Rácz Jenő őszintén vallott arról, hogy édesapaként egyre többet gondol az elmúlásra, és arra, mit hagy majd maga után. Rácz Jenő 17 éves volt, amikor egyedül nekivágott a külföldi életnek. Bár szakmailag minden álma valóra vált, ma már egészen más szemmel néz a sikerre, mint húszévesen. Ebben pedig óriási szerepe volt annak, hogy férj és édesapa lett – írja a story.hu.
(Forrás: RTL/ Tulok András)
„Amióta édesapa vagyok, mindig eszembe jut, hogy minél egészségesebb maradjak és minél később halálozzak el. Édesapaként már az utóbbira is gondol az ember. Felelős vagyok egy életért, szeretnék minél több időt vele tölteni. Nagyon sokat foglalkoztat mostanában az elmúlás, a halál gondolata. Most léptem abba a korba, amikor fiatalnak már nem igazán mondhatom magamat, lassan középkorú leszek.
Akik fiatalkoromban idősebbek voltak nálam, azok közül már sokan nem is élnek, vagy a velem egykorúak közül sokan betegeskednek, nem jól alakulnak a dolgaik, és nyilván ilyenkor az ember akarva akaratlanul felteszi magának a kérdést, hogy mi van, ha az én életem is hasonlóan alakul” – vallotta be őszintén a Creator TV Tarot Storyk című műsorban Rácz Jenő, aki azt is bevallotta, sokszor volt magányos.
Sokszor voltam magányos. Az életem java részében egyedül voltam a problémáimmal. Onnantól viszont, hogy a feleségemmel megismerkedtem, ez megváltozott. Egyedül vele alakult ki egy olyan kapcsolatom, ahol őszintén át merem adni magam!
Rácz Jenő vallomása: „Az apám kétéves koromig rám se nézett”
„Ezt senki nem tudja, de nekem van egy féltestvérem, aki egy hónappal idősebb nálam. Ez azt jelenti, ugye, hogy az apámnak már volt egy meglévő kapcsolata, az anyámmal is volt egy kapcsolata, és gyakorlatilag két nő teherbe esett az apámtól, majdnem ugyanabban az időben. Hozzáteszem, sajnos én abban a pillanatban a rövidebbet húztam, mert az apám kábé kétéves koromig rám sem nézett”
– mondta el korábban a séf, aki szerint, bár már jóban vannak, és szeretetteljes a kapcsolatuk, gyakran, nem szándékosan „bünteti” az apját, például türelmetlen vele, amikor látszólag erre semmi oka nem lenne.
