Kisgyermeknevelőként bölcsődésekkel dolgozol, ebben a kategóriában nyertél szakmai és közönségdíjat. Mi indított el téged azon az úton, hogy a mesélést a mindennapi pedagógiai munkád szerves részévé tedd? Mióta mesélsz rendszeresen?
A szüleim dolgoztak, elfoglaltak voltak, nem értek rá mesélni. Az anyai nagyszüleimnél egészen kicsi gyerekkoromban sokat voltam, és ők mindig meséltek nekem, akkor voltam hajlandó csak enni, ha közben meséltek. A nagyapám amatőr színész volt, hadifogságot megjárt ember, rengeteg jó története volt. Tizennégy éves voltam, mikor igazán kezdtem volna értékelni a mesélő tudományát – ám akkor, sajnos, meghalt. Velük lakott az apai nagymamám, és miatta nagyon szeretettem beteg lenni, mert akkor elővette az ütött-kopott Grimm családi mesekönyvét, abból mesélt nekem az ágyam mellett. Később annyira elbűvöltek a mesék, hogy éjjelente elemlámpával a paplan alatt olvastam titokban. Aztán óvónő szerettem volna lenni, de az apám nem engedte, így közgazdaságtant tanultam, és csak később végeztem el a kisgyermekgondozó és -nevelő képzést az Apor Vilmos Főiskolán.
Bartók Ágota mesélő pedagógus szerint a gyerekekre varázslatos módon hatnak a mesék
Mikor megszülettek a gyerekeim, már rendszeresen énekeltem, mondókáztam, höcögtettem nekik, és mire a negyedik gyerekem is megszületett egész jó mesélővé váltam. Bár akkor még könyvből olvastam nekik.
Milyen bölcsődei tevékenységekhez kapcsolod a mesét? A bölcsődén kívül hol és kiknek mesélsz még?
Lassan harmincöt éve foglalkozom gyerekekkel, és azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek soha nem kellett állami rendszerekhez igazodnia, ezért magam szervezem a napirendet a bölcsődés gyerekek köré. Az elsődleges gyerekek körüli feladatok után (étkezés, tisztálkodás, pihenés) nálunk szabad játékidő van. Ezt a délelőtti játékidőt használom ki, hogy minden nap legyen mondókázás, éneklés és valamilyen történetmondás, pl. mesélés. Egy héten egyszer van dedikáltan mesedélelőtt, de szinte minden nap előveszünk különféle játékhelyzetben a leporellókat, képeskönyveket, keménylapos mesekönyveket, amiket nagyon szeretnek a kicsik. A legnagyobb segítség a Hagyományok Háza mesemondó tanfolyama volt, ahol elsajátíthattam az élőszavas történetmondás technikáját és rengeteg eredeti, gyűjtött anyagot ismerhettem meg. Ma a gyerekek mellett mint a Meseszó Egyesület tagja különféle helyekre viszem a meseszót. Fesztiválokon, táborokban, felnőtt céges rendezvényeken, idősek otthonában, hajléktalanszállón, gyerekotthonban is voltam már mesélni.
Hogyan döntöd el, hogy egy adott napon vagy helyzetben melyik mesére van szüksége a gyerekeknek? Hogyan választasz mesét? Milyen műfajokkal örvendezteted meg a gyerekeket?
A bölcsődés korosztály számára, a 1,5-3 éves kisgyerekeknek a mese még elsősorban nem „történetmegértésről”, hanem kapcsolatról és élményről szól. A mese az egyik legerősebb eszköz az érzelmi biztonság, beszédfejlődés és személyiségalakulás támogatására. A gyermeki gondolkodásba jól beleilleszthető a mese, népmese, mert a kisgyermek logikája jelenik meg a mesékben. Bölcsődéseknek az első mesék – rövid történetek – a hétköznapok történései vagy pl. mondókák ideálisak. Sok mondóka ugyanis egy történetet mesél el. Az aktív figyelmük eleinte 5-10 perc, később 15-20 perc is lehet a gyakorlott mesehallgató gyerekek esetén. De szinte bármilyen mese elmesélhető nekik, csak rövidíteni kell! A párbeszédek előnyben részesítése, megalkotása különösen jót tesz a mesének.
