, hogy a neve szinte pontosan megegyezik a protoindoeurópai hajnalistennő Hɑéusōs nevének angolszász megfelelőjével.
Ez alapján okkal feltételezhető, hogy Ēostrét valóban imádták az angolszászok, illetve hogy valószínűleg valamiféle hajnalistennő volt. Ezeken kívül azonban gyakorlatilag semmit sem tudunk róla.
Franz Xaver Winterhalter: tavasz (forrás: public domain)
A húsvét német neve Ostern, ami arra utal, hogy az ókori germánoknak lehetett valamiféle istennője, aki megfelelt volna az angolszász Ēostrének, de ha volt is, soha nem említik ónémet szövegekben. Jakob Grimm (a Grimm testvérek egyik fele) ugyan – dilettáns, romantikus lelkesedéssel – megpróbálta megalkotni vagy mondjuk rekonstruálni az állítólagos német Ostara istennőt az Ostern szó alapján, de ennek túl sok tudományos alapja nem volt.
Néhány kutató meg igyekezett összekapcsolni az evangélikusnál jellemző húsvéti hajnali istentiszteletek modern hagyományát azzal a ténnyel, hogy Ēostre valószínűleg hajnalistennő volt: ez azonban gyenge lábakon áll, mivel a legkorábbi feljegyzett hajnali húsvéti szertartásra 1732-ben került sor Szászország területén, jóval azután, hogy Ēostre kultusza már rég feledésbe merült.
Húsvéti tojások
A tojások húsvéttal való kapcsolata Nyugat-Európában keletkezett a középkorban. A középkorban, a húsvét előtti nagyböjt idején a keresztényeknek hagyományosan tilos volt tojást enniük. Mivel a húsvét volt az első alkalom a nagyböjt után, amikor a keresztények tojást fogyaszthattak, természetes módon kezdett összefonódni a tojásevés és a húsvét. Végül kialakult a szokás, hogy húsvéti vacsorára megáldották a tojásokat.
Ugyanakkor a nagyböjt alatt a tyúkok továbbra is szorgalmasan tojták a tojásokat, ezért valami mást kellett tenni velük. Így született meg a nagyböjti tojásfestés hagyománya. Eredetileg a tojásokat csak pirosra festették, más színre nem, mivel hagyományosan a piros szín Krisztus vérét szimbolizálta, maga a tojás pedig az üres sírt.
Ezt a szokást a németországi evangélikusok vették át a reformáció idején, az 1500-as években. Csak azután kezdték az emberek a húsvéti tojásokat a pirostól eltérő színekkel festeni, miután a hagyomány az 1600-as és 1700-as évek körül elérte Angliát. A csokoládé húsvéti tojások az 1800-as évek végén jelentek meg nyugat-európai országokban, például Franciaországban és Németországban.
Húsvéti nyuszik tojásokkal (fotó: FPG/Getty Images)
A húsvéti nyuszi
A húsvéti nyuszi egy meglehetősen új keletű szereplő a húsvéti folklórban. A lutheránusok körében született Németországban a tizenhetedik század végén, legkorábbi említése Georg Franck von Franckenau 1682-es De Ovis Paschalibus című művéből származik: a német hagyomány szerint ez az állat tojásokat rejteget, amelyeket a gyerekeknek húsvétkor meg kell keresniük.
Hogy ez a szokás honnan ered, arra nincs egyértelmű válasz. Sokan a – nem bizonyított – Ēostre-kultuszig vezetik vissza a húsvéti nyulak szerepét: 1874-es Német mitológia című könyvében a neves német filológus, Adolf Holtzmann például valamiért arra következtetésre jut, hogy „…a mezei nyúl valószínűleg Ôstara szent állata volt.”
De mint említettük, semmilyen konkrét bizonyíték nincs arra, hogy a német Osterhasenak bármi köze is lenne az obskúrus angol Ēostre istennőhöz. Egyetlen forrás sem említi Ēostre-t nyulakkal vagy akár általánosságban bármilyen termékenységgel kapcsolatban. Továbbá, Beda Ēostreval kapcsolatos írása és az Osterhase első említése között közel 1000 év telik el, amely idő alatt egyetlen Ēostre nevű istennőről vagy bármilyen hozzá kapcsolódó ünnepről sem esik szó Beda beszámolójától függetlenül.
A húsvéti nyuszi eredetének legvalószínűbb magyarázata egyszerűen az lehet, hogy a nyulak többnyire tavasszal – húsvét idején – születnek nagyobb számban.
