Milyen fizikai állapotban vagyunk általában?
Nagyon erősen szórt. Vannak, akik nagyon fittek és nagyon tudatosak, viszont vannak, akik semmit sem tesznek. Az állapotfelmérésen például a padról egylábas felállást, teljes felülést vagy könnyített fekvőtámaszt sokaknak nem sikerül megcsinálni. Ezek sokkolóak szoktak lenni a vendégnek és olykor nekem is. Van, aki meg sem akarja próbálni, azt mondja, hogy fekvőtámaszt ő nem csinál, meg hogy utoljára a Cooper-teszten futott az iskolában. Tudja, hogy nincs jó állapotban, de ha egy hónap múlva a közös munka eredményeként könnyedén megy már a gyakorlatsor, az egy jó visszajelzés.
A rossz fizikai állapot nem töri le a lelkesedést?
Aki már eljön, az felkészült lélekben. Van olyan, aki írogat e-maileket, kifaggat, de soha az életben nem látom, mert nem mer eljönni. Volt olyan élményem, hogy eljött egy vendég a csoportos órámra, majd azt mondta, akkor jön vissza, ha úgy néz ki, ahogy én. Ez nagyon meglepett, hiszen pont azért vagyok, hogy segítsek változtatni. Nem azzal van a gond, ha valaki eltunyult az évek során, hanem aki beletörődik, hogy gyenge. Ha valaki már eljön, azzal lehet mit kezdeni. Olyan is van, aki másodvéleményért jön hozzám, mert abban bízik, hogy majd én egyszerűbbet, mást vagy jobbat ajánlok.
Fotó: Getty Images
Ilyenkor hogy érinti őket, hogy nem adsz egy könnyebb opciót?
A múltkor volt egy hölgy, aki a fehérjékről kérte ki a véleményem, mert fogyni szeretne, és érdeklődött, hogy szerintem érdemes-e fehérjét ennie vacsora helyett. Mondtam, hogy szerintem nem, és meg is indokoltam. Közölte, hogy de a recepciós lány azt mondta neki a fitneszteremben, hogy mindenképpen fogyasztania kell. Erre csak azt tudtam mondani, hogy ha a recepciós lány szakvéleménye érdekli, akinek az a célja, hogy eladja a mögötte lévő termékeket, akkor nyugodtan hallgasson rá. Csak nem értem, hogy miért kérdezett meg engem.
Nagyon vágyunk a táplálékkiegészítőkre?
A könnyebb utat szeretnék választani a legtöbben, hogy „ha ezt vagy azt iszod, akkor lefogysz”. Feleslegesen az emberek nem akarnak kiadni pénzt, de annyi helyen folyik a csapból, hogy ezeket mind fontos beszedni, hogy nehezen engedik el ezt a kérdést a vendégeim. Biztos, hogy vannak azok a célok, amik indokolják a táplálék kiegészítők fogyasztását, de egy egészségtudatos életmód elkezdése nem feltétlen. Azt javaslom mindig, hogy inkább a piacon vegyenek több zöldséget vagy alternatív gabonát, mintsem multivitaminokra költsék a pénzüket.
Személyi edzésen hogy kezelik, hogy nőként „dirigálsz”? Volt férfi vendéged?
Igen, volt. Egyszer egy nagyon sovány srác jött hozzám, akinek bemutattam a gyakorlatot a gépen, és őszintén nem akartam zavarba hozni, de vissza kellett venni a súlyból, hogy ő is meg tudja csinálni. Szerencsére őt sem zavarta, tudta pontosan, hogy 6 éve nem edzett semmit. Nagyon jó fej, alter arc volt.
Mi a helyzet a hisztikkel?
Van, aki azért jön, hogy mindent kiadjon magából, és keményen megdolgoztassa magát, van, aki szeretné, ha a frizurája tökéletesen maradna az edzés végére is. El kell találni a vendég stílusát is. Van, akivel olyan viszonyba tudok kerülni, hogy őszintén megmondom neki, hogy „na jól van, nem kell hisztizni”. Vagy azt mondja, hogy fáj, én pedig azt válaszolom, hogy rendben, kérdezd meg, hogy kit érdekel. Poénnal el lehet ütni a „kínlódást”, akkor könnyebben túl tud lendülni rajta a vendég is.
Volt már, akit elküldtél?
