Nicholas és Raquel Locke több mint két évtizeddel ezelőtt egészen más tájat látott maga előtt, mint ami ma a brazíliai Guapiaçu Ökológiai Rezervátumban, vagyis a REGUA területén fogadja a látogatót. A Rio de Janeiro államban található föld egy részét korábban mezőgazdasági célokra és szarvasmarha-legelőként használták. Az eredeti atlanti esőerdő, portugálul Mata Atlântica, sok helyen eltűnt vagy elszigetelt foltokra szakadt. A Locke család 2001-ben hozta létre a REGUA természetvédelmi programját, amelynek egyik fő célja az épen maradt erdők megőrzése, a másik pedig a korábban kiirtott területek helyreállítása lett.
840 ezer fa került az egykori legelőkre
Ehhez nem egyszerűen hagyták, hogy a természet tegye a dolgát. A rezervátumban saját faiskolát hoztak létre, ahol az atlanti esőerdő őshonos fafajainak csemetéit nevelték, majd ezeket korábbi legelőkön és más degradált területeken ültették el. A World Land Trust legfrissebb összesítése szerint a REGUA munkatársai és partnerei mára mintegy 840 ezer őshonos fát ültettek, és körülbelül 607 hektárnyi, korábban leromlott területet állítottak helyre.
A cél nem csupán az volt, hogy újra sok fa álljon a tájban. Az új erdősávok összekötötték azokat az erdőfoltokat, amelyek korábban elszigetelődtek egymástól. Ezek az úgynevezett ökológiai folyosók lehetővé teszik, hogy az állatok és növények populációi ismét kapcsolatba kerüljenek egymással.
A REGUA ma közvetlen védelemmel és együttműködési megállapodásokkal közel 15 ezer hektárnyi atlanti erdő megőrzésében vesz részt.
A madarak gyorsan visszafoglalták a területet a faültetések után
Az egyik leglátványosabb változást a madárvilág mutatta. A REGUA jelenleg 487 madárfajt tart nyilván, emellett több mint 600 őshonos növényfajt, 73 kétéltű-, 37 hüllő- és több száz rovar- és pókfajt dokumentáltak a területen.
Nicholas Locke a Mongabaynak korábban arról mesélt, hogy egy ma zöld növényzettel borított, vízimadarakkal és kajmánokkal benépesült vizes élőhely helyén egykor egyszerű, lecsapolt marhalegelő állt. „A madarak visszatértek” – foglalta össze a változást. Az igazán nagy próbatétel azonban egy jóval nagyobb állat visszahozása volt.
Több mint száz éve nem élt tapír Rio de Janeiro államban
A dél-amerikai tapír, tudományos nevén Tapirus terrestris, Dél-Amerika legnagyobb őshonos szárazföldi emlősei közé tartozik. Rio de Janeiro államból azonban a vadászat és az élőhelyek pusztulása miatt a 20. század elejére eltűnt. Egy 2026-ban megjelent tudományos tanulmány szerint a faj már több mint száz éve lokálisan kihaltnak számított, amikor elindult a visszatelepítési program.
A tapírok tehát nem egyszerűen besétáltak a frissen telepített erdőbe. 2017-ben tudatos reintrodukciós program kezdődött, amelyet a Refauna természetvédelmi program és több kutatóintézet koordinált a REGUA-val együtt.
2017 és 2021 között összesen 14, fogságban született tapírt telepítettek vissza a rezervátumba. Az állatok először nagy, természetes növényzettel borított kifutókban akklimatizálódtak, majd rádiós jeladóval ellátva engedték őket szabadon.
Aztán megszülettek az első tapírbébik
Egy visszatelepítési program valódi sikere nem pusztán az, hogy a kiengedett állatok életben maradnak. Az az igazán fontos pillanat, amikor szaporodni kezdenek a természetben. Ez pedig bizony Rio de Janeiróban is megtörtént. 2024 nyarán a REGUA már a hetedik vadon született tapírborjúról számolt be. 2025 augusztusának végén pedig kameracsapdák rögzítették a nyolcadik borjút.
A kis tapír Jasmim és Valente utóda volt, és különösen fontos mérföldkőnek számított: már a második, vadon született tapírgenerációhoz tartozott. Vagyis nemcsak az eredetileg visszatelepített állatok szaporodtak, hanem az ő utódaik is.
Maron Galliez, a Refauna elnöke szerint ez annak erős jele, hogy a populáció kezd tartósan megtelepedni.
A tapír maga is segíthet tovább építeni az erdőt
A történet legszebb része talán az, hogy a kapcsolat kétirányú. Az emberek újraépítették az erdőt, hogy visszatérhessenek az állatok. A tapírok pedig most maguk is részt vesznek az erdő regenerációjában.
Ezek a nagy testű növényevők rengeteg gyümölcsöt fogyasztanak, és miközben nagy területeket járnak be, ürülékükkel magokat szállítanak egyik helyről a másikra.
Ezért a tapírt fontos magterjesztő fajnak tekintik: bizonyos nagyobb magvak olyan távolságokra juthatnak el általa, ahová más állatok segítségével nehezebben kerülnének. A tapírok eltűnése ezért az erdő növényi közösségére is hatással lehet.
A REGUA területén kutatók ma már kifejezetten azt vizsgálják, milyen szerepet játszanak a visszatelepített tapírok a magok terjesztésében és az erdő ökológiai kapcsolatainak helyreállításában.
Fotó: illusztráció, Getty Images
