A Pápua Új-Guinea délkeleti részén élők már régóta ismernek egy szokatlan halat,
amely apály idején a vízből kiemelkedve sétálgat a zátonyokon. Kadedekedewának hívják, ami nagyjából lusta cápát vagy kutyacápát jelent, utalva a hal ráérős, totyogó járására.
A különös állat azonban eddig valahogy elkerülte a tudományos világ figyelmét.
Ám végre sikerült azonosítani: Hemiscyllium dudgeonae-nak, vagyis Dudgeon sétáló cápájának nevezték el, és megállapították, hogy egy olyan egyedülálló cápacsoporthoz tartozik, amelynek tagjai erős mellúszóikat lábakként használva közlekednek Ausztrália partjainál és Új-Guinea szigetén. A H. dudgeonae nevét a tanulmány társszerzőjéről, Christine Dudgeonról, az ausztráliai Sunshine Coast Egyetem ökológusáról kapta. Ő fedezte fel először a cápát 2025 márciusában a Milne-öböl sekély vizein, amely Pápua Új-Guinea délkeleti csücskénél található, és a Salamon-tengerbe torkollik.
Dudgeon éppen egy ismert (és ugyancsak sétálgatásra képes) halfaj, a szemfoltos bambuszcápa példányait kereste, amikor egy két és fél láb hosszú lényre bukkant, amely a tengerfenéken siklott. Dudgeon a zseblámpájának fényét a cápa elé irányította, mire az mozdulatlanná dermedt. Közelebb úszott, óvatosan megragadta az állatot, megfordította, majd a farkát a hóna alá szorította, hogy mozgásképtelenné tegye.
Dudgeon átadta a cápát egy kollégájának, Jess Blakewaynek. aki szintén ökológus a Sunshine Coast Egyetemen –, egy közeli csónakban várt. Blakeway a cápa színmintázata alapján azonnal megállapította, hogy nem bambuszcápával van dolga volt – hanem valami teljesen mással. „Ennek a fajnak a foltjai leginkább a braille-írásra vagy a morze-kódra emlékeztettek” – nyilatkozta Blakeway a New Scientist magazinnak.
A csapat a következő néhány napot azzal töltötte, hogy további példányokat keressenek az ismeretlen a cápafajból, és összesen 12-őt fogtak be. Kilenc példányból biológiai mintákat vettek, mielőtt szabadon engedték őket, a másik hármat viszont további vizsgálatoknak vetették alá. A DNS-vizsgálat megerősítette, hogy a cápák genetikailag annyira különböznek a többi sétáló cápától, hogy új fajként kell őket nyilvántartásba venni.
A tudósok még mindig tanulmányozzák a H. dudgeonae-t, feltételezik azonban, hogy elterjedési területe meglehetősen szűk. A faj példányait az Amphlett-szigetek és a Milne-öböl északi részén fekvő Trobriand-szigetek között gyűjtötték össze. Ugyanakkor úgy vélik, hogy a faj a D’Entrecasteaux- és a Trobriand-szigetek egész területén előfordul, és elképzelhető, hogy az élettere akár a Milne-öböltől északkeletre, bő 200 kilométerre fekvő Muyua-szigetig is elnyúlik. Úgy tűnik, hogy ezek az állatok idejük nagy részét sekély vízben töltik, tengeri fű és szórványosan elhelyezkedő korallzátonyok között úszkálva – vagy éppen sétálgatva.
A felfedezés egyúttal ráirányítja a figyelmet sekélyebb vizekre – az ilyen tengererek élővilágára is, amely legalább annyira izgalmas és rejtélyekkel teli, mint a mélytengereké. Ahogy Blakeway mondja:
„Gyakran úgy beszélünk az óceánok mélyéről, mint valami felfedezésre váró ismeretlenről – míg a part menti sekély vizek kevésbé ragadják meg az emberek képzeletét. Részben ezért is olyan izgalmas egy új cápafaj felfedezése, amely kifejezetten ehhez a környezethez kötődik.”
Bár a tudósok csak nemrég fedezték fel a fajt, gyanítják, hogy már most a kihalás szélén állhat.
A Pápua Új-Guineában élő sétáló cápákat számos veszély fenyegeti, többek között az éghajlatváltozás okozta korallfehéredés, valamint az élőhelyek elvesztése és romlása a part menti fejlesztések és a pálmaolaj-ültetvények terjeszkedése miatt. Az új felfedezés előtt kilenc sétáló cápa-fajról tudtak, amelyek közül kettőt a Természetvédelmi Világszövetség sebezhetőnek minősített; köztük azt a bambuszcápát is, amelyet a kutatócsoport eredetileg a Milne-öbölben keresett.
A tudósok remélik, hogy még ebben az évben visszatérhetnek a térségbe, hogy folytassák a H. dudgeonae tanulmányozását – így valószínűleg hamarosan sebezhető vagy veszélyeztetett besorolását fog kapni a Természetvédelmi Világszövetségtől. „Ez a faj nagyban hozzájárul Pápua Új-Guinea rendkívüli biológiai sokféleségéhez, ugyanakkor sürgős természetvédelmi intézkedések nélkül a kihalás fenyegeti” – nyilatkozta Blakeway a New Scientistnek.
