Kicsit visszamennék a kezdetekhez. Annak idején, amikor megismertek az emberek, tudatosan építetted magadat és a karakteredet, vagy inkább csak sodródtál az eseményekkel? És ehhez képest most mennyire vagy tudatos?
Nem is tudom, honnan kezdjem. Akkoriban szerettem volna olyan lenni, mint a példaképeim. Gyúrtam, híres akartam lenni, és igazából ennyi volt a fejemben. Olyan akartam lenni, mint azok az emberek, akiket néztem. Akkor még nagy céljaim nem voltak, csak hogy jól nézzek ki, rendben legyen a pacek. A tudatosság egyáltalán nem volt jelen az életemben. Leginkább sodródtam az árral… Aztán eltelt 10-12 év nagyon kemény bulizással, fesztiválozással. Közben jött a DJ-zés is, amit nagyon megszerettem. Már régebben is szerettem a zenét, de igazán akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezzel foglalkoznék, amikor Lengyelországban voltunk egy sorozat forgatásán, és minden este diszkóba mentünk. Egyszerűen nem élveztem a zenét, ami szólt, és arra gondoltam: ezt én sokkal jobban tudnám csinálni. Aztán jött a Covid, be voltunk zárva és közben megtanultam DJ-zni, ami rengeteget adott nekem.
Nagyon szeretem azt az érzést, amikor jó a flow, az emberek mosolyognak, énekelnek, ugrálnak, jól érzik magukat. Olyan, mintha vissza tudnám adni azt az élményt, amit régen én kaptam a fesztiváloktól. Csak közben eltelt pár év, és az ember megöregszik, és az éjszakázás nagyon kimerítő. Elkezdtem sokkal tudatosabban élni: az edzés mindig jelen volt, de ma már az étkezésre is odafigyelek, érdekelnek az egészségmegőrző dolgok, a hosszú élet, a regeneráció.
Ezért indítottuk el a GaboLandet is. Szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy nem muszáj mindig bemenni egy diszkóba, leinni magad ahhoz, hogy jól érezd magad. Le lehet jönni nappal egy természetközeli helyre, zenét hallgatni, beszélgetni, kapcsolódni egymáshoz.
Pumped Gabo (Fotó: Leéb Ádám)
Tényleg olyan, mintha teljesen más ember lennél. Te is így érzed? Volt egy konkrét pont, amikor eldöntötted, hogy változtatsz?
Igen, abszolút érzem és szerintem jó irányba haladok. Az éjszakázás miatt volt egy nagyon sötét időszakom. Az első év, amikor DJ-zni kezdtem, brutális volt. Rengeteg buliban beragadtam, aftereztem, nagyon rossz hatással volt az egészségemre is. Mélypontokra kerültem. És akkor rátaláltam Jézus Krisztusra. Elkezdett érdekelni a hit, Isten, a spiritualitás. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy Jézus eljött és meghalt értünk, és próbálom egyre inkább követni az isteni törvényeket. Persze ez nagyon nehéz, mert mindannyian bűnös emberek vagyunk. A hit nagyon sokat segített nekem kijönni abból az állapotból. Elkezdtem templomba járni, vidékre költöztem, mert elegem lett Pestből. Kimaxoltam ezt az életet, ma már a csendet értékelem igazán.
Volt valaki, aki segített rátalálni erre az útra?
Nem konkrétan egy ember. Inkább tartalmakon keresztül kezdett érdekelni ez az egész. Sok videót láttam Instagramon, TikTokon, és közben egy rossz időszakon mentem keresztül. Akkor jöttem rá arra is, mennyire felszínes a világ. Ez a világ akkor értékel, ha jól nézel ki, ki vagy gyúrva, jó ruháid vannak. Jézus Krisztust viszont nem a külsőségek érdeklik, hanem a szíved.
Volt olyan pont, amikor azt kívántad, bárcsak ne lennél ismert?
Voltak nagyon sötét időszakaim, akkor rossz volt ismertnek lenni, a mentális egészségemre is hatással volt. Ma már úgy gondolom, hogy minden ismert ember felelősséggel tartozik azért, amit kommunikál. Ezért kezdtem el meditációval is foglalkozni. A meditáció rengeteget segített nekem a bulik és a kimerültség miatt. Olyan, mintha bekapcsolná az ember öngyógyító folyamatait. Ezt is szeretnénk beépíteni a GaboLandbe: hogy az emberek ne csak bulizni jöjjenek, hanem kapcsolódni önmagukhoz is.
A közösségi média mennyire volt mérgező számodra?
Nagyon. Sokáig azt éreztem, hogy az emberek elvárják tőlem ugyanazt a karaktert: a gyúrást, a proliskodást, ezt az egész, mások által felépített imidzset. Egy idő után viszont már nem akartam ezt csinálni.
