A trópusi klímának köszönhetően a hőmérséklet ritkán csökken 22-23 fok alá. Júniustól novemberig lehet számítani a ritka, ám annál bőségesebb trópusi zivatarokra, és alkalmanként hurrikánok is kialakulhatnak ebben az időszakban.
Történelmi bepillantás
 |
Kattints a képre! |
A sziget őslakói az arawakok voltak, akiket a karib-szigetek más benszülött törzsei elűztek földjükről. 1563-ban érkeztek Barbadosra a portugál hajósok, aki később arra használták a szigetet, hogy brazíliai útjaik során ott megpihenjenek, és hajóikat élelemmel és ivóvízzel töltsék fel. Ők adták a szigetnek a Barbados nevet, mert az ott bőven termő fügefák a föld felszínén előbukkanó gyökerei szakállra emlékeztették őket. Portugálul a barba szó szakállat jelent.
 |
Kattints a képre! |
1625-ben az angol hajósok is elvetődtek a szigetre, köztük John Powell kapitány, aki szülőhazájába visszatérve felhívta király, I. Jakab figyelmét a Karib-tengerben megbúvó lakatlan szigetre. Olyan meggyőzően dicsérte a terület kiváló adottságait, hogy az uralkodó 80 telepest küldött oda. A következő évtizedekben a sziget, és legjelentősebb települése, Holetow látványos fejlődésen ment keresztül, és a népesség száma is rohamosan növekedett, köszönhetően a Nagy-Britanniában uralkodó politikai bizonytalanságnak, ami sok embert az anyaországból való távozásra kényszerített. A népességnövekedés másik oka a cukornádültetvények létrehozása volt. A föld megműveléséhez munkaerőre volt szükség, amit az Afrikából hozatott rabszolgákkal oldottak meg. A virágzó szigetet, amit Kis-Anglia néven emlegettek lakosai, az angolok teljesen belakták. A rabszolgák felszabadítását követően új társadalmi berendezkedés alakult ki. A sziget 1966-ban vívta ki a teljes függetlenséget.
Emberek és szokások
 |
Kattints a képre! |
A szigeten 259 000 lakos él, többségük városokban, mint például Spieghstown és Oistins. Akárcsak a Karib-tenger más szigetein, Barbadoson is a gyarmati időszakok örökségeként többféle népcsoport és kultúra él együtt. A cukornádültetvények megművelésére tömegesen odahurcolt fekete rabszolgák leszármazottai, illetve a fehérekkel való keveredésből született félvér utódok teszik ki a lakosság nagyobb részét.
Az Afrikából származó kultúrák Barbadoson tovább éltek, és mind a mai napig éreztetik hatásukat, főként a zene és a tánc területén. Gyakoriak a látványos karneválok, felvonulások, amikor a szigetlakók színes ruhákba, jelmezekbe öltözve az utcákra vonulnak, ahol hajnalig dalolnak és ropják a táncot az ősi ritmusokra.
 |
Kattints a képre! |
Gasztronómia A barbadosi konyhaművészet főként a tenger kínálta alapanyagokat használja. A tonhal, a repülőhal, a languszta, a teknősbéka és a tengeri sün számtalan elkészítési formája ismert az egyszerű megpirított változatoktól kezdve egészen az egzotikus köretcsodákkal ellátott gazdagon fűszerezett fogásokig.
A helyi specialitások közé tartozik a gyümölcsökkel gazdagított currys sült hús, a roti, valamint a kukoricalisztből, kókuszból, krumpliból, mazsolából és fűszerekből készült, banánhéjon szervírozott sütemény, a conkies.
