A Koragyerekkori Platform 2024 végén jött létre szakmai és civil szervezetek kezdeményezésére azzal a céllal, hogy elősegítse a koragyerekkori szolgáltatások minőségének javítását és hozzáférhetőségének növelését Magyarországon. Kiemelten foglalkozik a szegénység és a hozzáférési egyenlőtlenségek hatásaival, a helyi együttműködések és hálózatok szerepével, támogatja az innovatív megoldásokat, és minden eszközzel igyekszik felhívni a fighyelmet arra, hogy az élet első néhány évében sok minden eldől, ami aztán egész életutakat határozhat meg.
Ellenszélben kezdték
2026. június 4-én a Partners Hungary szervezte meg a Koragyerekkori Platform második országos konferenciáját. Amikor februárban belevágtak a rendezvény előkészítésébe, még ellenszélben dolgoztak: nem volt önálló szakmai oktatásirányítás, csupán egy államtitkárság a Belügyminisztériumon belül. Ezért az eredeti terv szerint a konferencia fő fókuszában az önkormányzatok felelőssége és lehetőségei álltak volna a koragyerekkori szolgáltatások megszervezésében és fejlesztésében. Aztán hirtelen minden megváltozott, és váratlanul támogató közeg vette körül a kezdeményezést.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az eredetileg meghívott előadók örömmel jöttek, de már teljesen más szerepben, mint amikor igent mondtak a felkérésre.
- Lannert Judit oktatáskutatóként kapott felkérést, most oktatási miniszterként érkezett;
- Kereki Judit egyszerű résztvevőből lépett elő hirtelen felelős államtitkárrá;
- Bódis Kriszta pedig a Van Helyed rendszerét képviselte volna – mint ahogyan azt tette is, de most már kormánybiztosként.
Az új helyzetet még mindenkinek szoknia kell, és rengeteg pluszmunkát is hozott: nagyon régen nem volt önálló oktatási minisztérium Magyarországon, így az új vezetésnek gyakorlatilag nulláról kell mindent felépítenie, hiszen nincs mit folytatni vagy alakítani.
Kereki Judit, Bódis Kriszta, Lannert Judit (Fotó: Turós Balázs)
„A rektorok majd egy kicsit várnak…”
Lannert Judit számára ez volt az első nyilvános konferencia, amelyen már miniszterként vett részt, de egyértelműen jelezte, hogy nem az utolsó: ahogy ideje engedi, igyekszik majd eleget tenni a meghívásoknak, hogy személyesen is egyeztetni tudjon azokkal, akik a leginkább érintettek. „ A szülőkkel és a gyerekekkel szeretnék először találkozni, a rektorok majd egy kicsit várnak” – mondta. És hogy milyen lesz az új oktatási minisztérium, amelyet képvisel?
Gyerekközpontú, adatvezérelt és partnerségen alapuló rendszert tervezünk
– hangsúlyozta a miniszter, kiemelve, hogy cserébe ugyanezt vrná el a másik oldalon is, a szakma képviselői részéről.
Szavaiből kiderült, hogy ő maga ragaszkodott az új minisztérium különleges elnevezéséhez, így lett Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium, kiemelt figyelmet fordítva a fiatalkori nevelésre és a gyerekek általános jóllétére, hiszen ez az egész társadalom jóllétére is kihat. Ezt erősítette meg a kormánybiztos és az államtitkár is, egyszerre oktatáspolitikusként és tapasztalt szakemberként.
Fotó: Turós Balázs
A ragadós padló problémája
Talán végre optimisták lehetünk tehát, ami a jövőt illeti. De a jelen még egészen más. Erre hívta fel a figyelmet Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója, aki néhány általánosan elterjedt tévhitet igyekezett eloszlatni.
„Mindenki azt gondolja, hogy Magyarországon hatalmas a társadalmi egyenlőtlenség, pedig ez nem igaz – állította. – A valódi probléma a társadalmi mobilitás hiánya. Itt nem érvényes, hogy elég, ha valaki szorgalmas és tehetséges, és máris ki tud törni a hátrányosabb élethelyzetből: valójában ezek az esetek nagyon ritkák, a padló ragadós, nehéz róla elrugaszkodni.”
