Casey az angliai Lancashire megyéből költözött Vietnámba a párjával. A tengerparti Đà Nẵngban bérelnek egy medencés lakást havi 490 fontért, ami a szeptember közepi árfolyamon nagyjából 210 ezer forint. A lakbért megfelezik, így Casey része körülbelül 105 ezer forint havonta. Azt állítja, a környéken havi 150 fontért, azaz nagyjából 64 ezer forintért is lehet lakást találni, de ez nem az az összeg, amit ő fizet.
Medencés lakás és tengerpart, de mennyiért?
Đà Nẵng hosszú strandjaival és városi kényelmével sokak számára vonzó hely. Casey számára is éppen ez a kettősség a lényeg: a lakásukból könnyen elérhető a tengerpart, miközben nem kellett lemondaniuk egy modern otthonról. A medence azonban a lakóépülethez tartozik, a havi 490 fontos díj pedig két ember közös lakbére. A történet egészen másként hangzik, ha valaki egyedül keresne hasonló lakást.
Casey szerint a legolcsóbb ajánlatokat nem feltétlenül a turistáknak szóló szállásoldalakon találni. Ő a Facebook Marketplace-en is keresett albérletet, és úgy tapasztalta, ott akár jóval alacsonyabb árakkal is találkozhat az ember, mint az Airbnb-n. A havi 150 fontos lakás lehetőségét is így említi. Ez azonban egy lehetséges kezdőár, nem bizonyíték arra, hogy mindenki ennyiért talál megfelelő otthont: számít a környék, a lakás állapota, a bérlés időtartama és az is, milyen feltételekkel adják ki.
Egyfontos ebéd: itt sokat számít, mit eszel
A brit nőnek az étkezés jelentette az egyik legnagyobb árkülönbséget. Állítása szerint egy helyi vietnámi fogásért olykor mindössze egy fontot, körülbelül 430 forintot fizet. Ha viszont nyugati típusú ételt választ, egy étkezés inkább négy fontba, nagyjából 1700 forintba kerül. Vagyis ugyanabban a városban is egészen eltérő lehet a napi étkezési számla attól függően, hol és mit rendel valaki.
Az olcsó helyi étel csábító része a történetnek, de Casey sem minden étkezését oldja meg egy fontból. A beszámolója inkább azt mutatja meg, hogy Đà Nẵngban van lehetőség ennyit fizetni egy fogásért. Ha valaki rendszeresen nyugati ételeket eszik, bevásárol otthonra, kávézókba jár vagy gyakran rendel, a havi összeg hamar magasabb lesz annál, mint amit az egyfontos ebédek alapján elképzelne.
A lakbéren túl is vannak kiadások
Casey a közlekedésről és a szabadidőről is beszélt. Hetente mintegy 20 fontot, vagyis körülbelül 8500 forintot költ az utazásra; a helyi fuvarokhoz a Grab alkalmazást használja. Kirándulásokra, badmintonra és pickleballra további heti 20–30 fontot, nagyjából 8500–13 ezer forintot szán. Masszázsra is rendszeresen költ. Ezek nem kirívó luxuskiadások, mégis fontosak, ha valaki azt szeretné tudni, mennyi pénzből telik valóban a Casey által bemutatott életre.
Ráadásul Casey a közösségi médiában közzétett tartalmaiból él. A költözése tehát nem pusztán arról szólt, hogy talált egy olcsóbb várost: olyan munkája van, amelyet távolról is végezhet. Ez alapvető különbség ahhoz képest, amikor valaki turistaként látogat Vietnámba, vagy helyben keresne állást és megélhetést.
Mire elég valójában a havi 300 font?
A történet több változatában szereplő 300 font, körülbelül 128 ezer forint azt a benyomást keltheti, hogy Casey minden havi kiadása belefér ennyibe. A felsorolt tételek alapján ez nem áll össze: a lakbérből rá eső rész önmagában 245 font, és ehhez jön még az étel, a közlekedés és a szabadidő. Ráadásul csak azért fizet fél lakbért, mert a párjával él.
Casey példája így is megmutatja, miért vonzó Đà Nẵng sok külföldinek. A pár száz forintos helyi étel és a kettéosztott lakbér valóban sokat változtathat a havi kiadásokon. Ha azonban valaki a költözésen gondolkodik, az egyetlen látványos szám helyett a teljes költségvetést érdemes néznie: a saját lakbérét, az étkezést, a közlekedést és mindazt, amitől az ottani élet számára is élhető lenne.
Fotó: Getty Images
