nlc.hu
Otthon
Szociális szorongás maszk nélkül

Pucérnak érzed magad az utcán maszk nélkül? Nem vagy egyedül!

Egymásnak feszült a két tábor: azok, akik az enyhítések ellenére is hordják a maszkot és akik eldobták azonnal, amint megjelent a lazításról a rendelet. A beszólogatás helyett inkább javasolnánk az empátia gyakorlását.

Egy ismerősöm tette fel a kérdést közvetlenül a közterületen maszkhordást eltörlő bejelentés után, amikor fedetlen arccal ment az utcára: „Te is pucérnak érzed magad maszk nélkül?” És valóban igaza van, az a kényelmetlenség, ami motoszkált bennem, amikor nem vettem fel a maszkot az utcán november óta először, az pont ez az érzés volt: olyan meztelen, mintha nem lenne rajtam felső és egy szál melltartóban sétálnék, védtelenül, vadidegenek között.

A lélek nem lazít olyan könnyen

Attól még, hogy ünnepélyesen viszlátot mondtak a maszknak hivatalosan, a lelkünk nem tudja azonnal felvenni a lépést és idő kell neki, hogy maszk nélkül is biztonságban érezze magát az utcán. Olyan, mint mikor nagy túlsúlytól szabadul meg az ember viszonylag rövid idő alatt, de a lelke nem tudja ilyen gyorsan követni az eseményeket, változásokat, hiszen akár évtizedekig is egy sokkal súlyosabb testbe volt zárva. Ilyenkor az önbizalom nem érkezik meg a mínusz kilókkal együtt, kell idő, mire felfogjuk érzelmileg is az új testet és a vele járó előnyöket, örömöket.

A maszkviselés is valahogy ilyen: fél évig az életünk része volt, visszaszaladtunk érte, ha véletlenül nélküle léptünk az utcára, és az elsődleges védelmi rendszernek éreztük hosszú hónapokig. Nem olyan könnyű egyik napról a másikra azt mondani, hogy mostantól minden rendben van, már nem fertőz a vírus, lélegezhetünk szabadon és liheghetünk egymás nyakában a tömegrendezvényeken. Illetve csak az egyik oldalnak nehéz a lazítás, a másik oldal épp az ellenkezője: alig várta és messzire is hajította a maszkot, majd előszeretettel zaklatja azokat, akik még úgy érzik biztonságosnak, ha hordják az utcán.

Te sem szeretnéd levenni a maszkot az utcán?

Nem baj, ha még nem szeretnéd levenni a maszkodat az utcán (Kép: Getty Images)

A maszk a szociális szorongást is enyhíti

Már csak azért is felesleges a beszólogatás és a maszkot hordók verbális zaklatása, mert azon túl, hogy esetleg tartunk attól, hogy maszk nélkül még mindig nagyobb eséllyel megfertőződünk, van a maszkviselésnek egy egészen komplex, pszichés oldala is. A BBC riportjában Kathryn Stamoulis pszichológus szerint a maszkviselés határozottan enyhítette a szociális fóbiát sokak esetében, érzelmileg nagyobb biztonságban érezték magukat a maszk mögött félig rejtett arccal más emberek társaságában.

A szociális fóbia

„A szociális fóbia tulajdonképpen társas helyzetekben megjelenő erős szorongás, régóta ismert, mint gátlásosság, szégyenlősség, félénkség. A szociális fóbiában szenvedő beteg legjellemzőbb vonása, hogy mások rossz véleményétől tart, attól fél, hogy elutasítják, kiközösítik, butának tartják. Ezért szorong mások társaságában, retteg mindenféle nyilvános szerepléstől, és elkerüli a számára félelmet jelentő helyzeteket. (…) Mivel életünk szinte minden területén emberekkel körülvéve, szociális helyzetekben kell megnyilvánulnunk, így a szociális fóbiában szenvedő embert különösen akadályozza betegsége, kapcsolatai és munkája terén egyaránt” – olvashatjuk a definíciót a Semmelweis Egyetem oldalán.

A szociális szorongás természetesen többféle intenzitással jelenhet meg egyéni szinten, míg az egyiknek csak kis kényelmetlenséget jelent, melyen felül tud emelkedni, a másiknak komoly hátráltató tényező lehet az életben. Annak, aki szorongással küzd, a maszk olyan segítséget jelent, mellyel csökkentek a fizikai megjelenéssel kapcsolatos bizonytalan érzései, és az ítélkezéstől, mások negatív véleményétől való félelem. Nem csoda, ha számukra nem olyan egyszerű elhajítani a maszkot hirtelen.

Ahogy a pszichológus fogalmaz: a maszk anonimitást is jelent, ami pedig erőt és biztonságérzetet adhat a szociális szorongással küzdőknek.

De a maszkviselés még azoknak is egyfajta új szabadságot jelentett, akik nem észlelték magukon a szociális szorongás tüneteit, például elég, ha csak arra gondolunk, hány műmosolytól szabadított meg, milyen érzelmi szabadságot jelentett, hogy nem tudtak az emberek olyan könnyen leolvasni minden érzelmet az arcunkról.

Maszkviselés

Fotó: Edward Berthelot/Getty Images

Hosszú távon nem jó megoldás

A szakember szerint megértéssel kell fordulni azok felé, akik még nem szívesen válnak meg a maszktól a lazítás ellenére sem, de arra is figyelmeztet, hogy hosszú távon káros hatással is lehet a maszkviselés, mert a szorongással küzdőknek ez nem jó megküzdési stratégia, hogy elbújnak a maszk mögé: „Az introvertáltak vagy a szociális szorongással küzdők joggal érzik jobban magukat a maszktól, hiszen így kevésbé kell olyan emberekkel interakcióba kerülniük, akiket nem ismernek olyan mélyen, de hosszú távon az sokkal jobb megküzdési stratégia, ha a menekülés helyett inkább azt választják, hogy kilépnek a komfortzónából és kihívások elé állítják magukat.”

A pszichológus hozzátette, hogy az ember társas lény, akkor is, ha introvertált vagy szociális szorongással küzd, márpedig a társas igényeket csak más emberek társaságával lehet kielégíteni, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy kilépjünk a rejtőzködésből.

Teljesen normális és érthető tehát, ha bármilyen okból még meztelennek érezzük magunkat a maszk nélkül, nem szabad a beszólogatókra hallgatni, hiszen még a járvány veszélye sem múlt el maradéktalanul, hiába harsogja ezt a média egyik része. A tömegjelenetes rendezvényeken jó ötlet felvenni a maszkot akkor is, ha nem kötelező, és ha nincs szorongásunk, mert a koronavírus valószínűleg nem olvasta a kormány rendeletét, amelyben győzelmet hirdettek fölötte.

A szorongásról:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top