Egyre gyakrabban hallani, hogy Magyarországon hét generáció kell ahhoz, hogy egy család feljebb léphessen, és a nyomorból egy átlagos anyagi helyzetbe küzdhesse fel magát. Ennek egyik okaként Filippov Gábor a korai iskolaelhagyást jelölte meg.
Filippov Gábor (Fotó: Turós Balázs)
Az Európai Unió felé tett vállalás értelmében a korai iskolaelhegyást 2020-ra 10 % alá kellett volna csökkentenünk, ez azonban nem hogy nem sikerült, hanem a kiinduláshoz képest még romlott is a helyzet. „Nem érdemes szépíteni: ezekről a gyerekekről lemondtunk” – fogalmazott Filippov, rámutatva arra, hogy ez a nyomor újratermelődésének záloga, és mivel a társadalom közben folyamatosan elöregszik, a fiatalok nehéz élethelyzete az idősebbek jóllétére és a nyugdíjrendszer alakulására is kihat, így olyan össztársadalmi problémáról beszélünk, amely már a korai gyermekkorban látható és ott is lenne érdemes kezelni.
Ugyanerről beszélt Bódis Kriszta kormánybiztos is, aki a Van Helyed Rendszer kidolgozójaként azt hangsúlyozta: anyagi helyzettől függetlenül minden gyereknek ugyazok szerint az alapelvek szerint kellene nevelkednie, és nem életszakaszokban, hanem teljes életutakban érdemes gondolkodni, ha oktatáspolitikáról beszélünk. Az ehhez szükséges tudás és tapasztalat pedig már ott van azok kezében, akik nap mint nap terepen dolgoznak, és ismerik a gyerekek mindennapi küzdelmeit.
„Még szoknom kell, hogy kormányzati szereplők azt mondják, amit szerintünk is tenni kellene” – mondta az Egyensúly Intézet igazgatója félig tréfásan, félig komolyan. Ezzel valószínűleg nincsen egyedül: sokan még csak óvatosan tapogatóznak a feléjük föntről kinyújtott kezek felé, mert már régen feladták, hogy valódi szakmai érdeklődés is érkezhet „odafentről”.
Bódis Kriszta (Fotó: Turós Balázs)
Ne kezdjük újra, inkább támogassuk, ami működik!
Bár a magyarországi kora gyermekkori programok helyzetét leginkább úgy jellemezhetjük, hogy „innen szép győzni”, azért akadnak bőven olyan kezdeményezések, amelyek minden eddigi nehézséggel dacolva, valódi küldetéstudattal segítik azokat, akiknek erre szükségük lehet. A Partners Hungary által szervezett konferencián közülük többen is bemutatkozási lehetőséget kaptak workshopok és műhelybeszélgetések formájában. Ide kapcsolódik a Minifesto kampány is, amelyet a Partners Hungary Alapítvány a Koragyermekkori Platformmal partnerségben, az International Step by Step Association (ISSA) együttműködésével indított.
A kezdeményezés a nemzetközi Act for Early Years kampány része, amely arra épít, hogy a gyermekek első éveibe történő befektetés nemcsak családi, hanem közös társadalmi felelősség is. A kampány célja, hogy láthatóvá tegye azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyek valódi támogatást nyújtanak a kisgyermekes családoknak, és hozzájárulnak a gyermekek egészséges fejlődéséhez. A program különösen fontosnak tartja a hátrányos helyzetű és sérülékeny csoportok elérését, valamint az olyan helyi együttműködéseket, amelyek hosszú távon is fenntartható megoldásokat kínálnak. Éppen ezért a kampány részeként meghirdetett pályázat nem új projektek létrehozását támogatja, hanem már működő, eredményes programokat értékel. A Minifesto eredményhirdetése és díjátadója a mostani konferencia keretén belül zajlott, ezzel külön nyilvánosságot biztosítva ezeknek az igazán remek projekteknek.
Fotó: Turós Balázs
Lehet, hogy valami tényleg elkezdődött most.
Az oktatásirányítás szakemberek kezében van, akik nyitottak a párbeszédre a leginkább érintettekkel: a szülőkkel és magukkal a gyerekekkel is.
Egészen biztos, hogy nem lesz minden egycsapásra jó, de talán van rá remény, hogy nem kell hét generációt várni ahhoz, hogy egy kicsit jobb legyen végre gyereknek lenni Magyarországon.
