Ma már nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy hány évig élünk, hanem az, hogy milyen állapotban töltjük el az életünk utolsó évtizedeit. Ez az egyik alapgondolata Bruno Vellas francia geriáter munkájának is, aki az egészséges öregedés kutatásának egyik ismert szakembere, és a toulouse-i IHU HealthAge alapítója.
A szakember a La Vanguardia augusztus 28-án megjelent interjújában arról beszélt, hogy az öregedéskutatás egyre inkább a betegségek kezelése helyett a képességek megőrzésére koncentrál. Egyik figyelemre méltó állítása szerint
egy mai 70 éves ember belső kapacitása már hasonló lehet ahhoz, amellyel egy 60 éves ember rendelkezett húsz évvel ezelőtt.
A 70 lett az új 60? (Forrás: Getty Images)
Nem az életkor az egyetlen mérce
A „belső kapacitás” – angolul intrinsic capacity – az Egészségügyi Világszervezet által is használt fogalom. Nem egyszerűen azt jelenti, hogy hány éves valaki, hanem azt, hogy milyen fizikai és mentális képességekkel rendelkezik.
Ide tartozhat például
- a mozgás,
- a látás,
- a hallás,
- a memória
- és a pszichés jóllét.
A cél az, hogy ezek a képességek minél tovább megmaradjanak, hiszen ezek teszik lehetővé, hogy az ember önállóan éljen, mozogjon, kapcsolatokat tartson fenn, és továbbra is olyan dolgokat csináljon, amelyek fontosak számára.
Vellas szerint ezen a területen már most is látható fejlődés. A következő cél pedig még ambiciózusabb:
az interjúban arról beszélt, hogy tíz év múlva akár az is elképzelhető, hogy egy 80 éves ember funkcionális képességei bizonyos szempontból egy korábbi 60 éves emberéhez legyenek hasonlóak.
Ez azonban célkitűzés, nem jelenlegi tudományos eredmény.
A törékenységet nem akkor kellene felismerni, amikor már nagy a baj
A geriátria egyik fontos kérdése a fragilitás, vagyis az életkorral összefüggő törékenység. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki idős vagy beteg: olyan állapot, amelyben a szervezet tartalékai csökkennek, és egy kisebb megterhelésre is nehezebben reagál.
Vellas szerint azért fontos korábban felismerni ezt az állapotot, mert a cél az, hogy ne akkor kezdődjön a beavatkozás, amikor már kialakult a baj, hanem jóval korábban.
Ennek egyik eszköze az ICOPE program, amelyet az WHO dolgozott ki. Az Integrated Care for Older People célja, hogy rendszeresen figyeljék az önálló élethez szükséges fontos funkciókat, és már a korai változásokra reagáljanak. Az ICOPE többek között a memóriát, a mobilitást, a látást, a hallást és a pszichés állapotot is vizsgálja.
Vellas az interjúban azt mondta, hogy Franciaországban már mintegy 150 ezer idősebb ember adatait követik az ICOPE rendszerén keresztül.
Már 50 éves kortól figyelnék, hogyan változik a szervezet
A megközelítés egyik fontos eleme, hogy nem feltétlenül 70-80 éves korban kell először foglalkozni az öregedéssel.
Vellas az ICOPE kapcsán már 50 éves kortól javasolja a funkciók követését. Ennek nem az a célja, hogy minden ötvenes éveiben járó embert betegként kezeljenek, hanem hogy legyen lehetőség észrevenni azokat a változásokat, amelyek hosszabb távon az önállóság elvesztéséhez vezethetnek.
Ez jól illeszkedik az öregedéskutatásban egyre fontosabbá váló szemlélethez: nem feltétlenül egyetlen betegséget próbálnak megelőzni, hanem azokat a képességeket szeretnék minél tovább megőrizni, amelyek az önálló élethez szükségesek.
Mi az a biológiai életkor?
Az életkor azonban önmagában nem mond el mindent az öregedés állapotáról. Két azonos életkorú ember szervezete biológiailag eltérő ütemben öregedhet.
Ezért kutatják egyre intenzívebben a biológiai életkor mérésének lehetőségeit. A kutatók különféle biomarkereket és úgynevezett „öregedési órákat” vizsgálnak, amelyek segítségével azt próbálják megbecsülni, hogy egy szervezet milyen állapotban van a naptári életkorához képest.
Az Alzheimer-kórnál is fontos lehet az öregedés üteme
A biológiai öregedés kutatása az agy egészsége szempontjából is jelentős. Az életkor az Alzheimer-kór egyik legerősebb kockázati tényezője, ezért a kutatók azt is vizsgálják, hogy az öregedés biológiai folyamatai hogyan kapcsolódnak a kognitív hanyatláshoz.
Vellas többek között az úgynevezett krónikus, életkorral összefüggő gyulladást, a mitokondriumok működésének romlását és az öregedő, úgynevezett szeneszcens sejtek felhalmozódását említi olyan folyamatokként, amelyek fontos kutatási célpontok lehetnek.
Fontos azonban, hogy ezek kutatási területek, nem pedig bizonyított, rutinszerűen alkalmazható Alzheimer-megelőző kezelések. Vellas maga is hangsúlyozza, hogy a biológiai életkor mérésére szolgáló biomarkerek ígéretesek, de további kutatásokra van szükség, mielőtt széles körben bekerülhetnének a mindennapi orvosi gyakorlatba.
Több ezer biomarkerből próbálják megfejteni az öregedés mintázatát
Ebben kaphatnak szerepet az úgynevezett omikai technológiák. Ezek lehetővé teszik, hogy a kutatók egyszerre nagyon sok biológiai jellemzőt – például fehérjéket és más biomarkereket – vizsgáljanak.
Az INSPIRE programban ezeket az adatokat többek között életmódbeli és egészségi információkkal próbálják összekapcsolni. A cél annak jobb megértése, hogy miért öregszik egyesek szervezete gyorsabban, másoké pedig lassabban, illetve hogyan kapcsolódnak ezek a folyamatok a funkcionális és kognitív változásokhoz.
A hosszabb élet önmagában nem elég
A szemléletváltás az orvoslásban is megjelenik. A lényeg már nem egyszerűen az, hogy tovább éljünk, hanem hogy minél több évet töltsünk el jó fizikai és mentális állapotban, önállóan és aktívan.
És ha Vellas megfigyelése helytálló, akkor ezen a téren már most is történt egy figyelemre méltó változás: egy mai 70 éves ember bizonyos funkcionális képességei alapján akár egy húsz évvel ezelőtti 60 éves emberhez is hasonlíthat.
