Mikor a kicsi ámulatában kinyitja a száját, hopp, gyorsan bedugja a kanalat, és nincs mit tenni, le kell nyelni. A gyerek belemegy a játékba, kinyitja a száját, és máris ott egy kanál étel. Persze egy idő után rájön arra, hogy ez nem csupán játék, hanem arra jó, hogy megetessék vele azt az ételt, amit különben nem akar megenni. Egyre többet kell “produkálnia “magát a szülőnek, hogy a kívánt hatást elérje, és egy idő után egész műsorszám lesz az étkezésből, ami lehet, hogy egyre gyötrelmesebb lesz az anyának is.
Ha az étkezés egy idő után kényszerré, alkudozássá fajul, amit nem élvez sem a gyerek, sem a szülő, a kicsik azt tanulják meg, hogy étkezni nem természetes dolog, amit az étvágy és a jóllakottság érzése határoz meg, hanem az akaratok ütközésének a színtere.
Mindez talán abból a szorongásból fakad, hogy a szülő titkon attól fél, hogy a gyermeke éhen fog halni, ha nem annyit eszik, amennyit ő, a szülő gondol.
 |
Éhen hal a gyermekem!
Mikor egy idős gyermekorvostól megkérdezte egy aggódó szülő, hogy mit tegyen, két napja semmit sem eszik a két éves gyereke, aki úgy különben jól van, azt válaszolta az orvos, hogy az utóbbi húsz év alatt nem volt a praxisában egy olyan gyerek sem, aki éhen halt volna. Vagyis várja ki, amíg a gyermek megéhezik, és akkor adjon neki enni, szólt a tanács.
Ha a gyerekek elfordítják a fejüket a tápláléktól, sok szülő ezt nem veszi komolyan. Nem hiszi el, hogy gyermeke nem szeretne többet enni, jóllakott. Mintha azt feltételeznék, hogy egy kisgyerek nem tudhatja, hogy mikor éhes, mikor mit kíván, vagy mit nem.
Anya, nem kérek!
Hallottam olyan anyáról, aki a tíz éves gyermekének sem tudta elhinni, hogy jóllakott, nem éhes. Hiába mondta, hogy nem kér többet, az anya határozottan állította, – nem kérdezte! – hogy ő jobban tudja, hogy mit érez a csemetéje, és biztos benne, hogy éhes. “Alig ettél, az ki van zárva, hogy nem vagy éhes! – halljuk gyakran még felnőttek között is. Gondoljunk bele, nekünk hogy esik, ha például egy vendégség alkalmával úgy érezzük, hogy belénk akarják diktálni azt az ételmennyiséget, ami után három napig koplalnunk kell majd. Csakhogy egy felnőtt udvariasan visszautasíthatja a kínált ételt, egy kisgyereknek erre még nincs lehetősége. Kénytelen lenyelni, esetleg elfordítja a fejét, vagy egyszerűen kiköpi az ételt, a szülő nem kis bosszúságára.
Mondanom sem kell, az így nevelt gyerekeknek valószínűleg nem nagyon lesz étvágya. A szülői noszogatás, erőszakoskodás rányomja a bélyegét az étkezésekre, a gyereknek elveszi az étvágyát nemcsak az ételtől, de az étkezésektől is. Ha a szülők túlságosan sokat foglalkoznak azzal, mit és mennyit eszik a gyermekük, ezzel megakadályozzák, hogy élvezze az étkezéseket. Ha a gyermeknek meg kell küzdenie a szülő aggodalmaskodásával, lehet, hogy feszült lesz, és hajlamos lesz túl sokat, vagy túl keveset enni az élete későbbi szakaszaiban is. Tudjuk, hogy a táplálkozással kapcsolatos csecsemő és kisgyermekkori élmények nagyban befolyásolják, hogy ki mit fog majd szeretni, mennyit fog enni, és hogy egyáltalán öröm lesz-e számára az étkezés, vagy örökös probléma felnőtt korában is. (A felnőttkorban fellépő táplálkozási zavarok mögött gyakran fellelhetők a csecsemőkorból, vagy a kisgyermekkor idejéből származó rossz tapasztalatok.)
