Mennyi időbe telik a kutatás egy olyan munkánál, mint A Király vagy a Birodalom?
Ez sok mindentől függ, de jellemzően több hónapig, sőt akár évekig is eltarthat. A Birodalomnál ez érdekesen alakult, mert már jócskán benne voltunk a munkában, amikor jött a döntés, hogy a sorozat mellé a témában egy dokumentumfilmes sorozatot is csináljunk – ez lett a Meztelen igazság – , ami egy újabb kört jelentett.
Azt érezték a munkádat látva, hogy ebben több is van?
A fikciós sorozatok lényege, hogy még ha igaz történeten is alapulnak, dramatizálják a sztorit, rengeteget változtatnak rajta. Daniék (Kovács Dániel Richárd rendező – a szerző) izgalmasnak találták, hogy a valódi szereplők is elmondhassák a történetüket a saját perspektívájukból – akár a Birodalomra reagálva – , és ez jól kiegészítené a fikciós sorozatot.
Hatala Csenge (Fotó: Leéb Ádám)
A Birodalom esetében a magyar pornózás „hőskorát” kellett kutatnod. Kaptál az RTL-től egy listát nevekkel, hogy ezekkel az emberekkel kell nagyinterjúkat készítened?
Azzal tisztában voltunk, hogy kik voltak Kovi sztárjai, nyilván ők élveztek elsőbbséget, de szerencsére eléggé szabad kezet kaptam a kutatásban, mert ha volt valaki, akinek a neve többször is felmerült a beszélgetésekben, őt is felkerestem. Később pedig a rendelkezésre álló anyag alapján Bodzsár Márk forgatókönyvíró eldönthette, ki az, aki közülük szerepelni tud a sorozatban, és ki az, aki nem.
Pár éve a 24-nek adott interjúban elmesélted, hogy te valamiért vagy nagyon-nagyon lelkesedsz egy sztori iránt, vagy egyáltalán nem hoz tűzbe, és akkor el sem vállalod. Mi lelkesített Kovi és a magyar pornóipar történetében?
Az is gyorsan megalapozta a bizalmat, hogy ugyanazokkal dolgozhattam, akikkel A Király esetében is, ami egy jó tapasztalat volt. Emellett tetszett az is, hogy ez egy olyan téma, amire mindenki felkapja a fejét, mindenkinek van véleménye róla. Amikor a követőimnek posztoltam arról, hogy ezen dolgoztam, még nekik is leesett az álluk, mert még csak hasonló témával sem foglalkoztam korábban. Ez egy tabutéma, ami már önmagában vonzó. Szeretünk bepillantást nyerni olyan világokba, amik nem mindennapiak.
A téma miatt elkerülhetetlen, hogy a sorozatban legyenek szexjelenetek és meztelen testek, de számunkra az volt a legfontosabb, hogy a mögötte rejlő emberi történeteket bonthassuk ki.
Nézzünk mögé, milyen döntések, milyen családi háttér vezetett ahhoz, hogy egy-egy szereplő bevállalja a felnőttfilmezést és az ezzel járó életet. Számomra is izgalmas volt, milyen traumák, hiányosságok, döntések, vágyak kellettek ahhoz, hogy valaki erre az útra lépjen.
A kutatásnak gondolom az interjúk mellett fontos része volt az is, amit a korabeli médiából megtudhattál a szereplőkről…
A Kovi-féle felnőttfilmes világ felemelkedése az ezredforduló környékén nagyjából egybeesett a hazai celebkultusz megjelenésével, aminek ezek a lányok is a részeivé váltak. Mentek a reggeli tévéműsorokba, feltűntek valóságshowkban, cikkeztek róluk a lapok… Az első magyar lányoknak, akik beléptek ebbe a világba még fontos volt, hogy a szüleik, a családjuk ne tudja meg, mivel foglalkoznak, és az általuk forgatott filmeket kizárólag külföldön értékesítsék.
Kovi szakított ezzel, sőt úgy hirdette magát, hogy ő magyar filmeket készít magyar lányokkal. Michelle Wild például azzal a szándékkal vágott bele, hogy ő Magyarországon szeretne pornósztár lenni, és ebben biztosan az elsők között volt. És volt is rájuk kereslet. Az erotika kiállításokon ők tényleg hatalmas sztárok voltak, egészen más színben tűntek fel, mint azok a lányok, akik idehaza szerették volna eltitkolni a szereplésüket.
Birodalom (Fotó: RTL+)
És hogy viselték a hírnévvel járó hazai ismertséget?
