Meséljetek egy kicsit arról, hogyan indult a közös munka! Honnan ismertétek egymást, és mikor éreztétek azt először, hogy ebből akár valami komolyabb projekt is lehet?
Milán: Az első találkozásunk igazából a teniszvilághoz kapcsolódott. A tesóm, Máté révén futottunk össze különböző padel- meg teniszes eseményeken. Ott láttam először Ádámot zenélni, és rögtön feltűnt, hogy valami teljesen mást csinál, mint amit itthon megszoktunk. Nem egyszerűen DJ-zett, hanem élőben zongorázott rá a saját szettjeire. Ez nekem nagyon megütötte a fülemet és a szememet is, mert őszintén szólva ilyet addig nem nagyon láttam sem Magyarországon, sem külföldön. Máté is mondta, hogy Ádám elképesztően profi ebben, de amikor élőben láttam, akkor értettem meg igazán, mire gondolt. Aztán egyszer csak úgy alakult, hogy leültünk zenét írni. Nem volt mögötte nagy stratégia vagy terv, inkább kíváncsiság. Én addigra már jó tíz éve foglalkoztam dalszerzéssel, szóval bennem mindig ott volt ez az alkotási vágy. Az első session után viszont rögtön érezhető volt, hogy ebből lehet valami. Megvolt köztünk az a fajta kreatív kémia, ami ritka. Azóta pedig már több közös dalunk is elkészült.
Adam Awake és Valkusz Milán (Fotó: Leéb Ádám)
Ádám: Az egész nagyon organikusan történt. Nem úgy, hogy leültünk egy meetingre és megbeszéltük, hogy „na akkor most projektet alapítunk”, hanem egyszerűen jól működött a közös gondolkodás. Az első alkalmak egyikén például még dartsoztunk meg beszélgettünk, aztán valahogy felmentünk a stúdióba, és elkezdtünk zenéről beszélni. Innen indult az egész. Szerintem az volt a döntő pont, hogy mindketten máshonnan jövünk zeneileg, mégis nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Én hozom ezt az elektronikusabb, melodic house-os, technósabb világot, Milán pedig egy nagyon erős popos és vokális érzékenységet. A kettő együtt pedig olyan dolgokat hozott ki, amik külön-külön talán nem születtek volna meg.
Mennyire nehéz összehangolni két ennyire különböző zenei világot? Nem szoktak ütközni az elképzelések?
Ádám: Érdekes módon pont az ellenkezője történik. Szerintem azért működik jól, mert egyikünk sem akarja ráerőltetni a másikra a saját világát. Mindkettőnknek megvan a saját projektje és identitása. Milánnak ott van a ValMar és minden, ami ahhoz kapcsolódik, nekem pedig az Adam Awake projekt. Ezek önmagukban is teljes univerzumok, de amikor együtt dolgozunk, akkor valahogy kialakul egy harmadik világ. Nagyon élvezzük azt, hogy a pop és az elektronikus zene találkozik. És nem csak technikai értelemben, hanem érzelmileg is. Szerintem ma már nagyon nehéz újat mutatni zenében, de az, hogy élő zongora, vokál és elektronikus alapok együtt működjenek, az ad egy olyan karaktert a projektnek, ami különleges lehet.
Milán: Igen, és szerintem az is fontos, hogy egyikünk sem akarja túlgondolni ezt. Én például vokálozok a dalokban, de nem feltétlenül az lesz mindig az irány, hogy kizárólag az én hangom legyen előtérben. Ádám pedig nemcsak producerként van jelen, hanem tényleg élő hangszeres zenészként is. Az akkordmenetei, a zongorázása, az egész zenei érzékenysége nagyon sokat hozzáad. Amikor együtt dolgozunk, abból általában ilyen nagyon katartikus, érzelmes dallamok születnek. Olyan zenék, amiknek története van. Nekem ez nagyon fontos. Nem akarok sablonokat gyártani. Azt szeretném, hogy amikor valaki meghallgat egy dalt, akkor érezze, hogy van mögötte valami valódi érzelem vagy élmény.
Közös fellépésekben is gondolkodtok már, vagy egyelőre a zenék vannak fókuszban?
