A Szahara mélyén, Algéria Timimoun tartományban, távol mindentől áll egy titokzatos, erődítményszerű, romjaiban is impozáns épület: a Ksar Draa.
Senki sem tudja, hogy kik építették, és pontosan mikor. Ahogy azt sem, hogy mi lehetett az eredeti funkciója.
A Ksar Draa kör alakú romjai már régóta késztetik zavart fejvakarásra a történészeket. Az mindenesetre bizonyos, hogy a homokból, agyagból és kőből épült várat még ma is igen tiszteletet parancsoló – sőt: egyenesen félelmetes – aura övezi.
Ám minden más csak rejtély és spekuláció.
A ksar (vagy magyarosan: kszar) egyfajta észak-afrikai, falakkal megerősített falu, amely hagyományosan a berberek által birtokolt és felügyelt területeken található – ez a nép már az emberiség történetének hajnala óta él Észak-Afrikában. A ksar szó azonban arabul várat is jelent – és a Ksar Draa valóban úgy néz ki, mint egy citadella.
A sivatagban található erődítmény a környező dűnék fölé magasodik, falai több mint 9 méter magasak és közel két méter vastagok. Ráadásul csak egy bejárata van: így nemcsak a homokviharok és a hőség ellen nyújt védelmet, hanem akár egy komplett hadsereg támadásának is ellen tud állni ideig-óráig.
Egy hagyományos ksar, a Ksar Ighzer (Forrás: Bernard Gagnon/Public Domain)
Bár a Ksar Draa belseje ma már rom, valószínűleg egykor házak, iskolák, közösségi konyhák, sőt egy nagy mecset is állt benne. Ám egyéb útmutató nem nagyon áll a kutatók rendelkezésére: nincsenek megfejtésre váró feliratok vagy jelek, amelyek utalhatnának az épület rendeltetésére. Még a Ksar Draa pontos kora sem ismert, bár úgy gondolják, hogy legalább 700 éves.
Ráadásul kört formázó alakja és elhelyezkedése is jelentősen megkülönbözteti a többi berber ksártól, amelyek gyakran a hegyekben helyezkednek el, és inkább egy sor összefüggő házra hasonlítanak.
Az egyik lehetőség az, hogy a Ksar Draa egy börtön volt, hisz ha az erődítmény falai nem is, a végtelen homokdűnék látványa nyilván minden rabot elrettentett a szökés gondolatától. De az is lehetséges, hogy az építmény eredetileg karavánszerájként funkcionált, vagyis egyfajta útszéli fogadóként, ahol az utazók, zarándokok és kereskedők karavánjai megállhattak és megpihenhettek: a korabeli karavánszerájokat ugyanis gyakran magas, erős falak vették körül, volt bennük raktár, istálló, szálláshely, valamint imaszoba is.
Egy ilyen építmény minden bizonnyal felbecsülhetetlen kincs lehetett azok számára, akik a Szaharában utaztak. Ez az út különösen veszélyes volt, mivel az utazóknak a sivatagban uralkodó pusztító hőség és szárazság mellett a környéken portyázó rablóbandákkal is szembe kellett nézniük. Ha tényleg karavánszeráj volt, akkor a Ksar Draa bizonyára fontos előörsnek számított.
Ugyanakkor lehetséges, hogy a Ksar Draa egy egészen másfajta menedékhely volt:
egyesek azt gyanítják, hogy a zsidó közösségek tagjai itt rejtőzködhettek a vallási üldöztetések idején. A 15. században Muhammad al-Maghili berber szunnita tudós hadjáratokat szervezett a helyi zsidók ellen, akik közül sokan menekülni kényszerültek, és talán a Ksar Draában kerestek menedéket.
