Színészként ismertünk meg, az utóbbi időben mégis egyre inkább a politikáról kérdeznek téged az újságírók, ahogyan én is arról foglak. Ez hogyan érint téged?
Kicsit sem érint rosszul. Ez most egy akut helyzet. Itt most mindent meg kell tenni azért, hogy változzon valami az országban. Márpedig biztosan változás kell ahhoz, hogy legalább ki tudjuk próbálni, van-e más út. Az érintene inkább rosszul, ha semleges témákról beszélnénk, mert akkor azt érezném, hogy nem vagyok aktív résztvevője ennek az egésznek. Akkor úgy érezném: az, hogy hol élek, az nem az én ügyem. De hála Istennek erről beszélgetünk, mert ez egy jó visszajelzés nekem arra vonatkozóan, hogy látványos az, amit próbálok tenni a hazámért.
Mit gondolsz mindazokról, akik szintén eljuthatnának sok emberhez, de mégsem mondják el a véleményüket?
Ez egy közös ügy, ezt kell megérteni. Itt nincsen semmi fontosabb annál, minthogy végre visszavegyük a demokráciát. Csakis akkor fogunk tudni normális életet élni és a gyerekeinknek normális életet nyújtani. És ezt a prioritást mindenkinek előtérbe kell helyeznie. Annak is, akinek 10 ismerőse van Facebookon, és annak is, akinek 310 ezer. Azt is gondolom, hogy minden exponált helyzet, legyen az divatbemutató vagy akár legyen az díjátvétel egy filmszemlén, lehetőség arra, hogy kritikát fogalmazzon meg az ember. Ha pedig sok a kritika, akkor változik a világ, mert sok emberrel szemben nem lehet mit tenni. Egy-egy embert el lehet tenni az útból, de hogyha sokan mondják ugyanazt, akkor a hatalomnak kell változnia.
Lengyel Tamás (Fotó: Molnár Dani)
A Loupe csapatával készített közös tartalmak, sőt már reggeli műsor mellett aktívan saját videókat is készítesz. Mi alapján választod ki, hogy a számtalan közéleti téma közül melyikkel foglalkozz kiemelten?
Egyrészt vannak azok a helyzetek, amikor megszólítják az embert. Azokra igyekszem válaszolni, mert jó alkalmat adnak, hogy elmondjam a saját nézőpontomat. Emellett azokat a témákat próbálom felerősíteni, amik a rendszer hibáit teszik világossá, a korrupciót, a csalásokat, a kirekesztéseket. Azt helyezem előtérbe, ami az április 12-i választás jelentőségére hívja fel a figyelmet. Úgy gondolom, ez az utolsó utáni alkalom, hogy eldöntsük, nyugat vagy kelet felé fogunk-e elmozdulni. Én 12 éves voltam, amikor a rendszerváltás, illetve az a valami, amit mi rendszerváltásnak szerettünk volna, megtörtént. Még vannak emlékeim arról, hogy hogyan utaztunk Ausztriába, hogy útlevelet váltottunk ki, hogy nem lehetett csak úgy átmenni Hegyeshalomnál, mint ahogy egyébként Ausztria és Németország között közlekednek az emberek. És egyszerűen én nem szeretnék újra visszatérni abba a helyzetbe, mint ami volt ’89 előtt. Nem szeretném, hogyha újra leereszkedne egy ilyen vasfüggönyszerű valami, ami aztán elválaszt minket.
Pedig Bayer Zsolt szerint éppen ez a baj a fiatalokkal. Jó dolgukban már azt sem tudják, mit csináljanak, pedig bárhová utazhatnak és bárhol tanulhatnak már. („Mi a jó isten bajod van, kicsi barátom? Nem tudtad eldönteni, hogy Amszterdamba vagy Berlinbe menj egyetemre?” – fogalmazott korábban Bayer.)
