Ernyey Béla szerint életének egyik legfájóbb időszaka az volt, amikor úgy érezte, színészként korlátozták lehetőségeit. A művész úgy fogalmazott, hogy a tiltások, a visszautasítások és a félelem légköre miatt tíz aktív évet veszített el pályájából, amely különösen értékes lehetett volna számára.
A színész ma már nyugodt, kiegyensúlyozott életet él feleségével, dr. Ernyey-Balaton Dórával. A Best magazinnak adott interjúban arról beszélt, milyen érzéseket kelt benne a szabadság megélése, amikor külföldről hazatérve átlépi az osztrák–magyar határt.
Ez szavakba sem foglalható. Járom Budapest utcáit, vagy csak itt, Pilisborosjenőn beleszippantok a levegőbe, és elfog a szabadság mámorító érzése
– mondta a színész, majd hozzátette, hogy a múlt sérelmei továbbra is fájdalmas emléket jelentenek számára. Véleménye szerint olyan éveket veszítettek el tőle, amelyek szakmailag különösen fontosak lehettek volna.
Tudom, hogy a hatalom volt birtokosai tiltásokkal, visszautasításokkal és félelemkeltéssel elloptak tőlem itthon legalább tíz aktív évet
– fogalmazott a színész, aki szerint különösen nehéz elfogadni, hogy nem pályája korábbi szakaszából, hanem az úgynevezett végjáték időszakából hiányoznak ezek az évek. „Ezt felfogni, megérteni rettenetesen nehéz, megbocsátani pedig lehetetlen” – jelentette ki.
Ernyey azonban azt is elárulta, hogy amikor ezek a keserű gondolatok előtörnek benne, egy régi musicaldal segít visszatalálni az optimistább életszemlélethez. Első bécsi musicalszerepének, a Pippin című darabnak egyik ismert dala jut eszébe, amely a szabadság és az önmagunkhoz való hűség érzését idézi fel benne. „Ott akarok élni, ahol lelkem szabadon szárnyalhat, meg kell találnom az égben azt a kis sarkot, ahová tartozom!” – idézte fel a dal sorait. Majd hozzátette:
Amikor ezt a régi dalt dúdolom, megint visszatér a pozitív életképem. Hiszen érzem és tudom, hogy azt a kis égi sarkot már rég megtaláltam.
