Amikor a szülés életveszély volt – még a palotákban is
Ma már nehéz elképzelni, de évszázadokon át a szülés az egyik legnagyobb kockázatot jelentette egy nő életében – függetlenül attól, hogy paraszt volt vagy királynő. A modern orvostudomány hiánya, a fertőzések és a folyamatos gyermekvállalás együtt gyakran végzetes kombinációt jelentett. A királyi családokban ráadásul a nyomás is hatalmas volt: fiúörökös kellett, lehetőleg több is. Ez a kényszer sok nő életébe került.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Egyetlen szülés kockázata is jóval magasabb volt, mint ma: becslések szerint ezer szülésből 10–15 végződött az anya halálával (szemben a mai fejlett országokban jellemző 5–10/100 ezres aránnyal). A leggyakoribb okok közé tartozott a gyermekágyi láz (fertőzés), a vérzés és az elhúzódó vajúdás, vagy a gyermek rossz fekvése.
A királynők tragédiái mögött nem „egyszerű balszerencse” állt, hanem nagyon is konkrét, ma már jól ismert orvosi okok. Az egyik leggyakoribb halálok a gyermekágyi láz volt: egy bakteriális fertőzés, amely a szülés után alakul ki, és antibiotikumok hiányában gyakran végzetesnek bizonyult. A 18–19. századig az orvosok, bábák sokszor még kézmosás nélkül vizsgálták a nőket, így akaratlanul is fertőzéseket vittek át. Ugyan a császármetszés már az ókor óta ismert beavatkozás, de a középkorban és még a 18–19. század elején is: szinte mindig az anya halála után vagy haldoklása közben végezték el, célja inkább a gyermek megmentése vagy megkeresztelése volt, az anya túlélési esélye rendkívül alacsony volt. A fordulat csak a 19. század második felében jött, amikor Semmelweis Ignác rájött a kézfertőtlenítés életmentő fontosságára, ami a fertőzések csökkenéséhez vezetett. Ekkoriban jelent meg az anesztézia (altatás), és a sebészeti technikák fejlődése, és lassan a császármetszés valódi, életmentő beavatkozássá kezdett válni.
Szintén gyakori volt a súlyos vérzés (posztpartum hemorrhagia), amit ma rutinszerűen kezelnek, de akkoriban sokszor percek alatt életveszélyessé vált. Az elhúzódó vagy elakadt szülés (például amikor a baba nem tudott megszületni természetes úton) szintén végzetes lehetett.
Szülő nő (17. század). Fametszet Abraham Bosse (francia metsző, 1604–1676) rézmetszete alapján, 1895-ben kiadva. (Fotó: Getty Images)
Ehhez jött hozzá a királyi nők sajátos helyzete: a gyakori, egymást gyorsan követő terhességek kimerítették a szervezetet, növelve a komplikációk esélyét. A higiénia hiánya, a korlátozott orvosi tudás és a dinasztikus nyomás együtt olyan kockázati környezetet teremtett, amelyben a szülés valóban élet-halál kérdése volt. A királyi családokban ugyanis a nyomás is hatalmas volt: fiúörökös kellett, lehetőleg több is. Emiatt a királynők gyakran 10–15 terhességen is átestek életük során, ami jelentősen növelte a halálozás kockázatát. A statisztikák szerint minden egyes további terhességgel nőtt a komplikációk esélye – különösen rövid időn belül ismétlődő szülések esetén.
1. Jane Seymour – a „sikeres” szülés tragédiája
VIII. Henrik harmadik felesége végre fiút adott a királynak – ez volt az egyetlen, amit elődei nem tudtak. Jane Seymour azonban néhány nappal a szülés után meghalt, valószínűleg fertőzésben. Ironikus módon ő lett Henrik „kedvenc” felesége – részben azért, mert teljesítette a dinasztikus elvárást, még ha az életébe is került.
1536 körül: Jane Seymour (kb. 1509–1537), VIII. Henrik harmadik felesége. Röviddel azután halt meg, hogy világra hozta Henrik egyetlen törvényes fiát, aki később VI. Edward néven uralkodott. (Fotó: General Photographic Agency/Getty Images)
2. II. Mária portugál királynő– tizenegyedik gyermeke után
II. Mária portugál királynő története különösen megrázó: 11 terhességen volt túl, amikor 1853-ban belehalt a szülésbe. Orvosai már korábban figyelmeztették, hogy a folyamatos gyermekvállalás veszélyes, de a kényszer, hogy gyermekeket szüljön, erősebb volt. 11 gyermeke közül többen csecsemő- vagy kisgyermekkorban meghalt, ami abban az időben sajnos nagyon gyakori volt, még a királyi családokban is.
Összesen 8 gyermeke élte meg a felnőttkort (köztük későbbi uralkodók is, például V. Péter és I. Lajos). Ő maga az utolsó, 11. szülés során halt meg 1853-ban.
II. Mária portugál királynő (Készítette: John Simpson , Fotó:Wikipédia)
3. Habsburg Mária Leopoldina– 17 évesen halt meg
A Habsburg-dinasztia egyik fiatal tagja, Mária Leopoldina császárné mindössze 17 éves volt, amikor szülés közben meghalt. Ez a történet különösen jól mutatja, mennyire fiatalon kényszerítették házasságba és gyermekvállalásba a királyi nőket.
Habsburg Mária Leopoldina várandósan, Fotó: Wikipédia, (Készítette: Lorenzo Lippi – Kunsthistorisches Museum Wien, Bilddatenbank., Közkincs,)
4. Sarolta, walesi hercegnő– egy nemzet gyászolta
A hercegnő halála 1817-ben egész Nagy-Britanniát megrázta. A hercegnő (1796–1817) IV. György és Brunswicki Karolina házasságából született egyetlen gyermek volt. Miután halvaszületett fiút hozott világra, szülés utáni vérzés és sokk következtében meghalt. A királyi szülész, Sir Richard Croft, aki a szülés során elmulasztotta a fogó használatát, öngyilkos lett. A népszerű hercegnő elvesztése miatti nyilvános gyász csak Diana hercegnő 1997-es halála után volt hasonló mértékű.
Charlotte Augusta walesi hercegnő, 19. század. (Fotó: Getty Images)
5. Orosz Anna Petrovna – a jövő császárának anyja
Anna Petrovna néhány nappal fia, a későbbi III. Péter születése után hunyt el, feltehetően komplikációk következtében. A gyermeke később rövid ideig uralkodott – anyja azonban már nem lehetett mellette.
Oroszország császárnőjének, Anna Petrovna orosz császárnőnek portréja” (1708–1728), 1721 után. I. Péter orosz cár lánya. (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images)
Bár ma már a szülés sokkal biztonságosabb, a történetek emlékeztetnek arra, hogy az anyaság sokáig nem romantikus, hanem kockázatos vállalás volt. És arra is, hogy a „tökéletes anya” ideálja – aki mindent kibír – nem új keletű elvárás.