Milán: Egyelőre inkább a zenék. Szeretnénk előbb egy stabil repertoárt építeni, mert szerintem az fontos, hogy legyen identitása a projektnek, mielőtt színpadra visszük. De közben már vannak tervben bulik is, szóval ez párhuzamosan alakul, már vannak konkrét booking tárgyalások is. Viszont a célunk alapvetően inkább a külföld. Ezt nem titkoljuk. Magyarország nyilván fontos nekünk, de ez a zene szerintem nemzetközi közegben tud igazán működni. A cél az, hogy angol nyelvű dalokat adjunk ki, nagyobb kiadókhoz bekerüljünk, Beatporton jól menjenek a zenék, és idővel olyan helyeken lépjünk fel, ahol ennek tényleg kultúrája van. Ibiza, Ázsia, nagyobb európai klubok — ezek inspirálnak minket.
Valkusz Milán (Fotó: Leéb Ádám)
Ádám: Igen, én például simán el tudok képzelni egy ázsiai turnét. Ott nagyon szeretik az európai elektronikus zenét, és van kultúrája annak, amit csinálunk. Nekem az lenne a legfontosabb, hogy legyen egy olyan közönségünk, akik tényleg kapcsolódnak a zenéinkhez. Hogy ne csak háttérzene legyen, hanem élmény.
Mennyire nehéz összeegyeztetni ezt a saját projektjeitekkel? Gondolom a nyár és a fesztiválszezon eléggé sűrű.
Milán: Igen, ez az egyik legnagyobb kihívás most. Mindkettőnknek megvan a saját élete, saját fellépései, saját projektjei. Emiatt nagyon tudatosan kell szervezni az időt. Ráadásul a közös projektünk nem olyan, hogy csak megnyomjuk a play gombot és kész. Ez élő produkció lesz. Ádám folyamatosan zongorázik majd a szettek alatt, én vokálozok, tehát ezt próbálni kell, technikailag össze kell rakni.
Ádám: Igen, nagyon sok háttérmunka van benne, mentálisan is ott kell lenni. Egy ilyen session vagy próba nem működik úgy, hogy fáradtan beesel. Kell hozzá flow állapot. Most például azon dolgozunk, hogy legyen egy fix rendszerünk: heti egy-két közös session, próbák, zeneírás. Mert ha nincs struktúra, akkor nagyon könnyen szétesik az egész.
Mit gondoltok arról, hogy egyre több AI-generált zene jelenik meg? Féltek attól, hogy ez átveszi az emberi alkotás helyét?
Milán: Szerintem az AI lehet egy eszköz, inspiráció vagy segítség, de a lelket nem tudja helyetted beletenni a zenébe. És szerintem pont ez a lényeg. Egy jó zene rengetegszer attól működik, hogy emberi. Hogy van benne hiba, bizonytalanság, ösztönösség. Az AI sokszor túl tökéletes. Robotikus. Minden a helyén van, de pont emiatt nincs benne élet. A művészet szerintem alapvetően tökéletlen dolog.
Ádám: Igen, sokszor hallani is lehet. Nincs dinamikája a zenének, minden ki van vasalva. Technikai értelemben lehet hibátlan, de emberileg üres. És mi nem ebben nőttünk fel. Én például egész életemben zenéltem, zongoráztam, gyakoroltam. Nekem furcsa lenne, ha valami helyettem alkotna.
Ádám, te komolyzenei háttérből érkezel. Ez mennyire hat még ma is arra, amit csinálsz?
Nagyon. Hatéves koromtól tizenhat éves koromig zongoráztam, és gyerekként még teljesen biztos voltam benne, hogy klasszikus zongorista leszek. Kilencévesen például már a Müpában léptem fel. Aztán tinédzserkoromban elkezdtem saját zenéket írni, később DJ-zni, és egy idő után rájöttem, hogy a kettőt össze lehet kötni. Szerintem pont ettől lett egyedi a projekt. A komolyzenei háttér miatt másképp gondolkodom harmóniákról, dallamokról, hangulatokról. A mai napig próbálom belecsempészni ezt a cinematic, érzelmes világot az elektronikus zenéimbe.
Adam Awake és Valkusz Milán (Fotó: Leéb Ádám)
Milán, nálad mennyire más ez a projekt a ValMarhoz képest?
Teljesen más energiája van. A BPM, a ritmus, az egész hangulat teljesen eltérő. De a lelket szerintem ugyanúgy lehet hallani mindkettőben. A ValMar sokkal direktebb, könnyedebb, populárisabb történet. Ez a house projekt viszont mélyebb, atmoszférikusabb. Olyan, mintha egy másik énem jelenne meg benne. De igazából majd a hallgatók eldöntik, hogy mit éreznek belőle. Nehéz ezt pontosan megfogalmazni.