Bayer Zsoltot szívesen megkérdezném, hogy miért Franciaországban, Németországban, Angliában és Amerikában taníttatják a NER haszonélvezői a gyerekeiket, és miért nem Fehéroroszországban vagy Moszkvában… Mindannyian ugyanazt szeretnénk, csak ők azt hazudják, hogy nem.
Meghatározó véleményformáló ember lettél, pedig kívülről jóval introvertáltabbnak tűnsz a legtöbb megmondóembernél. Okozott belső dilemmát, hogy megszólalj?
Öt évvel ezelőtt megszületett a kisfiam. Akkor azt éreztem, hogy a felelősséget már nem csak magamért, hanem a gyerekért is kell vállalnom és rajtam is múlik, hogy milyen az az ország, amiben élünk. Ezért a gátlásaimat egy ilyen sajátos helyzetben, mint ami Magyarországon adott, át kell lépnem ahhoz, hogy normálisabb életet tudjon élni a gyerekem.
Ezt a döntést pedig egyszerűen meg tudtam hozni, mert nagyobb volt a kényszer vagy a motiváció, mint a félelem. Aztán amit meg az ember időközben kap ebből az egészből, az megszokható, és szerintem annak a kezelése tanulható.
Mi az, amit kapsz, amit kezelni kell?
Sok szidalmazó, megalázó megjegyzést tesznek közzé az emberek a videóim alatt, a közösségi médiában, és az elején nem volt kellemes olvasni ezeket. Nyilván nagyon sok szeretetet is kapok, azt is sokan mondják, hogy fontosnak tartják, amit csinálok. Új észrevételem viszont, hogy mióta elindítottuk a reggeli műsort, ott pedig bizonyos témákban megoszlik a véleményünk és én nem mindig a fősodor szempontjait veszem csak figyelembe, azóta a másik táborból is kapom ugyanazokat az elítélő megjegyzéseket, mint korábban a kormány szimpatizánsaitól. Azt gondolom, hogy nagyon nagy bajban van a társadalmunk ezzel a megosztottsággal, amihez jelentősen hozzájárult egyébként a közösségi média is, nem csak az állampárt.
A magyar társadalomnak ma már sajátosan végletesek a megnyilvánulásai abban az esetben, hogyha valakinek a véleménye nem százszázalékosan fedi le az övét. Ezzel szembesültem azóta, amióta ezt a reggeli műsort csináljuk. És ez most egy kicsit megvisel. De hát majd túl leszek rajta, és ettől függetlenül ez nem veszi el a kedvem, én továbbra is a saját álláspontomat fogom elmondani.
Te látsz ebből a kommunikációs stílusból és az ország frusztrációjából kiutat? Ha a választáson a Tisza nyer, akkor történik ebben változás szerinted?
Nem tudom, hogy akkor nem lesz-e még rosszabb. „A haza nem lehet ellenzékben” – mondja Orbán Viktor. Tehát akkor, hogyha ő ellenzékbe kényszerül, bár belegondolva nem tudom elképzelni, hogy mi lehet durvább annál, mint amilyenek most a közállapotok. Ennek a folyamatnak felülről kellene elindulnia. A mindenkori miniszterelnöknek, a felelős vezetőknek normális hangnemet kéne megütniük egymással. A karaktergyilkosságokkal, a gyűlöletkeltéssel egyszer és mindenkorra le kéne számolni, és azt gondolom, hogy a közéletből úgy, ahogy van, el kéne tűnnie az olyan uszító embereknek, mint amilyen Kövér László, Kocsis Máté, Orbán Viktor vagy akár Németh Balázs. A közösségi médiával szemben pedig talán Európai Unió szintjén lenne szükséges megfogalmazni olyan korhatárokat, olyan szabályozásokat, hogy a gyerekek ezt a végletekig és agresszióig egyszerűsített nyelvezetet ne is sajátíthassák el ezeken a csatornákon keresztül.
Lengyel Tamás (Fotó: Molnár Dani)
A családod nem aggódott azért, hogy ilyen nyíltan beleállsz nagyon is szenzitív témákba? Ráadásul egy olyan környezetben, ami kockázatot is jelenthet.