Kovitól tudom – aki egyfajta apafigurája is volt ezeknek a lányoknak – , hogy ő mindig előre jelezte a lányoknak, hogy amennyiben sikeresek lesznek, akkor meg fogják őket állítani az utcán, foglalkozni fognak velük, vélemények lesznek róluk, és ez együtt jár valamennyi teherrel. Biztosan nem fognak tudni úgy tovább élni, mint azelőtt. Számomra úgy tűnt, hogy ezek a lányok valamelyest bírták ezt: zömmel pozitív példákat meséltek nekem arról, hogyan viszonyultak hozzájuk a rajongók. Azt tegyük hozzá, hogy akkoriban még éppen csak éledezett az internet, és nem mindenkinek lapult a zsebében egy kamera, úgyhogy kevesebb lehetőség volt a bullyingra.
De a kiindulópontom nem annyira a korabeli bulvársajtó volt, mert jóval korábbra nyúltam vissza, egészen oda, amikor Cicciolina ismert lett Olaszországban. Csináltam egy háttértörténetet és háttérelemzést arról, hogyan jutott el a felnőtt filmes ipar a kétezres évek eleji hatalmas sikerekig. A korabeli bulvár főleg a szenzációkra hajtott, voltak érdekes dolgok.
Például?
Az egyik Erotika kiállításnál Kovi lefoglalt egy kisteherautót, aminek a platójára lenge öltözetben felmentek a lányok, és így vitték őket végig Budapesten. Balesetet is okoztak, mert a látványra egy férfi a Kerepesi úton belehajtott az előtte haladó autóba. Személyi sérülés nem történt. De a Birodalom készítésekor számunkra nem ezek a sztorik voltak az igazán érdekesek, de attól még ezeket is beleraktam a kutatási anyagomba, ami végül több száz oldalra rúgott.
Mindenki vállalta, hogy leül veled beszélgetni? Volt, akit nehéz volt meggyőzni? Azért is kérdezem, mert vannak köztük – például Maya Gold – , akik teljesen eltűntek a nyilvánosság szeme elől.
Az ilyen jellegű munkákkal együtt jár, hogy az adott szereplő valahogy sajátjának is érezze a produkciót, kapcsolódni tudjon hozzá. Voltak, akik csak a történetüket mesélték el, de akadtak olyanok is, akik elolvasták a forgatókönyvet is, sőt adtak hozzá tanácsokat. Volt, aki azt is vállalta, hogy megjelenik a sorozatban, más azonban kikötötte, hogy nem szeretne kamera előtt szerepelni.
Nehéz volt megnyitni őket?
Egy első találkozásnál általában nem az a jellemző, hogy elmesélik neked életük legnagyobb traumáit. Nekem mindig fontos, hogy ne csak úgy lezavarjam az interjúkat. Időközönként újra meg újra találkoztam a szereplőkkel, kiépült egyfajta bizalom. Nem mindig a lelki drámáikról beszéltünk, előfordult, hogy egy darabig csak hétköznapi témák voltak porondon. A lényeg az volt, hogy egy ponton eljussunk arra a szintre, amikor a legszemélyesebb történeteiket és érzéseiket is meg tudják osztani velem. Ehhez mindig több idő és beszélgetés kell.
Hatala Csenge (Fotó: Leéb Ádám)
A Királlyal ellentétben itt picit másképp dolgoztam. Ott teljesen egyedül csináltam a kutatási anyagot, itt azonban a stábnak volt egy gondolata, miszerint hasznos lenne, ha volna egy férfi segítségem. Sokszor úgy tűnt, a nők könnyebben mesélik el egy nőnek a történeteiket, míg a férfiak könnyebben nyíltak meg egy másik férfinak. Villányi Dani volt a kutató kollégám, aki ezekben a helyzetekben segített.
Miért nem akartak a férfiak megnyílni neked?
Amikor felkerestünk stábtagokat – nemcsak szereplőkkel beszélgettünk – , volt köztük például egy úriember, aki azt mondta, hogy első ránézésre én egy finom hölgy vagyok, és nem tudna velem olyan könnyen beszélgetni a szaftos sztorikról. Ez idővel persze megváltozott, mert én is többször beszélgettem velük is, de sokszor elsőre hatékonyabb volt egy férfi kollégát bevetni.
A Magyar Filmszemlén zajlott premier utáni beszélgetésen Kovács Dániel Richárd elmondta, hogy az egyik legfontosabb segédanyagotok az a rengeteg nyers felvétel volt a forgatásokról, amiket Kovi a stáb rendelkezésére bocsátott. Ezt te is végignézted?
Daniék is végignézték, a szerkesztőtársaim is végignézték és természetesen én is megnéztem.
