Volt idő, amikor egy új magyar film bemutatója társasági eseménynek számított, a színésznők frizuráját, ruháját és gesztusait pedig egy egész ország figyelte. Nem kellett közösségi média ahhoz, hogy Karády Katalin titokzatos pillantása, Perczel Zita mosolya vagy Tolnay Klári természetes bája beszédtéma legyen. A mozik vásznáról valódi dívák néztek vissza a közönségre, akiknek a nevét akkor is mindenki ismerte, ha csak ritkán jutott el a filmszínházba.
(Forrás: Olahos Piroska/fotocentral)
A korszak dívái nem csupán szépek és elegánsak voltak
Sokuk a színpadon is jelentős pályát futott be, drámában, vígjátékban, operettben és filmen egyaránt otthonosan mozgott. Bajor Gizi elsősorban a Nemzeti Színház legendás művészeként vált halhatatlanná, egykori budai otthonában ma színészmúzeum működik. Fedák Sári pedig már 1904-ben színháztörténetet írt, amikor a János vitéz bemutatóján nő létére Kukorica Jancsi szerepét játszotta.
A hangosfilm megjelenése újfajta sztárokat teremtett: Karády Katalin első filmszerepe az 1939-es Halálos tavasz volt, amely szinte egyetlen pillanat alatt a magyar film végzet asszonyává tette. Perczel Zita a Meseautó Kovács Verájaként, Tolnay Klári pedig ugyancsak ennek a filmnek köszönhetően indult el a szélesebb ismertség felé.
Kiss Manyi, Turay Ida és Mezei Mária egészen különböző karaktereket képviselt. Egyikük a humort, másikuk a pergő vígjátékok könnyedségét, harmadikuk a drámai, gyakran végzetes nőalakokat tette felejthetetlenné. Törőcsik Mari pedig már egy következő korszak kapujában lépett a kamerák elé: első filmje, a Körhinta nemzetközi figyelmet is hozott számára, húsz évvel később pedig Cannes-ban díjazták.
Ideje felidézni a régi mozik vörös bársonyfüggönyeit, a fekete-fehér filmek eleganciáját és azokat a művésznőket
A dívák, akik túlélték saját korszakukat
A filmtekercsek megkophatnak, a régi mozik eltűnhetnek, egy igazán nagy színészi alakítás azonban nem veszít az erejéből. Karády Katalin tekintete ma is titkokat ígér, Kiss Manyi humora évtizedek múltán is működik, Törőcsik Mari pedig egyetlen mozdulattal képes elhitetni velünk egy egész élet történetét.
A művésznők nem csupán egy letűnt, elegáns korszak emlékei. Mindegyikük másképp mutatta meg, mennyi erő, sebezhetőség, méltóság és humor férhet el egy női szerepben. Talán ezért térünk vissza újra és újra a filmjeikhez: nemcsak a múltat keressük bennük, hanem olyan érzéseket és emberi történeteket, amelyek ma is ismerősek.
