1935. augusztus 21-én meglehetősen szokatlan esemény rázta fel a New York-i Long Islandet:
több mint száz – bizonyos becslések szerint 175 – rézuszmajom szabadult ki Frank Buck bazári állatparkjából, a Jungle Campről.
Frank Buck korának egyik híres amerikai kalandora és állatgyűjtője volt: vadállatok ezreit fogta be a világ különböző részein, majd az Egyesült Államokba szállította őket állatkertek, cirkuszok és egyéb produkciók számára. Filmekben is szerepelt, és elsősorban arról volt ismert, hogy veszélyes állatokat fog be élve.
A rézuszmajmok különösen kedvesek voltak a szívének.
Habár egyik könyvében azt is megjegyezte, hogy a majmok néha elég sok gondot okozhatnak: csintalannak és őrjítően pajkosnak nevezte az állatokat, amelyek élvezik, ha kellemetlenséget okozhatnak az embereknek. Az 1933–34-es chicagói világkiállításon például nagyjából 500 majom élt a Jungle Campen, a Majomhegy névre keresztelt látványosságon. A korszak állatvédelmi kultúrájára jellemző, hogy Buck hetente kisorsolt egy élő majmot a látogatók között.
A világkiállítás után Buck Long Islandre, Massapequába költöztette az állatgyűjteményét, és ott újranyitotta állatkertjét.
Rézuszmajmok Frank Buck állatkerjtéban (Forrás: digitalcollections.nypl.org)
Minden a megszokott mederben zajlott egészen 1935. augusztus 21-ig, amikor a rézuszmajmok megszöktek a kifutóból – állítólag azért, mert egy óvatlan alkalmazott egy deszkát hagyott a vizesárok fölött, amely normális esetben megakadályozta volna a kijutásukat. A majmok pedig éltek a lehetőséggel.
Ezt követően Massapequában elszabadult a majompokol.
Az elkövetkező néhány napban az állatok rettegésben tartották az autósokat, megállították a elővárosi vonatokat, felmásztak zászlórudakra, és kifosztották a helyi gyümölcsstandokat. Vezetőjük állítólag egy különösen ravasz majom volt, akit Capone-nak hívtak.
Az amerikai lapok gyakorlatilag naponta tudósítottak a szökött rézuszmajmok kalandjainak legfrissebb fejleményeiről.
A New York Daily News arról számolt be, hogy „mindenhol majmok voltak – csacsogtak, szaladgáltak, fáról fára ugrándoztak. Rátámadtak 100 munkásra, akik a Long Island Rail Road vasútvonalának építési területén dolgoztak, majd az állatok közeledtére ijedt üvöltéssel dobták el a csákányokat és a lapátokat, és hanyatt-homlok elmenekültek.” Amikor egy vonat közeledett, a majmok Capone vezetésével öt percig eltorlaszolták a síneket, amíg a találékony személyzet tagjai el nem kezdték őket banánnal dobálni. A nagy szökés negyedik napján az Associated Press írt egy autósról, aki megpróbálta kikerülni a legalább 35 majomból álló útzárlatot, de az autója árokba sodródott, és az egyik állat elpusztult.
Frank Buck (Forrás: LMPC via Getty Images)
A helyi tűzoltóknak sem volt könnyű dolguk. Egy körülbelül 20 méter magas létrát kellett felállítaniuk, hogy a zászlórudakra felmászott majmokat lehozzák. Két állat pedig egy nagyfeszültségű távvezeték tornyára jutott fel; az incidens áramszünethez és mindkét majom pusztulásához vezetett.
A Jungle Camp 10 dollárt fizetett minden sértetlenül elfogott és visszaszolgáltatott majomért, ami mai értéken több mint 200 dollárnak felel meg.
A helyiek ezért lelkesen kapcsolódtak be a vadászatba.
A történet egyik különösen bizarr részlete, hogy egyesek állítólag whiskyt tettek ki kis csészékben az erdőben, abban reménykedve, hogy a részeg majmokat könnyebb lesz elkapni. A korabeli beszámolók szerint a módszer működött.
A majmok száma fokozatosan csökkent. Egy idő után már csak öt szökevény maradt: Capone és négy nőstény. A nőstényeket banánnal és édesburgonyával sikerült csapdába ejteni; Capone azonban nem hagyta magát. Az ő fejére külön 50 dolláros vérdíjat tűztek ki, de szeptember 9-én – csaknem három héttel a szökés után – még mindig szabadlábon volt. Ezt követően a sajtó érdeklődése fokozatosan elhalt, és nem tudni biztosan, mi lett Capone sorsa.
A majomszökés óriási publicitást hozott Frank Buck Jungle Campjének. Egy helyi újság szerint egyetlen vasárnap több mint 10 ezer ember látogatott el a helyszínre, hogy megnézze a visszatért rézuszmajmokat.
Rézuszmajmok egy kínai nemzeti parkban (Forrás: Jon G. Fuller/VW Pics /Universal Images Group via Getty Images)
Ugyanakkor már a kezdetektől akadtak olyan újságok, amelyek azt gyanították, hogy az egész szökés megrendezett reklámfogás volt.
A Variety például azt írta, hogy a majmok
„vagy megszöktek, vagy a sajtóügynök engedte ki őket”.
Ennek azért volt is némi alapja, mivel Buck maga is otthonosan mozgott a reklám és a sajtó világában. Ráadásul a szökés idején éppen Ázsiában tartózkodott, és csak körülbelül egy héttel később érkezett vissza San Franciscóba. A sajtónak azt mondta, hogy siet vissza New Yorkba, hogy személyesen irányítsa a majmok befogását.
És akadt még egy figyelemreméltó egybeesés: Buck ugyebár éppen egy újabb ázsiai expedícióról tért vissza, és elmondása szerint 15 különböző majomfajtából álló új gyűjteményt hozott magával. Vagyis miközben Amerika újságjai hetekig a szökött majmokról írtak, Buck neve ismét mindenhol szerepelt – és a Jungle Camp látogatottsága alaposan megugrott.
