Sok szülő úgy gondolja, hogy minél többször dicséri a gyermekét, annál magabiztosabb és sikeresebb felnőtt válik belőle. A pszichológiai kutatások azonban egyre inkább arra mutatnak rá, hogy a helyzet ennél jóval árnyaltabb: a túlzott és általános dicséret akár káros hatással is lehet a gyerek önértékelésére.
Egy friss összefoglaló szerint azokban a családokban, ahol a szeretetet nem folyamatos elismerések és tapsok formájában fejezik ki, a gyerekek gyakran stabilabb önbizalommal nőnek fel.
Pszichológusok szerint nem tesz jót a gyerekeknek a folyamatos dicséret
A szakértők szerint problémát jelenthet, ha a gyerek rendszeresen olyan visszajelzéseket kap, mint például: „te vagy a legjobb”, „zseniális vagy”, vagy „amit csinálsz, az tökéletes”. Ilyenkor ugyanis könnyen kialakulhat az a meggyőződés, hogy az értéke mások visszaigazolásától függ.
Forrás: Getty Images
Ez hosszú távon oda vezethet, hogy a gyermek egyre inkább külső megerősítésekből merít önbizalmat. Ha pedig a dicséret elmarad, azt könnyen elutasításként vagy csalódásként élheti meg. A mintázat felnőttkorban is tovább élhet: a munkahelyen, a párkapcsolatokban vagy akár a közösségi médiában is állandó visszaigazolásra lehet szüksége.
Dicsérd a gyereket, de a kutatások szerint a túlzás visszaüthet
Eddie Brummelman pszichológus és munkatársai 565 gyermek és szüleik bevonásával vizsgálták a szülői dicséret hatásait. Eredményeik szerint a túlzott idealizálás és a kritikátlan magasztalás összefüggést mutathat a nárcisztikus vonások kialakulásával gyermekkorban.
Egy másik kutatás pedig arra jutott, hogy a túlzó dicséretek különösen az alacsony önértékelésű gyerekekre hatnak kedvezőtlenül. Nem lesznek magabiztosabbak, sőt, gyakrabban kerülik a nehéz feladatokat, mert félnek attól, hogy nem tudnak megfelelni a róluk kialakított „különleges” képnek.
Mi történik a gyerekkel, ha folyamatosan dicsérik?
A szakemberek szerint az állandó elismerés iránti igény számos viselkedésformát alakíthat ki:
- fokozott függés mások véleményétől,
- alacsonyabb tűrőképesség a kritikával szemben,
- a belső motiváció gyengülése,
- törékeny önbizalom, amely kudarc esetén könnyen összeomlik.
A pszichológusok hangsúlyozzák: a dicséret hiánya nem egyenlő a szeretet hiányával. Sok családban éppen a kiszámítható, biztonságos jelenlét adja azt az érzelmi hátteret, amelyre a gyerekeknek valójában szükségük van.
A családi étkezések során megtapasztalt úgynevezett „kényelmes csend” például azt üzenheti a gyermeknek, hogy értékes akkor is, ha éppen nem teljesít vagy nem kap elismerést. A legerősebb gyermekkori emlékek gyakran nem a dicsérő mondatokhoz kötődnek, hanem a mindennapi rutinokhoz: a közös reggelihez, a vasárnapi ebédhez vagy ahhoz az érzéshez, hogy a szülők mindig ott vannak.
Nem az intelligenciát, hanem az erőfeszítést érdemes dicsérni
Carol Dweck, a Stanford Egyetem pszichológusa kutatásaiban azt találta, hogy nem mindegy, miért kap elismerést egy gyerek. Azok a gyerekek, akiket azért dicsértek, mert „okosak”, nagyobb eséllyel kerülték a kihívásokat, nehogy kudarcot valljanak. Ezzel szemben azok, akik az erőfeszítésükért, kitartásukért és munkájukért kaptak pozitív visszajelzést, bátrabban néztek szembe a nehezebb feladatokkal, és a hibákat a fejlődés természetes részének tekintették.
A szakértők szerint sem a folyamatos dicséret, sem az elismerés teljes hiánya nem ideális. Az egészséges önbizalom kialakulásához őszinte, konkrét és arányos visszajelzésekre van szükség, valamint arra, hogy a gyerek feltétel nélküli érzelmi biztonságban érezze magát. A cél nem az, hogy kevesebbet dicsérjük a gyerekeinket, hanem az, hogy jobban. Mert a valódi önbizalom nem a tapsból születik, hanem abból az érzésből, hogy akkor is szerethetőek vagyunk, amikor éppen nem teljesítünk tökéletesen.