Ez hány órányi felvétel volt?
Már nem emlékszem, de nagyon-nagyon sok. Amikor elfogadtam a felkérést, tisztában voltam azzal, hogy együtt járnak majd vele nem mindennapi feladatok.
Ahogy a lányok mondták a felnőtt filmezésről: „Ez egy munka”. Én is így fogtam fel. Ez is része volt a munkámnak, enélkül nem tudtam volna összerakni a kutatási anyagot.
Sok érdekes vagy épp vicces részletet lehetett ellesni belőlük. Amikor az első részben elhangzik Kovi szájából a rendezői utasítás, hogy „Nyald a nyelved!”, az konkrétan elhangzik ezeken a felvételeken, mert ez volt Kovi szavajárása. De már a Jimmy-sorozatban is így dolgoztam. Minden interjúban, minden nyilvános fellépésén figyeltem azt, hogyan beszél, és milyen szavakat, kifejezéseket használ. A Birodalomba számos vicces és/vagy érdekes forgatási sztorit emeltek be az írók, és ezeknek egy részét ezeken a felvételeken találtunk.
Az is valós sztori, amikor Monique Covet elalszik a Chokyval való aktus közben?
Valóban történt olyan eset, hogy forgatás közben Monique elaludt, ezt ő sem tagadja, de akkor nem Chokyval volt. Az eset egy gruppen jelent közben történt, és azt hitte nem veszik észre. De néha a kutatási anyag csak ötletadásra szolgál a forgatókönyvírónak. Például mintegy mellékesen felírtam, hogy sokszor műspermát használtak a forgatáson, és ez megihlette az írókat, hiszen lehetett azzal játszani, hogyan készülhetett. Írtak is egy jelenetet köré.
A kutatómunkámban mindig figyelek arra, hogy egyetlen érdekesnek tűnő részletet se dobjak ki: sosem tudhatom előre, mi lesz az, ami kapaszkodót jelenthet a forgatókönyvíróknak. És az is fontos része a munkámnak, hogy a sok összegyűlt anyagot ne csak úgy ráöntsem az írókra, hanem strukturáltan, jól kereshetően, olvasmányosan és érthetően állítsam azt össze.
Birodalom (Fotó: RTL+)
Kialakult a pornózással kapcsolatban egy közvélekedés, miszerint a felnőttfilmező lányok általában traumákkal, családon belüli erőszakkal és más módokon terhelt múlttal bírnak, és ez vezeti őket a pornóhoz. Ezzel szemben Vad Katalin nemrég Friderikusz Sándor vendégeként arról mesélt, hogy számára ez olyan volt, mint bejutni a cukorkaboltba. A szavaiból úgy tűnt, hogy ő nagyon is örömet talált benne. Az interjúid alapján a fejedben milyen kép alakult ki azokról a lányokról, aki pornózásba kezdtek?
Tény, hogy én is hallottam olyan szereplőket, akik örömmel vetették bele magukat ebbe a világba, sőt állításuk szerint kiteljesedtek benne, de hogyha mélyebbre ásol a sorsukban vagy a személyiségükben, el lehet jutni odáig, hogy valami hiányzott nekik, amit nem kaptak meg az életükben, vagy érte őket valamilyen trauma. Ettől még élvezhetik azt, amit csinálnak, a kettő nem zárja ki egymást.
Az én általános tapasztalatom az, hogy a felnőttfilmes lányok életében gyakran találunk valami hiányosságot vagy traumát.
Idővel mindegyikük eljutott az önismeret olyan szintjére, ahol a kettőt összekötötte magában?
Ehhez a sorozathoz én jobbára negyvenes éveikben járó nőkkel beszélgettem, akik huszonévesen kezdték el ezt csinálni, és vannak köztük olyanok, akik a mai napig elemzik magukat és válaszokat keresnek. De szerintem egy átlagemberre is igaz, hogy élete végéig tanul magáról, akár segítővel, akár anélkül.
Volt ezeknek a veled való hosszas beszélgetéseknek terápiás jellegük?
Találkoztam olyan helyzetekkel, amikor a szereplők elérzékenyültek a történetük mesélése közben. Érezhető volt, hogy olyasmit osztanak meg éppen, ami fájdalmas része az életükben, és a mai napig traumatikus számukra. De ez a terápiás jelleg inkább akkor volt nagyon érezhető, amikor a balassagyarmati túszdrámát kutattam. Ott tényleg az történt, hogy a megszólalók 40 év után először meséltek erről, és konkrétan többen is visszajelezték, hogy végre lerakták a terhet. A Birodalom szereplői viszont biztosan nem nekem nyíltak meg először. Éreztem, hogy ezeket a témákat korábban már kibeszélték másokkal. Nem feltétlenül szakemberrel, de volt olyan ember az életükben, akivel tudtak beszélgetni erről.
