Mit állít pontosan az új tanulmány?
A Flinders University kutatóinak 2026-os, az Environmental Research Letters folyóiratban megjelent cikke azt vizsgálta, hogyan változott a globális népesség és a növekedési ütem az elmúlt több mint kétszáz évben. A tanulmány vezető szerzője Corey J. A. Bradshaw, aki szerint a fosszilis energiahordozók, a technológiai fejlődés és az ipari mezőgazdaság évtizedeken át mesterségesen kitolták azt a határt, ameddig a Föld el tudta tartani az emberiséget. A hosszú távon fenntartható szint inkább 2,5 milliárd fő körül lehet, miközben a jelenlegi rendszer valójában brutálisan túlhasználja a bolygó erőforrásait.
A kutatás egy másik figyelemre méltó állítása, hogy ha a mostani trendek maradnak, a világ népessége a szerzők becslése szerint 11,7 és 12,4 milliárd közé nőhet valamikor 2067 és 2076 között. Ez jóval magasabb, mint a legtöbbet idézett ENSZ-becslés.
Fontos tudni: az ENSZ közben mást vár
A népesség jövőjéről ugyanakkor persze nem csak ez az egy tanulmány szól. Az ENSZ 2024-es World Population Prospects összefoglalója szerint a világ népessége várhatóan 10,3 milliárd körül tetőzik a 2080-as évek közepén, majd a század végére kismértékben csökkenhet. Ez nem ugyanaz, mint a Bradshaw-féle becslés, vagyis már itt látszik, hogy a jövőbeni népességszám és a „mennyi ember fér el a bolygón” kérdése nem egyetlen, kőbe vésett számról szól.
Ez azért fontos, mert a mostani cikkből könnyű lenne azt a leegyszerűsített következtetést levonni, hogy a Föld már nem tud ennyi embert eltartani, tehát minden elveszett. A tudományos helyzet ennél árnyaltabb. A fenntartható eltartóképesség ugyanis attól is függ, mekkora az egy főre jutó energia- és anyaghasználat, mennyi élelmiszert pazarolunk el, hogyan használjuk a földet és a vizet, illetve mennyire építünk továbbra is fosszilis alapú rendszerekre.
Miért nem elég csak a népességszámot nézni?
A kutatók fő állítása mögött az a logika áll, hogy a mai életmód, különösen a magas fogyasztású társadalmakban, olyan erőforrás-igénnyel jár, amelyet a bolygó regenerációs képessége nem tud tartósan követni. Ezt egy másik, sokat idézett tudományos keret, a planetary boundaries rendszer is alátámasztja: a 2023-as frissítés szerint a Föld kilenc planetáris határából már hatot átléptünk. Ide tartozik többek között a klíma, a biodiverzitás, a földhasználat és az édesvízrendszerek terhelése is.
Vagyis a probléma nem pusztán az, hogy sokan vagyunk, hanem az is, hogy a jelenlegi gazdasági modell hogyan használja fel az energiát, a termőföldet, a nyersanyagokat és a vizet. Ezért mondják sok kutatóintézetben azt, hogy ugyanaz a népesség egészen más terhelést jelenthet attól függően, milyen a fogyasztási minta és az infrastruktúra.
Akkor most tényleg „megtelt” a bolygó?
A rövid válasz az, hogy mindez nem ilyen egyszerű. A Bradshaw-tanulmány erős figyelmeztetés, nem pedig egy végleges, minden más becslést felülíró ítélet. Amit viszont nehéz vitatni, hogy a mostani rendszer túlhasználja a Földet. Ezt nemcsak ez az egy cikk sugallja, hanem a planetáris határokról szóló nagy nemzetközi értékelések is. A kutatók üzenete ezért inkább úgy foglalható össze, hogy a jelenlegi pályán a bolygó ökológiai rendszerei egyre nehezebben tartják el azt az emberi tevékenységet, amit rájuk terhelünk.
A tanulmány szerzői sem azt írják szerencsére, hogy abszolút nincs remény, hanem azt, hogy szűkül az időablak. A fő üzenetük az, hogy az energiahasználat, a földhasználat, az élelmiszertermelés és az anyagfogyasztás radikális újragondolása nélkül a mostani pálya egyre instabilabb lesz.
Fotó: illusztráció, Getty Images