Közben azt látom, hogy a fiatalok újra elkezdtek nyitni Isten felé. Ez szerintem pozitív dolog. Ha az emberek megpróbálnak Istennek tetsző életet élni, attól jobb emberek lesznek, és az a környezetükre is jó hatással van.
Fotó: Leéb Ádám
Mit gondolsz a közösségi média függőségről és a fiatalok befolyásolhatóságáról?
Nagyon erős dolog. Már a gyerekek is azt nézik, kinek milyen telefonja, milyen ruhája van. Ugyanaz megy, mint régen, csak még erősebben. Szerintem a megoldás az önismeret és a tudatosság, hogy milyen tartalmakat fogyasztasz. Gyűlöletet nézel, vagy olyat, ami felemel?
A követőiddel mennyire tartod a kapcsolatot?
Ha látom, hogy valaki régóta követ, normálisan ír, akkor válaszolok neki, segítek, ha tudok. Sokan írnak például osztályvideók miatt vagy személyes dolgokkal kapcsolatban.
A DJ-zésnek szerinted van korhatára?
Szerintem nincs. Ha valaki élvezi és szereti csinálni, akkor bármeddig lehet. Ott van például Bárány Attila vagy David Guetta. Látszik rajtuk, hogy szeretik. Én viszont érzem, hogy egy másik irányba is haladok. Elkészítettem például egy meditációs anyagot is, ami szerintem sok embernek fog segíteni. Most már inkább olyan dolgokat akarok csinálni, amik valóban értéket teremtenek.
A DJ-zéssel járó éjszakázás hogyan fér bele ebbe az új életbe?
Ma már nem iszom, nem élek káros szenvedéllyel. Ez volt a legnehezebb váltás: megérteni, hogy én nem bulizni megyek, hanem buliztatni. Felelősségem van. Régen nem így volt. Az első DJ-s évem nagyon sötét időszak volt. De ma már örülök neki, hogy átéltem azt, mert ha nincs sötétség, lehet, hogy az ember nem kezdi el keresni a fényt.
Fotó: Leéb Ádám
A magánéletedet most tudatosabban véded?
Igen, most boldog párkapcsolatban élek. Hamarosan a képernyőn is láthatnak minket, ott majd jobban megismerhetik az emberek a barátnőmet. Kicsit féltem ettől, de szerintem nem lesz baj. Régen sok hibát követtem el, sok embert megbántottam. A karma rengetegszer visszaütött. Ma már nem akarok senkit bántani.
Régen a realitykben és a médiában sokszor egy nagyon szélsőséges karaktert mutattál. Az mennyire volt szerep?
Szerintem a szórakoztatóiparban mindenkiben van egy megfelelési kényszer. Azt csinálják, amiből kattintás lesz. A fiatalok lázadnak, nekik az a menő, ha valaki proli, hangos, botrányos, de amikor idősebb leszel, rájössz, mekkora felelősség van rajtad. Volt olyan, hogy otthon sírtam, amikor rádöbbentem: mennyi rosszat mutattam a gyerekeknek az évek során.
És akkor elgondolkodtam azon is: ha meghalok, mi marad utánam? Pár trash videó? Realityk? Ez kevés. Ezért kezdtem el nyíltan beszélni a hitemről is. Mert szeretném, ha most már nemcsak a rosszat tanulnák tőlem az emberek, hanem a jót is.
Mennyire érzed ma a felelősséget a kommunikációdban?
Nagyon erősen. Most már tényleg érzem, hogy felelősségem van abban, milyen tartalmat teszek ki, és hogy az hogyan hat másokra.
Hosszú távon hogyan képzeled el az életedet?
Most, 30 fölött már érzem azt, hogy szolgálni szeretném az embereket. Azt szeretném, hogy jobb legyen az életük attól, amit én adok nekik. A következő éveim erről fognak szólni.
Fotó: Leéb Ádám
A politika mennyire hat rád?
Az utóbbi időszak közéleti történései nagyon rombolóak voltak. Annyi gyűlölet volt minden oldalról, hogy kifordult tőle a gyomrom. Ezért nem álltam egyik oldal mellé sem. Szerintem az emberek túl könnyen ítélkeznek mások felett, miközben magukban nem látják a rosszat. Pedig a fejlődés ott kezdődik, hogy saját magunkon változtatunk.
Van olyan téma, amiről még sosem kérdeztek, pedig nagyon foglalkoztat?
Az, hogy mi van a halál után. Ez az utóbbi években nagyon foglalkoztat. Rengeteg olyan történetet néztem végig, ahol emberek klinikai halál állapotába kerültek, és beszámoltak arról, mit éltek át. Sokan azt mondják, hogy ez a Föld egy nagyon nehéz hely. Azért vagyunk itt, hogy fejlődjünk, változzunk, jobb emberekké váljunk. Én hiszem, hogy a halál után valami csodálatos vár ránk. És azt is gondolom, hogy jó lenne, ha az emberek többet foglalkoznának önmagukkal, Istennel, a lelkükkel – mert attól talán egy jobb világban élnénk.