És mi a helyzet a férfi szereplőkkel? Ott is rejlik a múltban trauma vagy szörnyű családi háttér?
A férfi szereplők drámája sokszor a párkapcsolataikon keresztül volt megfogható. Izgalmas volt látni, kik azok a nők, akik mellettük állnak, és ők hogyan látják mindezt. Kezdjük rögtön Kovi feleségével, Magdival. Ha laikusként belenéznél ebbe a világba, benned is gyorsan felmerülne a kérdés, hogy „De mit szólt ehhez Kovi felesége?”
Már az is elképesztő, hogy nem váltak el.
Nagyon izgalmas dolgokat hallottam Magditól. Mesélt például arról, hogy a rendszerváltás után jártak ki Kovival külföldre. Berlinben például eljutottak egy erotika múzeumba, és ez Magdinak kimondottan tetszett. Ahhoz, hogy ők ketten Kovival ilyen messzire eljussanak, Magdi részéről szükség volt egy nagy mértékű nyitottságra. Kovi mellett ő is úgy tartja, hogy a szexualitás része mindenki életének, ezért többet kellene beszélni róla. De például Choky Ice vagy a stábtagok párkapcsolataiban is voltak jellemző dilemmák.
Takács Zalán és Szandtner Anna a Birodalomban (Fotó: RTL+)
Ezek szerint nemcsak a pornósztárokkal, hanem a párjaikkal is beszélgettél?
Vegyesen. A mostani párjaik sok esetben akkoriban még nem voltak velük, viszont előfordult, hogy megkerestem az akkori párjaikat. De ez mindig attól függött, hogy a történetben mire volt szükségünk.
Mindenki kötélnek állt?
Nem mindenki. Sokszor találkoztam olyan véleménnyel, hogy inkább szeretnék maguk mögött hagyni ezt az időszakot. Ugyanez igaz volt néhány szülőre is. Azért igyekeztem a családokat is utolérni, tehát szülőket, párokat, akár gyerekeket, ha volt valakinek… Sokszor tapasztaltam azt, hogy ők elzárkóznak. Volt olyan, akinél azt láttam, hogy a mai napig szégyelli, hogy a hozzátartozója ezt a pályát választotta. Általában a családtagok ezt nehezen élték meg.
És mivel magyarázza meg valaki magának azt, hogy a párjának az a munkája, hogy más férfiakkal vagy nőkkel fekszik le?
A legtöbbször azzal magyarázták meg maguknak a helyzetet, hogy hát ez volt a munkájuk. De sokszor éreztem mögötte azt, hogy teljesen azért sosem sikerült ezt elfogadni. Ez még a legjobb párkapcsolatokban is nehézségeket okoz. Talán olyankor kevésbé, ha mindketten szakmabeliek. Choky például egy időben egy párt alkotott Mayával, és szakmán belül ez nem tűnt annyira vészesnek. Egy civilnek ilyenkor el kell magyarázni mindent.
És hosszú távon mennyire működtek ezek a kapcsolatok?
Egy bizonyos ideig működtek. A tények viszont azt mutatják, hogy Koviékat leszámítva már egyik akkori páros sincs együtt.
Ennek a szakmának sajnos szinte velejárója, hogy a benne dolgozó lányok gyakran lefeküdtek a rendezőkkel és/vagy a producerekkel is. Koviról viszont azt hallani, hogy ő sosem kért vagy tett ilyet. Ő tényleg abszolút kivételnek számít?
Az általam megismert történetekből én is azt olvastam ki, hogy ez valóban gyakorta megesett a szakmában, de nem minden rendező-producer élt vissza a helyzetével. Kovinál csak azok próbálkoztak be, akik nem hallották, hogy ő nem ez a kategória. Erről volt is egy története, miszerint
egy lány forgatási szünetben megkérdezte tőle, hogy szeretné-e jobban érezni magát, mire Kovi rávágta, hogy attól érezné jobban magát, ha rendesen megcsinálná az adott jelenetet.
Azt mondta, hogy sosem érzett kísértést, mert a szereplőket sosem tekintette szexuális célpontoknak, hanem kollégáknak. Számára ott volt a felesége, Magdi, akinek a bizalmával nem élt vissza és a mai napig nagyon szereti. (45 éve házasok) Ettől még kellemetlen helyzetek azért adódtak. Michelle Wild-ot például látványosan felkarolta, rengeteget dolgozott azért, hogy ő tényleg nagy sztár legyen. Amolyan apafiguraként végig mellette volt, ő fuvarozta a reggeli tévéműsorokba is… Michelle pedig Kovi papának szólította őt.