Inkább könyvből olvasol, vagy fejből, élőszóval mesélsz? Használsz hangszereket, bábokat, papírszínházat, egyéb kellékeket mesélés közben?
A hetirendünkben egy délelőtt van a bábos, diavetítős, papírszínházas mesélésre, amit felváltva szoktam alkalmazni. De pl. a délutáni, szülőkre való várakozás feszültségét is meséléssel szoktam oldani. Ezt ilyenkor élőszóban, hogy tudjak gyorsan reagálni rövidíteni vagy hosszabbítani a mesén. A különféle történeteket hol mesekönyvből, diafilmekből, hol élőszóban hallják tőlem a gyerekek. Az élőszavas mesemondásnál vagy a felnőtteknek való mesélés során nem alkalmazok eszközöket, de a kisgyerekeknél igen: kezdésnél szélcsengőt, harangot használok – ez jelzi az alkalom kezdetét. Ha ez rendszeres, akkor már kérik, várják, biztonságot ad nekik, hogy a dolgok mindig ugyanúgy működnek. Néha hétköznapi tárgyakat vonok be a mesébe, pl. sálak, háztartási eszközök, egy-egy plüss állat, papírszínház (kamashibai), és épp csak annyira, hogy a figyelmet fenntartsák, de a fókuszt ne vegyék el a meséről. Mesekezdő és mesezáró formulát használok, ez keretet ad a mesének. Egy idő után együtt mondják velem a kicsik.
Mi a legnagyobb kihívás számodra a kicsikkel? Hogyan neveled mesehallgatóvá őket? Hogyan kezeled, ha egy gyerek egyáltalán nem, vagy nehezen tud figyelni a mese alatt?
A mesemondás előtt a mesei hangulat megteremtése nagyon fontos ahhoz, hogy mindenkinek sikerélménye legyen. A külső körülmények közül fontos a mesélő tér kialakítása – szőnyeggel, kuckóval, kijelölt sarokkal. A figyelem könnyen elterelhető, ezért fontos a játékok elpakolása, a hangot adó játékok eltevése. Ugyancsak lényeges a mesei atmoszféra megteremtése és más tevékenységek mellőzése: nincs közben rajzolás, játék. A mesélő és a papírszínház megvilágítása mellett a tér többi részének elsötétítése is segíti a ráhangolódást, ahogy az is, ha a csengőt lekapcsoljuk, és a kollégánknak szólunk, hogy mese lesz, ne akkor jöjjön „hirdetni”.
A belső körülmények legalább ennyire fontosak: a kisgyerek evett, ivott, tisztában a popsi, nem kell pisilnie (Maslow piramisa szerint), orrot fújt, nem sír, nincs felzaklatva – a beszoktatós gyerekek pedig a másik szobában vannak. A „lelki ráhangolódást” például triangulummal, koshi csengővel vagy hangtállal segítem.
Mesehallgatóvá fokozatosan válnak a gyerekek. Énekek, csiklandozók, höcögtetők, lovagoltatók, mondókák, versek előzik meg a meséket. Eleinte a saját életükből vett helyzeteket, lehetséges történeteket mesélem, majd csak utána következik a „mese”. A mese nem lehet kényszer! Ha egy kisgyerek az adott időpontban nincs olyan állapotban, hogy a mesére tudjon figyelni, akkor valami csendes tevékenységbe próbálja bevonni a társgondozó úgy, hogy a többieket ne zavarja. Ha lehetőség van másik szobába átmenni vele, az is jó megoldás. Mindenképpen figyelni kell arra, hogy bármilyen tevékenység ebben az életkorban örömszerző forrás legyen, ne kapcsolódjon hozzá rossz emlék! Hiszen még csak bölcsődés korú gyerekről beszélünk – ebben az életkorban semmi nem kötelező.
Milyen kézzelfogható változást veszel észre a rendszeresen mesét hallgató bölcsődések viselkedésén, szókincsén, társas kompetenciáin, képzeletén vagy más készségein, képességein?
A nálunk lévő 3,5 éves gyerekek szeretik, várják a mesét. Ismerik a formulákat és egyes mesei elemeket. Próbálnak maguk is egy-egy mesét elmesélni, vagy egy részletet kiragadva új mesét alkotni. Ez nem egyformán igaz minden kisgyerekre. Ők is nagyon különbözőek, de ha külső szókincsükön most még nem is látszik, a belsőben biztos megvannak a mesei szavak, szófordulatok, csak idő kérdése, hogy mikor tör a felszínre. Volt már rá példa, hogy mesei szituációval válaszoltak:
– Hol van Kornél?
