Sok orosz élete nagy lehetőségének látja a háborúzást: katonaként néhány hónap alatt többet kereshetnek, mint civilként évek alatt. A valóság azonban egészen más képet mutat. A fronton megszerzett pénz jelentős része azonban nem hiteltörlesztésre vagy családi kiadásokra megy el – hanem kenőpénzként tűnik el az orosz parancsnoki láncban.
Volt és jelenlegi katonák beszámolói szerint hatalmas összegek cserélnek gazdát azért, hogy valaki elkerülje a frontvonalat, szabadságot kapjon – vagy egyszerűen életben maradjon. A katonák beszámolóit a Rigában működő független orosz hírportál, a Meduza szedte össze.
Orosz katona (Forrás: Getty Images)
Orosz-ukrán háború: „Az volt a választás, hogy aláírom, vagy rohamra megyek”
A 40 éves Ilja drónkezelőként szolgált, miután mozgósították. Elmondása szerint a szerződés aláírása nem valódi döntés volt: „Választhattam: aláírom, vagy rohamra megyek. Élni akartam, ezért aláírtam.”
Forint-rubel árfolyam
Mivel a cikkben szereplő összegeket nem szerettük volna forintosítani, ezért itt jelezzük, hogy a forint-rubel árfolyam jelenleg 4,1, vagyis a lentebb írt összegek forintosított összegét úgy kaphatjuk meg a legkönnyebben, ha megszorozzuk őket néggyel.
A rendszer gyorsan világossá vált számára. Aki nem akart harci bevetésre menni, az bizony fizetett.
A nem harci küldetések 200 ezer rubelbe kerülnek. Ez egy havi fizetés.
A 48 éves Samir egészen más képre számított, amikor aláírta a szerződését. A valóság sokkolta. Elmondása szerint úgy etették őket, mint a disznókat. Úgy bántak velük, mint az állatokkal. Szerinte az orosz médiában látott kép teljesen hamis:
Amit a tévében mutatnak, az hazugság. Mutassák meg azokat, akik darabokra tépve fekszenek.
A túlélés ára a fronton: félmillió rubel
A beszámolók szerint, aki tehette, fizetett, hogy ne kerüljön közvetlen életveszélybe. Samir így fogalmaz:„Félmilliót fizetsz, és a vonalak mögött maradsz – a menzán, fürdőben, építkezésen dolgozol.” Mihail, egy 20 éves katona ennél is konkrétabb példát hoz:
Azt mondták, ha nem akarok rohamozni, vegyek egy quadot 800 ezerért.
Végül nemcsak ennyit vontak le tőle: „Egymilliót vettek le a kártyámról. Aztán még 400 ezret ‘javításra’.”
A pénzszedés rendszerszintűnek tűnik. A katonák szerint folyamatos „gyűjtések” zajlanak: „Egyetlen hónap sem telt el zsarolás nélkül” – mondja Mihail. A pénz hivatalosan felszerelésre megy, de a katonák mást látnak:
Mi száraz kaján éltünk, a parancsnokság meg pizzát és energiaitalt hozatott.
Georgij szerint a korrupció teljesen nyílt: „A zászlóaljparancsnok egyszerűen kirakta a számlaszámát a chatbe.”
A szabadság sem jár automatikusan. Ilja szerint két hét szabadság minimum 100 ezer rubel. De ezt is úgy adják ki, hogy a katona papíron bent van a bázison. Mások ennél is többről beszélnek. Mihail szerint két hét szabadság félmillióba is kerülhet. Még a sérülések is „üzletnek” számítanak, hiszen az orvosi igazolásokat is pénzért árulják. Ilja állítja: „A D kategória hatmillió rubeltől kezdődik.”
Egy igazolt harci sérülés orvosi kezelésekkel, betegszabadsággal és kártérítéssel is járhat, viszont borzasztó nehéz megszerezni.
Georgij egy még súlyosabb ajánlatot kapott:
Egymillióért leigazolták volna, hogy elvesztettem a lábam.
A halottakat is kifosztják
A legsötétebb történetek a harcok utáni időszakról szólnak. Samir szerint: „Amikor mindenki meghalt, átkutatják őket. Elveszik tőlük a pénzt, aranyat.” A fosztogatás már a bevetések előtt is zajlik: „Összegyűjtik a kártyákat és a PIN-kódokat. Azt mondják, majd vásárolnak belőle. De sokan nem térnek vissza.”
Kilépni? Szinte lehetetlen. A szerződés felmondása gyakorlatilag nem opció. „Lehetetlen megszüntetni. Próbáltam, bíróságra mentem. Hiába.” – mondja Ilja. Samir végül csak súlyos sérülése és további kenőpénzek után tudott kilépni:
Körülbelül 600 ezer rubelbe került, mire hazajutottam.
A legnagyobb nyomás azokra nehezedik, akik nem akarnak fizetni. Ilja szerint:
Aki nem fizet, azt az első vonalba küldik. Nő a halál esélye.
Georgij a saját bőrén tapasztalta meg ezt: „Nem hagytak aludni, nem adtak vizet. Fegyver nélkül küldtek ki.” Végül ő is beadta a derekát: megértette, hogy ha élni akar, fizetnie kell.
Az elmesélt történetekből kirajzolódó kép egy olyan rendszert mutat, ahol a pénz nemcsak előnyt jelent – hanem sokszor az egyetlen esélyt a túlélésre.
