 |
Kiscsillag születik
Főhősünk (Lovasi András) élete, mely kockázatoktól és nőktől (Tóth Ildikó, Láng Annamária, Kovács Patrícia, Naszlady Éva) sem mentes, a szemünk előtt hullik darabjaira és rohan az elkerülhetetlennek hitt drámai végkifejlet felé
Lehet, hogy az a feltevés, mely szerint paranoiásak vagyunk, de minket tényleg üldöznek, nagy ritkán igaznak bizonyulhat?
“Amikor mindez megtörtént, harmincas éveimnek közepén jártam.
Történelmet tanítottam egy budapesti gimnáziumban, feleségemmel és a két gyerekkel boldogan éltünk két és félszobás lakótelepi lakásunkban.
Erősnek éreztem magam, tele tervvel, amibicíóval.
Közeledett a tanév vége.
Egy napon, akkor még számomra érthetetlen okokból, összefogott ellenem a külvilág.
Az események úgy kezdődtek, hogy kibírhatatlanul meleg volt a lakásban.
A panel, hogyha átmelegszik, hosszú ideig megtartja a meleget.
Szorongásos álom kerítet hatalmába, amitől később sem tudtam szabadulni.
Később levelet kaptam az APEH-tol. Egy jelentéktelen adategyeztetés kapcsán kértek, fáradjak be. Eközben a hétköznapi élet apró-cseprő, elintézetlen ügyei mind összetorlódtak a fejem fölött. Mindig is tudtam, hogy egy napon, a kisebb-nagyobb stiklikért meg kell fizetnem. De soha nem gondoltam volna, hogy mindennek ez az ára.
Gyanússá vált a viselkedésem a családom, a kollégák és a hatóság számára.
Elkapott az örvény: minél inkább kapálóztam, annál mélyebbre húzott le.”
 |
Lassú, lélektani krimiszerű összeomlást kísérhetünk végig, melyből látszólag nincsen menekvés. A krimi megjelölést úgy kell érteni, hogy noha nincs gyilkosság és klasszikus értelemben vett bűntény, az első perctől kezdve folyamatosan és fokozatosan no a feszültség, annak tükrében, hogy milyen lélektani folyamatok mennek végbe a főhős lelkivilágában. A suspense érzést időközönként lazább, derűsebb részek váltják fel, de csak azért, hogy a visszazuhanás még mélyebb legyen.
A 30-as értelmiségi pokoljárása azonban nem torkollik, tragédiába. A fordulatos, történetnek, mely tele van ugyan szorongással, fóbiával, mégis építő eleme az életet igenlő humor, legyen az akár fekete is.
A történet, dramaturgiailag egy ritkán alkalmazott kihívással kíván megbirkózni: a főhőst szinte egyetlen percre sem engedjük eltávolodni tőlünk, szinte vele együtt éljük át a zuhanását, és a talpra állását. Ez annyit jelent, hogy noha kívülről láttatjuk az eseményeket, azaz nem szubjektív kamerán keresztül, mégis a főhős szemszöge az egyetlen nézőpont.
Pálos György Ali www.sztorno.hu
Kísérőfilm:
SZALONTÜDŐ
(16mm, 7perc, 2006)
Gyártó: Közgáz Vizuális Brigád, Instant Filmek Műhelye
Főszereplő: Anger Zsolt, Ascher Tamás
Rendező: Szirmai Márton
Operatőr: Pohárnok Gergely
Zene: Végső Zoltán
Hangmérnök: Kőporosy János
Gyártásvezető: Győri Csilla
Producer: Pálos György, Czabán György
Támogatók: Magyar Mozgókép Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, MAFSZ, Focus Fox, KODAK
A kisjátékfilmek közt is low-budget-nek számító produkció nevét már egy étel is felvette.
A film hamarosan a mozikban, elõétel gyanánt.
“A szalontüdõ lehet ruganyos, savanyú, állott, édes, ebben a filmben épp közös nevezõ. Kinek olcsó és laktató koszt, kinek a nosztalgiázás egyik kelléke. Egy letűnt kor finom darabkája találkozik két sokat látott emberrel. Szavak nélkül is megértik egymást.” – Szirmai Márton