Nemrég derült ki, hogy idén már nem leszel ott az X-Faktorban. Visszanézve, hogy látod az elmúlt két évadot?
Kemény és idővel egyre keményebb lett. Nagyon stresszes volt, hazavittem a problémákat. Az utóbbi évad nem is sikerült annyira jól a versenyzőimmel, és teljesen ezen volt a fókuszom. A ValMarra is kevesebb energia jutott, magamra is. Úgy éreztem, vissza kell térnem önmagamhoz. Szerettem is ott lenni, meg nem is. Hullámvölgyes volt, sok stresszel. De hatalmas élmény is volt.
Az első évedben máris nyertél, Fehér Krisztián volt a mentoráltad. Mennyire követed most?
Elvan a saját világában. Neki nagyon szerelemprojekt lett ez a G.w.M-vonal. Hagytam, hadd csinálja. Néha reagáltam neki dolgokra, hogy talán szerényebben kéne kezelni ezt-azt, de azt hiszem, ez általános, ha valakinek hirtelen jön a siker.
Sokan követnek titeket a közösségi médiában – mekkora teher ez számotokra?
Milán: Nekem ez mindig fontos volt. Nagyon vékony jég az, hogy megfelelsz-e a közönségnek vagy önmagadnak. Én próbálom a pozitivitást táplálni az emberekben. Fontosnak tartom, hogy ne legyen obszcén a kommunikáció. Ma nagyon sok a vulgáris tartalom, és én ezt nem értékelem annyira.
Ádám: Nekem kisebb a követőtáborom, de ugyanazt gondolom. Az élet szépségét kell közvetíteni, hogy az emberek legyenek elégedettek önmagukkal.
Milán: Erről szól az élet: pozitív energiák átadásáról.
A zenével és a fellépésekkel járó éjszakai élet mennyire viseli meg az embert?
Milán: Eléggé. Az éjfél előtti alvás fontos, de ez ebben a szakmában szinte ismeretlen fogalom. Figyelni kell magadra: táplálkozás, az alkoholbevitel csökkentése, edzés, vitaminok.
Ádám: Nagyon rugalmasnak kell lenni, hiszen nincs fix időrend. Ha tudom, hogy sokáig leszek fent, előtte alszom egyet.
Adam Awake (Fotó: Leéb Ádám)
Ádám, eddig nem beszéltél róla, de már fiatalon egy hatalmas próbatétel elé állított az élet…
Öt éve leukémiám volt. Akkor a zene tartott életben. Napi tíz-tizenkét órát hallgattam zenét, rengeteget írtam, zenéltem. Ez egy kilenc hónapos, embertpróbáló időszak volt.
Hogy derült ki?
Tizenhét éves voltam. Nagyon rosszul lettem, hetekig bent voltam a kórházban. A tizennyolcadik születésnapomon hívták fel anyukámat, hogy leukémiám van. Utána jött a kezelés, végül csontvelő-transzplantáció, ami szerencsére megmentette az életemet.
Mennyi idő volt a felépülés?
Kilencven nap kórház, aztán még fél-egy év steril környezetben.
Még mindig nem beszélünk róla eleget: a mentális egészségetekkel ti mennyire foglalkoztok?
Ádám: Én járok pszichológushoz. Próbálom megérteni az ok-okozati dolgokat, hogy mennyire hatnak egymásra az emberek. Sokkal jobb motiválni valakit, mint lehúzni.
Milán: Nekem ez most nagyon kemény. Olyan dolgokat él meg az ember, amire nem lehet felkészülni. A felismerés, a folyamatos figyelem, hogy nem tudsz kikapcsolni… ezt nehéz kezelni. De próbálom sporttal és normális dolgokkal megoldani, nem szerekkel.
Van olyan dolog, amit sosem kérdeznek meg tőletek, pedig elmondanátok?
Milán: Talán az, hogy „hogy vagy?”. Nem felszínesen, hanem tényleg. Meg igazából azt mondanám üzenetként, hogy ez az elképesztő online gyűlölet, ami kommentekben megy, borzalmas. Ne törjük már meg egymást. Ha valaki próbálkozik valamivel, az a lényeg, hogy próbálkozik. Ki kell tartani önmagad mellett.
Ádám: Igen. A pozitív energiák átadása sokkal fontosabb lenne.