Michelleről egyébként mesélték, hogy állandóan késett. Sokszor órákat állt a stáb, csak rá várva. Másokat ugyanezért Kovi nagyon lecseszett volna, viszont megjött Michelle, cicaszemekkel annyit mondott, hogy „Ne haragudjatok, ma minden összejött”, és máris minden meg volt bocsátva. Érdekes volt a kapcsolatuk, amit már abból is láthatsz, ha megnézed a közös interjúikat vagy fotóikat. Kovi tényleg óvta őt, mintha az apja lenne. Nagyon össze voltak nőve akkoriban.
Fotó: Leéb Ádám
A szereplőkkel csak a sorozatban bemutatott időszakról beszéltél, valamint arról, hogy mi vezetett odáig, vagy kérdezted őket arról is, mi történt velük azóta?
Utóbbira már főleg a dokumentumsorozat miatt volt szükség. Mindenkivel beszéltünk arról, hogy kivel mi lett, miután abbahagyta. Nyilván mindenki más szintig nyílt meg. Ahol például volt gyerek, ott természetesen jött a kérés, hogy őt ne mutassuk.
Mit élveztél a legjobban ebben a munkában?
Már a Jimmy-sorozatban is csodás volt a 90-es és 2000-es éveket kutatni, és a Birodalom ehhez most hozzáadott egy plusz réteget. Láthattam egy nagyon izgalmas szeletét az akkori Magyarországnak. Ha egy következő munkámban ismét erre a korszakra kell ránéznem, akkor ez még egy elem lesz, amiből tudok táplálkozni. A rendszerváltás utáni Magyarország vadkapitalizmusa borzasztóan kedvezett ennek az iparnak.
Sorra jártak ide a külföldi producerek, mert nálunk bárhol lehetett forgatni, akár a HÉV hátsó ülésén is. Pénzért bármilyen helyszínt megkaphattak, talán a Parlament kivételével.
Ment az akció iskolákban, kórházakban, villamoson…
Külső szemmel elég kicsinek tűnt az iparág magyar része, ahol mindenki ismer mindenkit. Sok konfliktus volt köztük, vagy pont a mérete miatt inkább a családiasság volt jellemző?
A családokban is vannak konfliktusok. Tény, hogy az általunk górcső alá vett szereplők egy eléggé összetartó csapatot alkottak, amire szükség is volt, mert gyakran jártak külföldre forgatni. A legtöbbször Magdi is velük tartott, és nagy meglepetésemre megtudtam, hogy szerepelt is az egyik filmben. Persze csak statisztaként. A stábtagok gyakran több napon át voltak összezárva, és bármennyire kedvelték is egymást, ez rengeteg balhéval járt. De nagyrészt családiasnak írták le a hangulatot a résztvevők. Ettől persze még voltak ellentétek.
Mondasz egy példát?
Azon például összevesztek a lányok, hogy ki kapta az Erotika királynője díjat. Volt olyan beszólás, hogy „Talán te kaptad a díjat, de én jobb vagyok a filmekben”. Mentek azért a csipkelődések.
Aki ott hagyta a szakmát, jellemzően miért lépett le?
Michelle Wild például egy Erotika kiállításon jelentette be, hogy várandós, ezért kilép. Csak három évet töltött a szakmában. Jellemzően párkapcsolat vagy kiégés miatt hagyták ott a szakmát, sokan szerettek volna megházasodni, lenyugodni. Aztán a kétezres évek közepétől jött az internet, inkább a mennyiség és nem a minőség számított.
Nálunk sokszor játékfilmes operatőrök forgattak pornót rendes felszereléssel, világítással. Erre az új világban már nem volt szükség. Egyre kevésbé volt fontos, hogyan néz ki a kép, és szép lassan el is jutottunk az OnlyFansig. A változás hatására sokan hagyták ott a szakmát. Ráadásul sok lány jött külföldről, akik olcsóbbak voltak a magyaroknál, és lejjebb vitték az árakat.
A Király vagy a Birodalom kutatását élvezted jobban?
Nem tudok választani, mert minden munkámba beleadok mindent. Ha már beszálltam, akkor teljesen belevetem magam. Nálam nincs közben olyan, hogy kiszeretek belőle.
Olyankor se, amikor épp a sokadik órányi nyers pornóforgatási felvételeket nézed szorgosan jegyzetelve?
Nehezebb részek minden munkában akadnak.