– Biztos ott, ahol a madár se jár!
Mi a legemlékezetesebb mesélős sikered, és a mi a legemlékezetesebb kudarcod?
Volt alkalom, amikor nem tudtam a figyelmet fenntartani. Olyankor nem kell ragaszkodni az adott meséhez, hanem váltani kell. Mozgásos játékok, énekek, mondókák ilyenkor is be szoktak válni. Sokan szeretik a gyerekeket bevonni a mesébe mint szereplőt. Szerintem ez meggondolandó ebben az életkorban, mert nincs bennük fék, és ha valamit a szerep szerint csinálni kell, akkor általában azt minden kisgyerek szeretné! Tehát, ha pl. magocskát kérek a tyúkocskának, akkor minden kisgyerek nyújtani fogja a kezét. Vagy egy valaki jön és megsimogathatja a nyuszit, akkor majdnem biztos, hogy mindenki feláll és meg szeretné simogatni. Ez megakasztja a mese folyamát, szétesik a mese, a gyerek, és néha én is.
A legnagyobb sikerem az volt, amikor egy kislány azt mondta:
– Hogyha nagy leszek, én is Ágó szeretnék lenni, a Mese néni!
Ha egy kisgyermeknevelő nem szívesen mesél, szorong a meséléstől, vagy azt gondolja, hogy egy bölcsődés még úgysem érti a mesét, mi lenne az a három legfontosabb tanács, amit útravalóul adnál neki?
A leendő kisgyermeknevelőknek azt mondanám, a semmilyen mesélésnél bármilyen mesélés jobb!Nemcsak a mese miatt fognak rá figyelni, hanem önmaga miatt, mert szeretik a lényét. Keressen 3-5 mesét, ami cselekményes, párbeszédes. Olvassa el legalább ötször-tízszer magában. Majd próbálja meg hangosan, hangsúlyozva felolvasni, még mindig csak magának. Használja a technikát, vegye fel az olvasását a telefonjával, és hallgassa vissza! Eleinte szörnyű lesz a saját hangunkat hallgatni, de tanulunk belőle. Majd vigye be a mesét a gyerekközösségbe és ott is olvassa fel a már begyakorolt módon. Ha tud, időnként nézzen ki a gyerekekre. Ha már ez pár alkalommal jól sikerül, akkor próbálja meg fejből elmondani a mesét. Semmi baj, ha kihagy belőle, vagy másként mondja, mint ahogy le van írva! Nem kéri számon tőle senki! Meséljen lehetőleg minden nap és a rutin oldani fogja a szorongást.
Hogyan tudod bevonni a szülőket, hogy az otthoni környezetben is folytatódjon a mesélés kultúrája? Miért tartod fontosnak?
A szülőket többek között a gyerekeiken keresztül lehet motiválni. Ha a gyerekeknek igényük lesz a mesére, kérni fogják a szüleiktől is. Én év végén mindig a koruknak megfelelő mesekönyvet adok ajándékba, bízva abban, hogy abból is fognak mesélni nekik. Ha tudomásom van olyan rendezvényről, ahol igényes mesével találkozhatnak bármilyen formában, akkor mindig ajánlom a szülőknek is.
Bartók Ágota 2025-ben a Msélő Pedagógus Díj átadója után
Mit jelent neked a Mesélő Pedagógus Díj? Miért javasolnád, hogy a más mesélő kisgyermeknevelők is pályázzanak?
Számomra a Mesélő Pedagógus Díj elsősorban visszajelzés arról, hogy a meséknek ma is kiemelt szerepük van a gyermekek életében. Megerősítés abban, hogy az együtt megélt történetek, a közös képzelet és a mesélés öröme maradandó értéket közvetít. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a munkámat és a mesék iránti elkötelezettségemet ezzel a díjjal ismerték el.
Hogyan fejeznéd be? A mesélő kisgyermeknevelő…
…a szeretet és a szavak erejével elülteti a kíváncsiságot, hogy abból képzelet, érzelem, értelem sarjadjon, és ez útravalóként szolgáljon egy életen át.
