A világ egyik legsűrűbben üvegházakkal borított mezőgazdasági vidéke
Ha műholdképen nézzük a dél-spanyolországi Almería partvidékét, szinte lehetetlen nem észrevenni. A Földközi-tenger mellett óriási, összefüggő fehér terület húzódik, amelyet apró négyszögek ezrei alkotnak. Ez Almería híres mar de plástico, vagyis „műanyag tengere”.
A NASA Earth Observatory szerint az El Ejido körüli Campo de Dalías ma a világ egyik legsűrűbben üvegházakkal borított mezőgazdasági vidéke. Az 1950-es években azonban egészen más látvány fogadta volna az utazót: cserjés növényzet, legelők és kisebb, szabadföldi gazdaságok uralták a tájat.
Európa egyik legfontosabb zöldségtermelő központja: homokkal és műanyaggal kezdődött
A helyi gazdák az 1950-es és 1960-as években kezdtek kísérletezni azzal, hogyan lehetne termelékenyebbé tenni ezt a rendkívül száraz vidéket. Homokréteget terítettek a talajra, hogy lassítsák a párolgást, később pedig műanyag fóliával kezdték védeni a növényeket az erős széltől és az időjárástól.
Gyorsan kiderült, hogy a műanyag alatt melegebb marad a talaj, kevesebb víz párolog el, és a növények jóval intenzívebben termeszthetők, mint a szabadban. A következő évtizedekben ehhez társult a csepegtető öntözés, a hidroponikus termesztés, a precíziós tápanyag-utánpótlás, a klímaszabályozás és a biológiai növényvédelem. Az eredmény szinte példátlan léptékű átalakulás lett.
Ma körülbelül 33 ezer hektárt borítanak üvegházak
A műholdképek alapján korábban 40 ezer hektár feletti becslések is megjelentek, a friss helyi hivatalos adatok azonban pontosabb képet adnak. Az Andalúz Regionális Kormány 2025 júliusában közzétett összesítése szerint Almería tényleges üvegházi területe nagyjából 33 ezer hektár körül stabilizálódott. Ez körülbelül 330 négyzetkilométer, vagyis valamivel nagyobb terület Budapest felénél.
A hivatalos statisztikában ennél jóval nagyobb, 62 743 hektáros termesztési terület is szerepel, de ennek egyszerű oka van: ugyanazon üvegházban egy év alatt több termesztési ciklus is lefuthat, ezért ugyanazt a fizikai területet többször is beleszámítják.
Több mint 4 millió tonna termett egyetlen szezonban
A számok mutatják meg igazán, milyen mezőgazdasági központ alakult ki ezen a száraz vidéken. A 2024–2025-ös szezonban Almería kertészeti termelése meghaladta a 4 millió tonnát, ami 2,3 százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest.
A legnagyobb mennyiségben:
- 913 ezer tonna paprika,
- 751 ezer tonna paradicsom,
- 629 ezer tonna görögdinnye,
- 621 ezer tonna uborka,
- 464 ezer tonna cukkini
termett.
Az export értéke ugyanebben a szezonban 3,716 milliárd euróra, mai árfolyamon mintegy 1360 milliárd forintra nőtt. Az exportált mennyiség elérte a 2,5 millió tonnát.
A fehér fólia még a helyi hőmérsékletet is megváltoztatta
Az almeríai üvegházak egyik legfurcsább hatását nem a növényeken, hanem a helyi klímán figyelték meg. A magyarázat az albedó, vagyis az, hogy egy felszín a rá érkező napsugárzás mekkora részét veri vissza. A fehér műanyaggal borított üvegházak sokkal több napfényt tükröznek vissza, mint az eredeti sötétebb talaj és növényzet.
Egy 2008-ban a Journal of Geophysical Research: Atmospheres folyóiratban megjelent kutatás az 1983 és 2006 közötti időszakot vizsgálta. A kutatók az intenzív üvegházi termesztéssel borított területen évtizedenként körülbelül 0,3 Celsius-fokos helyi lehűlési trendet mértek, miközben a tágabb régióban nem ugyanez a tendencia érvényesült.
A vizsgálat szerint az üvegházas felszín átlagos albedója 0,09-cel nagyobb volt a korábbi legelőterületénél, az ebből számított éves átlagos sugárzási kényszer pedig −19,8 watt volt négyzetméterenként. A szerzők arra jutottak, hogy az üvegházak terjedése által okozott nagyobb fényvisszaverés részben elfedhette a térségben egyébként várható melegedést. (Ez azonban kizárólag helyi jelenség. Nem jelenti azt, hogy a műanyag üvegházak globális megoldást kínálnának az éghajlatváltozásra.)
De honnan van ennyi víz Európa egyik legszárazabb vidékén?
Ez az egész rendszer egyik legnagyobb kérdése. A térség mezőgazdasága történetileg jelentős mértékben támaszkodott felszín alatti vízkészletekre, és az intenzív vízkivétel komoly nyomást helyezett a helyi víztartó rétegekre. A modern rendszer ezért egyre több forrásból próbál vizet biztosítani: takarékos csepegtető öntözéssel, tisztított víz újrafelhasználásával és tengervíz-sótalanítással.
A Campo de Dalías sótalanító üzeme naponta körülbelül 97 200 köbméter vizet képes előállítani. A rendszer 300 ezer ember vízellátását és mintegy 8000 hektár mezőgazdasági terület öntözését szolgálhatja.
Almería tartomány másik részén a carbonerasi sótalanító napi 120 ezer köbméteres kapacitással működik, és többek között Campo de Níjar mezőgazdaságát látja el vízzel, vagyis a „műanyag tenger” sikere nem annak köszönhető, hogy valahogy eltűnt a térség vízhiánya. Éppen ellenkezőleg: a víz biztosítása az egész rendszer egyik legnagyobb technológiai és környezeti kihívása maradt.
Fotó: Getty Images
