Volt idő, amikor még az Origónak dolgoztál. Milyen érzés most ránézni a címlapjára?
Borzalmas. Igyekszem elkerülni, hogy odatévedjek. Nekem a húszas éveim kötődnek a laphoz, sok-sok ezer órát töltöttem ott. Volt, hogy reggel 6-kor, este 10-kor, hétvégén, hajnalban, éjszaka dolgoztunk az Itthon rovattal, hogy jó hírneve, stabil és magas olvasottsága legyen az újságnak. Nagyon szerettük. Ezt elveszíteni nagy törés volt nekem személyesen is. Ahogyan pedig vége lett, az is nagy hatással volt rám.
A lap felvásárlásakor léptél ki onnan, ugye?
2014-ben az Origón akkori főszerkesztőjét, Sáling Gergőt elküldték. Ez egy Lázár Jánossal kapcsolatos történetnek volt a következménye. Elküldték Pethő András főszerkesztő-helyettest is. Az Origóban pedig a munkatársak nagy része mindezek miatt felmondott. Elsősorban a teljes Itthon rovat, mivel nem látták biztosítottnak a továbbiakban, hogy függetlenül lehessen ott dolgozni. Ez volt az első olyan eset, amikor a kormány viszonylag egyértelműen betette a lábát egy nagy újság szerkesztőségébe. Én akkor ráadásul éppen GYES-en voltam, mert 2014 elején született az első gyermekem. Abban a tudatban mentem el, hogy lesz hová visszamennem, lesz egy munkahely, ahol visszavárnak, amit én is szeretek. Ilyen körülmények között kellett számot vetnem azzal, hogy szétrobbant az újság. Bennem fel sem merült, hogy a történtek után visszamenjek dolgozni, úgyhogy aztán végül a GYES végén fel is mondtam. Akkor egyszer jártam már csak az épületben. Elintéztük a papírmunkát, aztán távoztam. Amikor visszatértem a munkába, már a Direkt36-hoz jöttem.
Ahol most már szerző és szerkesztő is vagy. A tényfeltáró újságírásban a nagyon kevés nő egyikeként. Miért éppen ez a terület foglalkoztat?
Ez egy nagy presztízsű szakterülete szerintem az újságírásnak. Olyan tulajdonságok kellenek hozzá, amik számomra nagyon élvezetesek. A nagy fokú alaposság és igényesség mellett különösen fontos, hogy aki ezzel foglalkozik, az minden apróságnak utánanézzen, ne sajnálja az időt beletenni egy-egy történetbe, és értse azt, hogy minden mindig sokkal bonyolultabb, mindennek sokkal több oldala van, mint ahogyan elsőre látszik.
És én nagyon szerettem mindig ezeket az ilyen szöszölős, utánajárós témákat. Már annak idején az Origónál is több olyan sztori volt, amin szerencsére volt lehetőségem akár hetekig vagy hónapokig dolgozni, és nagyon élveztem. Tény, hogy elég kevés nő van ezen a területen. De nem hiszem, hogy azért, mert kevésbé bírnák az ezzel járó nyomást. Talán más okai lehetnek, ami elriaszt erről a területről embereket.
Wirth Zsuzsanna
Lehet, hogy éppen a témák. Hiszen súlyos kérdésekkel foglalkozol. Kórházi fertőzések, kormányközeli üzletemberek vagyonosodása, most pedig Szabó Bence nevét ünnepli hősként több százezer ember… Melyik anyagod viselt meg legjobban?
Talán a kórházi fertőzések ügye volt, amibe leginkább bevonódtam. Egy korrupciós téma során inkább düh és felháborodás az, amit érez az ember, itt viszont az elejétől teljesen világos volt, hogy amiről írunk, azon emberéletek múlnak. Magyarországon a kórházi fertőzések száma még nemzetközi összehasonlításban is őrületesen magas. Mégis nagyon kevés intézkedés volt a helyzet javítására, holott más Kásler Miklós is megfogadta, hogy sürgősen változtatni kell. A koronavírus-járvány idején pedig még sokkal rosszabb lett a helyzet.
Nekünk sikerült adatbázist szereznünk a konkrét számokról, majd tudósok segítségével készítettünk elemzést arról, hogy melyik magyar kórház melyik osztályán mennyire valószínű, hogy fertőzés áldozatául esnek a betegek. Az anyagunk óta került igazán közbeszédbe a kórházi fertőzések fogalma és veszélye. Már emiatt megérte. Viszont belelátni a tényleges helyzetbe, olyan érintettekkel beszélni, akik családtagjuk miatt személyesen érintettekké váltak ilyen tragédiákban…, azt nagyon nehéz volt elviselni.
Már néhány perccel ezelőtt magad is mondtad, hogy rengeteg idő fölgöngyölíteni egy-egy ügyet…
Ez egy év volt. Életem leghosszabb ilyen projektje.
A Tisza elleni művelet ügye mennyi idődbe telt?