Nyilván volt valamennyi aggodalom, hogy mi lesz az egzisztenciámmal, milyen lehetőségeim fognak maradni, ér-e majd esetleg valamilyen atrocitás. De valójában nem volt hangos ez a félelem. Az utóbbi két hét viszont más.
Az utóbbi két hét?
Erősebbé vált a szorongás bennük, amióta két-három hete Orbán elkezdte az országjárást, és megjelentek ezek a pufajkás végrehajtó emberek, akik a tüntetéseken a kereteket szolgáltatják. Én viszont azt mondtam, hogy félni április 12. után kell, ha esetleg egy Fidesz-Mi Hazánk koalíció jönne létre. Akkor kellene, de addig semmi baj nem fog történni.
Az aggodalomra valóban nem volt ok? Nem ért semmilyen hátrány az elmúlt éveid aktivitása miatt?
Szervező ember vagyok majdnem 10 éve, mióta elhagytam a Vígszínházat. Magam próbálom a magam projektjeit csinálni. Jó emberekre találok, akikkel jól működünk. És ez valójában kiváltotta vagy felülírta azt az egzisztenciális félelmet, amit a kritika megfogalmazása okozott. 2020 óta viszont nem voltam egy darab castingon se. Nem hiszem, hogy ez véletlen lenne. Hogy lehet az, hogy 2001 és 2020 között voltam eléggé jó színész, hogy elhívjanak megnézni bizonyos karakterekre, azóta pedig nem kapok megkeresést egyetlen MTVA, NFI vagy TV2 által gyártott produkcióhoz? Nem véletlen. És ez hátrány. De olyan hátrány nem ért, hogy rám küldték volna a NAV-ot. Igaz, hogy ami késik, az nem múlik. Orbán Viktor megmondta, hogy minden fel lesz írva, minden meg lesz jegyezve.
Ha mindezek után úgy alakul, hogy a Fidesz nyer a választáson, akkor folytatni fogod?
Nem tudom, hogy akkor mi történne. Amikor az átláthatósági törvényt belebegtették, amikor a szuverenitásvédelmi hivatal azt mondta, hogy erőteljesen fog fellépni a külföldi ügynökökkel szemben, annak üzenet értéke volt. Ha a Fidesz nyerne, lehet, hogy már levegőt venni sem lesz időnk, mert egyszer csak a nyakunkba akasztanak egy olyan eljárást, ami teljesen kivédhetetlen. Nem tudom, hogy mi történik velem egy Fidesz-Mi Hazánk koalíció esetén, és azt sem tudom, hogy akkor hol fogok élni. Mégiscsak van két gyerekem. Én azt érzem, hogy már nagyon ráléptünk erre a Putyini útra, és innen már nem fog visszafordulni ez a kormány. Akkor pedig fel kell tenni azt a kérdést is, hogy ezt az ember el tudja-e viselni. És ha igen, akkor meddig tudja elviselni…
Mi a helyzet akkor, ha a Tisza nyer? Akkor folytatni fogod?
Egy bizonyos idő után biztos. Az embernek szerintem kritikusnak kell lennie a mindenkori kormánnyal. Egy idő után elképzelhetetlen, hogy ne térjek vissza, de most egy darabig biztos, hogy nem fogom csinálni. Ami az új kormányra vár, az nagyon nagy munka: károkat menteni, átvenni a kontrollt, megnézni, hogy mi maradt a romok alatt. Szóval hosszabb idő lesz, amíg fel tud állni mindebből a nemzet, és magához tér. De ha azt érzékelem mondjuk, hogy a harmadik hónap környékén aktívan nem kezd el foglalkozni a Tisza a fékek és ellensúlyok visszaállításával, akkor én azt biztos, hogy szóvá fogom tenni. És biztos, hogy érvelni fogok ellene ugyanúgy, mint ahogy az Orbán kormány ellen érvelek.
