Ha valaha is kellett már idegenekkel teli szobába belépned, vagy tömeg előtt megszólalnod, valószínűleg megtapasztaltad a szociális szorongás klasszikus tüneteit. Izzadó tenyér, gombóc a torokban, menekülési vágy. Ezek az érzések azonban a legtöbb embernél időszakosak, és nem határozzák meg az önmagukról alkotott képet. Az elkerülő személyiségzavarral élőknél viszont az ítélkezéstől való félelem állandó és bénító, emiatt gyakran teljesen visszahúzódnak azoktól az emberektől és helyzetektől, amelyek örömet okozhatnának nekik.
„Az elkerülő személyiségzavar egy olyan mentális egészségügyi állapot, amelyben valaki kerüli a társas helyzeteket, mert rendkívül bizonytalannak érzi magát, és fél az elutasítástól” – magyarázta Nona Kocher pszichiáter a HuffPost cikkében. Hozzátette, hogy bár ezek az emberek vágynak a közelségre és az intimitásra, a félelmük rendszeresen felülírja ezt az igényt.
Mit jelent pontosan az elkerülő személyiségzavar?
A személyiségzavarok olyan tartós gondolkodási és viselkedési minták, amelyek jelentősen eltérnek attól, amit egy adott kultúrában megszokottnak tekintünk. Lienna Wilson pszichológus szerint ezek a mintázatok általában fiatal felnőttkorban alakulnak ki, és hosszú távon hatással vannak a munkára, a baráti kapcsolatokra és a párkapcsolatokra is. Az elkerülő személyiségzavar esetében az érintettek gyakran alsóbbrendűnek látják magukat.
„Sokan közülük mélyen hisznek abban, hogy nem elég jók, és hogy mások kíméletlenül meg fogják ítélni őket” – fogalmazott Kocher. Ez a belső meggyőződés oda vezet, hogy inkább el sem indulnak egy társas eseményre, vagy nem kezdeményeznek kapcsolatot, nehogy megaláztatás érje őket.
Az elkerülés hosszú távon tovább erősíti a negatív önképet (Forrás: Getty Images)
Bár az elkerülő személyiségzavar és a szociális szorongás között van átfedés, a szakértők szerint fontos különbséget tenni a kettő között. Patrice Le Goy pszichológus szerint az elkerülő személyiségzavart a tartós visszautasítástól való félelem, a mély alkalmatlanságérzés és az általános társas gátlás jellemzi. Ezzel szemben a szociális szorongás gyakran helyzetfüggő, és nem feltétlenül jár együtt azzal az érzéssel, hogy valaki alapvetően értéktelen.
Egy szociálisan szorongó ember lehet, hogy fél egy állásinterjútól, de közben jól érzi magát a barátai körében. Az elkerülő személyiségzavar azonban az élet szinte minden területére kiterjed, és szorosan összefügg az önképpel. „Az elkerülő személyiségzavar sokkal inkább arról szól, ahogyan valaki önmagára tekint” – hangsúlyozta Kocher.
Hogyan rombolja a kapcsolatokat az elkerülő személyiségzavar?
Az alacsony önértékelés óhatatlanul megjelenik a párkapcsolatokban és a barátságokban is. Wilson szerint az elkerülő személyiségzavarral élők gyakran visszahúzódnak akkor is, ha valaki érdeklődést mutat irántuk. Ha mégis kapcsolatba lépnek, előfordulhat, hogy idő előtt véget vetnek neki, mert nem érzik magukat méltónak a szeretetre.
Le Goy szerint az elkerülés rövid távon csökkenti a szorongást, hosszú távon azonban csak tovább erősíti a negatív önképet. „A társas összehasonlítás felerősítheti ezt, megerősítve az alkalmatlanság érzését és a sebezhetőség veszélyének érzetét keltve” – mondta a szakember.
Az elkerülő személyiségzavar kialakulásában gyakran szerepet játszanak a gyermekkori élmények. Kocher szerint az állandó kritika, csúfolás vagy kirekesztés hatására a gyermekben kialakulhat az a hit, hogy vele alapvetően valami nincs rendben. Ezt genetikai és biológiai tényezők is erősíthetik, például a fokozott érzékenységre vagy szorongásra való hajlam.
Elkerülő személyiségzavar: van ebből kiút?
A szakértők egyetértenek abban, hogy az első lépés a felismerés és a segítségkérés. Egy mentálhigiénés szakember segíthet feltárni a mélyen gyökerező hiedelmeket, és biztonságos keretet adhat az új kapcsolódási minták gyakorlásához. A kognitív viselkedésterápia és a pszichodinamikus megközelítés egyaránt hatékony lehet, különösen az önbecsülés erősítésében.
„Nagyon hasznos az önbecsülés építése a kis sikerek révén” – emelte ki Kocher, hozzátéve, hogy minden apró előrelépés számít, még akkor is, ha közben továbbra is jelen van a félelem.