Én vagyok én, te vagy te
Fontos szem előtt tartani, hogy gyermekünk nem egyenletes ritmusban nő, hanem inkább ugrásszerűen. Ebből következik, hogy amikor gyorsan nő, például az első életévig, vagy serdülőkorban, akkor nagyobb lesz az étvágya is. Máskor, mint például a második életévben, növekedése lelassul, és étvágya is csökken. Másrészt minden gyermek egyéniség, és ahogy sok más tekintetben egyéni, az étvágya is csak rá jellemző sajátosság, ami időről időre változik.
Általában egyéves kor után kezdődnek el a táplálkozás körüli zavarok. Ilyenkor a kicsik étvágya hullámzó lesz. Ebben az életkorban a súlygyarapodás átmenetileg lelassul, és ezzel egy időben az étvágy is csökken. Sok szülő úgy gondolja, hogy az evés minden áron való rendszeressége feltétlen szükséges ahhoz, hogy gyermekük egészséges legyen. Pedig figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ha a gyermekünk fáradt, vagy túl izgatott, beteg, vagy csak nyűgös, az étvágya változhat, romolhat. – Gondoljunk arra, hogy sok felnőtt bánatában nem tud enni, vagy éppen ellenkezőleg, az étellel vigasztalja magát.- Ha ezekben az esetekben nem erőltetjük az evést, elfogadjuk, hogy nem kívánja gyermekünk az ételt, az étvágy gyorsabban visszatér.
Felfedező túra az ízek világában
A kicsik általában életük első évében már találkoznak szilárd ételekkel. Lehet, hogy először idegenkednek, de hamarosan hozzászoknak az újfajta ízekhez. Meg kell tanulniuk az evés másfajta módját, amit a kanállal étkezés igényel. Ha nem erőltetjük ezt a folyamatot, a kicsi maga kezd érdeklődni az új étel iránt – persze lehetőséget kell adni neki, hogy megismerkedjen vele, elé kell tenni, – gyakran megkísérli saját magát etetni. A második év végére sikeresen magába tudja juttatni az ételt, bár a folyamat meglehetősen rendetlen és maszatos. Fontos, hogy hagyjuk kísérletezni, és önállóan próbálkozni, hiszen így tanul. Legyünk elnézőek és türelmesek, ne siettessük a folyamatot. Lehet, hogy ha mi etetjük, gyorsabban megy, de megfosszuk gyermekünket attól az élménytől, hogy ő egyedül eszik.
Színes táplálkozás, egészségesebb gyerekkor
Ahhoz, hogy egy gyermek nőjön, nem kell erőltetni. A folyamat megy magától is. – Itt most nem térek ki arra az esetre, ha az étvágy hirtelen megváltozik, és ezzel egy időben más viselkedésbeli változást is tapasztalunk. Ekkor fel kell keresni a gyermekorvost, hogy kivizsgálja az étvágytalanság okát.
A tapasztalat azt mutatja, ha többet adunk a gyermekünknek, mint amennyit az étvágya megkívánnak, akkor a következő étkezésnél úgyis kevesebbet fog enni. Tehát soha nincs szükség arra, hogy ráerőltessük, belediktáljuk gyermekünkbe az ételt. Ha ragaszkodunk hozzá, hogy mindig többet egyen, mint amennyit szeretne, ezzel fokozatosan csökkentjük a vágyát az ételek iránt, és azt érjük el, amit igyekeztünk elkerülni: étvágytalan lesz a gyermekünk. Próbáljuk tehát mindig olyan egészséges ételekkel kínálni gyermekünket, amit szeret, és szívesen fogyaszt. Minél változatosabb az étrend, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy megtalálja a neki kívánatosat. Ha folyamatosan változatos ételeket helyezünk egy egészséges kisgyermek elé, ő nagy valószínűséggel kiegyensúlyozott étrendet fog választani magának abban a mennyiségben, amire éppen szüksége van. Így elérhetjük, hogy természetes és jó étvágya legyen gyermekünknek.
Bokor Judit
Klinikai szakpszichológus
Praktikus, érdekes cikkek az egészséges életmódról, valamint személyre szabott tanácsok a Nestlé Életmód Központban!
