Az állandó ítélkezések közé tartozik az anyák között például az, hogy nem is szült, aki császáros volt, vagy hogy aki nem szoptat, annak a gyereke egészséges már nem lehet. De a kínálat szinte végtelen, megszégyenítik egymást a szülés után megmaradt kilók, anyagi helyzet, babakocsik, gyerekruhák, munkába visszatérés, otthon maradás, tulajdonképpen bármi miatt. Legtöbbször egymás háta mögött, ami még emeli a dolog fényét.
Az ítélkezés jelensége ellen szólalt fel Constance Hall, a világhírű ausztrál blogger, akinek minden szavával egyetértünk. Ítélkezés helyett inkább azt kellene nekünk, anyáknak is gyakorolni, amit a gyerekeinknek szoktunk mondani:
Legyél kedves másokkal, és a világ egy szebb hely lesz.
“Találkoztam egy hölggyel mindennap az iskolánál. Nem tudom, mi zavart benne, szép kocsit vezetett, felszegett fejjel és belőtt frizurával érkezett mindig. Gyönyörű ruhákban jelent meg, és alig szólt hozzám. Én meg ott álltam a szoptatós melleimmel, száradtanyatej-szagom volt, kócos hajam és még az arcom is felpuffadt a reggeli sírástól. Olyan volt, mintha ez az anyuka a belső bizonytalanságaimat kivetítette volna széles vászonra. Ezért azt tettem, amit sok más anyuka is tesz: megpróbáltam ráterelni a szót, amikor a többi anyával beszélgettünk, részben az intrika kedvéért, részben pedig azért, hogy hátha jobban érzem majd magam tőle, ha kibeszéljük.
De az egyik anyuka tanácsa mellbe vágott: vele beszélj, ne róla!
Úgyhogy az egyik nap úgy döntöttem, odamegyek hozzá beszélgetni. Megtudtam, hogy régebben alkoholista volt, és más függő nőket segítő csoportokat tart. Megtudtam, hogy problémái vannak a házasságában, a gyerekeivel és az egészségével, épp úgy, mint mindenki másnak. Megtudtam, hogy minden igaz rá, de hogy sznob lenne, az nem. Sőt az egyik leginspirálóbb ember, akit ismerek. Kiderült, hogy míg én ott ültem, és utáltam a saját életem miatta, és nem mertem odamenni a hozzá hasonló fantasztikus anyukákhoz, addig ők azt hitték rólam, hogy túl nyugodt, szabad és menő vagyok hozzájuk képest. Azóta ez az anyuka az egyik legjobb barátommá vált, együtt terelgetjük a gyerekeinket, férjeinket és nagyokat nevetünk.
Úgyhogy most, az új iskola előtt állva már tudom, hogy sok anyukának megvan a maga véleménye rólam, és sajnos sokan pletykálnak a hátam mögött. Csak annyit mondanék nekik: vele beszélj, ne róla.“