Egyszer, mert úgy éreztem, nem jutunk A-ból B-be, de az illető vendég azt válaszolta, ő annyira szeret ide járni, és olyan jókat beszélget velem, hogy szeretne járni továbbra is. Ő inkább elcsevegte az időt, szerette volna jól érezni magát edzés közben. Nem zavarta, hogy a cél felé nem nagyon közelítünk. Én nem szeretem, ha a vendégemnek van energiája beszélgetni. Erre megvan a lehetőség az edzés elején és a végén, a bemelegítés és levezetés alatt. Valamikor lehetőséget kell neki adni, viszont nehéz meghúzni a határt. Van, aki annyira beenged az életébe, hogy csak kerekedik a szemem. De van, aki nagyon zárkózott, és szinte semmit se tudok az edzésen kívüli énjéről.
Azért jár oda, hogy ilyenkor csak vele foglalkozzon valaki?
Igen, van, akinek érezhető, hogy az edzésnél fontosabb, hogy ápolgassam a lelkét, kiadja a kis bajait. Szokták mondani, hogy a személyi edző pszichológus is. De fontos is, mert kell, hogy legyen az edző és a vendég között bizalom és kötődés. Az arany középutakat szeretem, hallgatok és befogadok, figyelek, ami gondolatot el szeretne mondani, elmondhatja. Ha már számomra kényelmetlen témákat hoz, amik nem tartoznak rám, inkább ráteszek még egy tárcsát a rúdra, hátha akkor nem tud majd megszólalni.
Ők nem kérdezgetnek tőled intim dolgokat?
Ha szakmai kérdéseket tesznek föl, arra nagyon szívesen válaszolok, viszont ha a magánéletemről kérdezősködnek, akkor nyíltan el szoktam utasítani a kérdéseket. Olyan is volt már, hogy nagyon szeretett volna velem edzeni az illető férfi, de mondtam neki, hogy inkább nem.
Csoportos órán azért mást kell hoznod neked is, nem?
Van, aki még óra előtt és után odaül mellém, és elkezd mesélni, őt nehéz leszerelni, mert ez azért nem személyi edzés, még ha igyekszem is az egyéni sajátosságokra figyelni. Az edzés dinamikája is más, egy csoportos órán senki sem hisztizik, ott talán nehezebben fogadják el a gyengeségüket az emberek. Az óra egy pontján mondom, hogy aki úgy érzi, elérte a határát, az ne csinálja a következő nehezített gyakorlatokat, maradjon az egyszerűbb, alternatív megoldásnál. De jellemzően mindenki jön velem. Még az is, akin látom, hogy már nem bírja, mert az előzőt sem bírta, de az önérzete erősebb. Nyilván nem szólíthatom meg név szerint, de sokszor látom rajta, hogy alig bírja. Bizonyítani akar a többieknek és magának.
A sztereotípiák alapján egy személyi edző igazi „izomagy”, de te nem vagy az.
Nem, de szerintem azért látszik rajtam, hogy sportolok. Szerencsére nem volt olyan, aki beszólt volna. Nekem nem feltétlen kell kigyúrt állatnak lennem. Tartottam már olyan férfinak is személyi edzést, aki erősebb volt nálam. Bemutattam helyesen a gyakorlatot kis súllyal, aztán neki tettünk rá. Azt látom, szívesebben jönnek oda hozzám, mint ahhoz, aki ugyanabban a teremben egy kétajtós szekrény. De ez erősen személyiségfüggő.
A csoportos órát vagy a személyi edzést szereted jobban?
A csoportos órában ki tudom élni magam, könnyebben teremtek hangulatot, a személyi edzésen sokszor nehezebb megtalálni a közös hangot. Volt már olyan, hogy az a 60 perc kínos volt számomra, és nem haladtunk. Hiába mentem oda edzéstervvel és mondtam el, hogy mi lesz a feladat, nem tudtam kivasalni a vendégből, úgy éreztem, hogy csak időmet pocsékolom.
Mi a helyzet az étrendekkel, abban mennyire van egyetértés?