Év eleje óta dolgoztunk rajta, kicsit több, mint két hónap volt. Ott nem hatalmas adatbázist kellett feldolgoznunk, hanem nagyon sok olyan fájlt, ami beérkezett hozzánk. Mindeközben pedig azt kellett végiggondolnunk, hogy milyen módon tudunk biztonságosan kommunikálni egymással, hogyan tudjuk biztonságosan megkeresni a forrásainkat, és hogyan tudunk rájuk vigyázni.
A tényfeltáró újságírásban a forrásvédelem az egyik legfontosabb dolog, és a Tisza elleni művelet ügyénél még sokkal fontosabb volt a szokásosnál is.
Úgyhogy mindig ki kellett találni, hogy kit mikor keresünk meg, milyen csatornán, hogyan találkozunk vele, hogyan beszélünk vele. Nagyon izgalmas volt, de egyben nagyon stresszes is. Tudtuk, hogy nagy a tét, és nem szabad hibába futnunk.
Szabó Bence végül kiállt. Az ő nevét mára az egész ország ismeri.
Nagyon kivételes az ő bátorsága, hogy az arcát és nevét vállalva szólalt meg. Ilyen nincs minden nap. A legtöbb ember érthetően attól fél, hogy elveszíti a munkáját, a megélhetését, adott esetben pedig lejárató kampánnyal szemben kell megvédenie magát.
Szabó Bence videóját végül azért hoztuk nyilvánosságra, mert amikor februárban felvettük vele az interjút, megállapodtunk. Abban maradtunk, hogy ezt csak abban az esetben használjuk föl, ha ő megengedi, és ha vele valami történik. A cikkünk megjelenésének napján pedig őt máris gyanúsítottként hallgatták ki, házkutatást tartottak nála, bekövetkezett tehát éppen az, amitől tartott. Ekkor jelezte nekünk az ügyvédjén keresztül, hogy közzétehetjük. Ezért ismerjük most igazából az egész történetet.
Részlet a Szabó Bence interjúból
Beszéltetek az események óta?
Igen, kapcsolatban vagyunk. De erről részleteket nem fogok tudni megosztani.
Mi az, ami megfogalmazódott benned, miközben egyre több részletre láttál rá?
A megdöbbenés. Még sok hét munka után is csak elhűlve néztem, hogy mennyire sötét mélységei tárultak fel előttünk a nyomozóhatóságok, a titkosszolgálatok és az ismeretlen csapat működésének, akik azon ügyködtek, hogy egy ellenzéki pártot ellehetetlenítsenek. A meglepetés és megdöbbenés volt bennem a legerősebb: hogy nem hiszem el, pedig a sok dokumentum mind bizonyítja. Végig azt kerestük, nincs-e olyan részlet, ami felett véletlenül elsiklunk, amit nem tudunk, amit valaki elhallgat előlünk vagy másképp befolyásolja az egész történet végkicsengését.
Most, amikor beszélünk, már több mint egy hét telt el az ügy kirobbanása óta. Nem perelt be minket senki emiatt, nem cáfolt nyilvánosan a kormány se semmit… Nagyon jó érzés, hogy amit írtunk, az tartható.
A témát te keresed, vagy téged talál meg?
Van olyan, amikor kvázi a posta hoz egy adathordozót. Van, amikor dokumentumokat kapunk akár titkosított csatornákon vagy forrásokon keresztül. És olyan is van, amikor mi bukkanunk rá egy-egy érdekesnek tűnő szálra. Néhány éve például egy karácsony előtti este egy NAV-os adatbázisban turkáltam. Teljes kíváncsiságból beírtam egy magántőkealap nevét, hogy ad-e rá találatot. Nagyot néztem, amikor láttam, hogy adott. Utána beírtam a magántőke alapkereső kifejezést még ugyanebbe a rendszerbe, és számos további előkerült. Ez pedig azért volt érdekes, mert ezeknek a magántőkealapoknak nagyon gyakran kormányközeli befektetői vannak, akiknek a neve addig nem volt ismert, egyszerűen nem lehetett tudni róluk, hiszen nem volt nyilvános információ. Ebben az adatbázisban pedig ott sorakoztak ismert kormányközeli üzletemberek nevei. Azóta is hivatkozott cikk készült végül belőle.
Nem félt a családod?
Egy kicsit. De azért szerintem már megszokták, hogy ez tulajdonképpen munkaköri dolog. És nem gondolom én sem, hogy akkora bátorságra lenne szükség ehhez a munkához. Én alapvetően azért kapom a fizetésemet, hogy olyan történeteket tárjak fel, ami szinte biztos, hogy bizonyos befolyásos köröknek vagy akár a kormánynak nem fog tetszeni. Hiszen az egyik alapdefiníciója annak, amit próbálunk csinálni, az az, hogy olyan történeteket tárunk fel, amit valakik valamiért el akarnak titkolni. A források esetében azért nagyon más a helyzet, ők tényleg kockáztatnak.
