Miközben főzőcskéznek, elolvassák, mi köze is van egymáshoz Szent Mártonnak és a lúdnak.
Régen a Márton-napot tartották a tél kezdetének. Ezen a napon fejezték be a mag- és a szőlőszüretelést, illetve kezdték a disznóvágást. Erre a napra esett a hálaadó ünnep a jó termésért a germánoknál, akik ebből az alkalomból többnyire libaáldozatot mutattak be az isteneknek ugyanekkor az ókori Rómában is libát szolgáltak fel a megújhodó élet istenének. Nálunk Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik tartotta a mondás. A liba csontjából az időjárásra is jósoltak: ha fehér volt és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. A bornak szent Márton a bírája állították szintén, azaz ilyenkor már iható az újbor, vagy az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a nemes itóka.
Szóval, itt a tél, röpködnek a mínuszok és a libák -ha nem vigyáznak, még az asztalunkra is kerülhetnek, okunk van rá, számtalan
Libamell sáfrányos rizottóval
A rizst kevés zsiradékon felhevítjük, megsózzuk, rátesszük a sáfrányt, és felöntjük másfélszeres mennyiségű forró vízzel. Beletesszük a megmosott mazsolát, és fedő alatt puhára pároljuk. Közben a paprikát vékony csíkokra vágjuk az újhagymával együtt, kevés olívaolajon megpirítjuk, és a párolt rizshez keverjük. A libamelleket hajszálvékony szeletekre vágjuk, enyhén megborsozzuk, és közvetlen a tálalás előtt, nagyon forró serpenyőben vagy wokban pár másodperc alatt megpirítjuk. Vagy a rizsbe keverve, vagy a tetejére szedve tálaljuk.
A teljes cikket, még két Márton-napi recepttel a 45. héten, november 8-án, szerdán megjelenő Nők Lapjában olvashatod!