Én nem adok étrendet, csak egy étkezési ajánlást adok arról, mik a hasznos alapanyagok és nagyjából értékekben megadva az adagokat. De tudom, hogy sokan odaadják a saját versenyzői rizs-csirke étrendjüket, és a vendégek meg belebetegszenek a követésébe. Azt az utat nem lehet megspórolni, hogy valaki a saját életvitelének megfelelő táplálkozási és edzési rendszert kialakítsa. Én 2-3 éve minden reggel zabkását eszem, de aki nem szereti, miért erőltessem rá? Imádok futni, de tudom, hogy sokan nem szeretnek, akkor miért próbáljam meggyőzni arról, hogy a futás jó? Azon vagyok, hogy tanítsam a vendégeket, hogy önmagukkal szimbiózisban tudjanak élni. Mérges vagyok azokra az oldalakra, amik az 1200 meg 1500 kalóriás étrendeket kiposztolják. Ez nem a tanításról szól, hanem arról, hogy birkaként menjenek utánuk az emberek. Akinek a fejében megvan, hogy ő XY-t akarja lekoppintani, azzal nem tudok mit kezdeni, elengedem. Előbb-utóbb majd rájön, hogy nem tartható, amit csinál.
Fotó: Getty Images
Volt már, akivel vitatkozni kellett?
Van, akit soha nem fogok meggyőzni arról, hogy a flabelos nem csinál izmot, meg hogy a futás nem lerázza a hájat a lábról, vagy arról, hogy 6 után nem enni miért butaság. Ülünk az ebédlőben, és megkérdezem, hogy mit eszel, mire az a válasz, hogy „nem tudom, nagyon rossz, mert egészséges”. Próbálok észérvekkel hatni, és olyan visszavágásokat kapok, amiknek semmi értelme. Már csak veszek egy nagy levegőt, és hagyom. Mindig nagyon meglep, hogy emberek nem akarnak kritikusan gondolkodni, és minden fenntartás nélkül elfogadják, amit eléjük tesznek. Egy percig nem mondom, hogy az átlagembernek könnyű dolga van, mert nagyon ügyesen marketingelnek dolgokat. De az igény sincs meg, hogy legalább megnézze a másik oldalt is. Vannak mindig trendi étkezési szokások és edzések.
Most mi a menő?
Felmegy a netre, kikeresi a tüneteket, és meg is van a diagnózis, hogy PCOS-es, vagy inzulinrezisztens, vagy elkezd gluténmentesen kajálni, de biztos, hogy gluténérzékeny? El kell menni orvoshoz, kivizsgáltatni magunkat, és akkor kiderül, hogy valóban fennáll-e a probléma. De inkább így, mint hogy abba a hitbe ringassa valaki magát, hogy egy jó kis betegségtudatot is magára szedjen. Csoportos órában a cross tréning most a fancy, ami klassz tud lenni. Nem baj, ha kipróbálja a vendég, csak ha nem jön be, ne erőltessük csak azért, mert most éppen ez a felkapott.
A betegségtudat segít kifogásokat gyártani?
„Én azért nem tudok lefogyni, mert genetikailag ilyen vagyok, az anyukám is kövér volt.” Ez egy gyakori kifogás. A genetika 27%-ban befolyásolja, hogy néz ki valaki, csupán valamire hajlamosít, de az életmód az, ami meghatározó. Lehet, hogy a családban mindenki cukorbeteg volt, de ettől nem kell egyből aláírni, hogy neki is azzá kell válnia. Csak a felelősséget szeretjük nem fölvállalni. Nem véletlenül megy jól azoknak a fitnesz guruknak, akik azt mondják, „én lefogyasztalak téged”, mert azt sugallja, az illetőnek nem kell semmit csinálnia. Én ilyet soha nem ígérnék, mert kell, hogy partner legyen a vendég, a felelősséget be kell vállalni.
Sok a kókler?
Sajnos sok olyan „személyi edző” van, aki megnyert egy versenyt, és azt mondja, hogy akkor ő edző, de nem tanult semmit a szakmáról. Ők azok, akik odanyomják a csirke-rizs étrendet, mert ők azon lettek győztesek, és azt hiszik, mindenkinél működni fog. Egy percig sem hittem sosem, hogy feleslegesen tanultam anatómiát, sportpszichológiát, sportpedagógiát. Ezek kellenek ahhoz, hogy oda tudjak állni az emberek elé edzőként. A személyi edzés nem a gazdagok kiváltsága. Nekem az a célom, és remélem, még jó pár edzőnek, hogy edzeni és helyesen táplálkozni tanítsak. Erre legyen mindenkinek igénye, kérdezni sosem szégyen. Nagyon sok emberrel találkozom úgy, hogy megcsinálunk egy állapotfelmérést, van mondjuk 5-6 közös edzésünk, addig megtanulja használni a gépeket, aztán 2 hónap múlva újra találkozunk.
