Kedves Soma!
Egy nagyon kényes kérdéssel fordulok hozzád. Munkatársam, aki idősebb nálam, nagyon gonosz módon viselkedik velem.
Mikor dolgozni kezdtem, még nagyon kedves volt, de aztán egyik pillanatról a másikra támadó, gonoszkodó és aljaskodó lett. Bár nem felettesem, folyton megjegyzéseket tesz rám,
kioktat, nem fogadja a köszönésem. Kérdeztem a főnököm, hogy mit tegyek, azt mondta, ignoráljam. De sajnos nem lehet, elszívja az energiákat az irodában, és egész nap reszketek, hogy most ugyan mi nem tetszik neki.
Talán azt hiszi, hogy az új és fiatal kollégák jöttével az ő szerepe nem lesz fontos, pedig ez nem így van. Szakmailag vitathatatlan a hozzáértése, és eszemben sincs kifúrni. Próbáltam beszélni vele, de rendszerint szóhoz sem jutok, mert elém áll, szidalmakat szór, majd elhagyja a helyiséget. (Aztán tíz perc múlva visszajön, és jófejkedik a kollégámmal, hogy engem kirekesszen és bántson.) Hogy meghalljon engem, ahhoz kiabálnom kellene, amire – neveltetésemből fakadóan – nem vagyok képes. Próbáltam kedvesen szólni hozzá, de rendszerint nem válaszol a kérdésemre…
Úgy érzem, ez a helyzet egy tanítás. Volt egy főnököm, aki így viselkedett velem, végül odáig fajult a helyzet, hogy egy nap felálltam és felmondtam. Először fel volt háborodva, aztán megbánta. Hiába kért, hogy menjek vissza, nem tettem. A családomban is volt ilyen ember, rettegtem, ha felhívott, folyton parancsolgatott és erőszakoskodott, onnan is elmenekültem.
Tudom, hogy nem kellene, tudom, hogy szembe kell szállnom a félelmeimmel – de mi van, ha megteszem, és kirúgnak? Kereshetek másik állást, ami nem vetne rám jó fényt. Félek konfrontálódni.
Üdvözlettel:
Luca
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves Luca!
A játszma, amelybe belementél, az egyik legklasszikusabb energiaszerző hatalmi drámára épül. Ez nem más a kollégád részéről, mint energiavámpírkodás.
Ehhez a játszmához persze te is kellesz, épp ez az érzés, hozzáállás, hogy egész nap reszketsz, hogy mi nem tetszik neki. Épp ezáltal teremted meg neki azt a helyzetet, hogy megfélemlíthessen. Elérkezett az a nagyszerű és fontos állomása az életednek, hogy ennek a játszmának az alapvető működtető mechanizmusából kiszállj, és ezáltal végre megtanuld képviselni az érdekeidet. Írtad, hogy ez a helyzet többször megismétlődött már, és nyilván tudod, hogy mindaddig, amíg nem leszel képes ezen a hatalmi drámás játszmán túllépni, addig újra és újra bevonzod magadnak ezt a forgatókönyvet.
Több módszerrel is segíthetsz magadon, de a legfontosabb a kezdő lépés, maga a felismerés. Ezúton ajánlom a figyelmedbe James Redfield Mennyei prófécia című könyvét. Jó néhány éve jelent már meg, több kiadást is megélt ez a világszerte oly népszerű könyv. Tanulságképpen leírok belőle néhány gondolatot.
A szerző azt állítja, hogy mindazok, akik nem képesek még arra, hogy rákapcsolódjanak az univerzum végtelen energiájára, egymással harcolnak az energiáért. (Az a szemléletváltás, amelyben már benne vagyunk, az energiákban való gondolkodást helyezi a középpontba.) A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy szakadatlanul mások energiájára vadászik. Ahhoz, hogy ezen túllépjünk, nekünk magunknak is fel kell ismernünk, hogy mi magunk milyen módszerekkel uralkodunk másokon. Mert valahányszor visszatérünk ehhez a beidegződéshez, leválasztjuk magunkat a „forrásról” (az univerzum adta energiáról).
Nem könnyű megszabadulni ettől a szokástól. Alapvetően a következő mondható el az emberekről: vagy agresszívan igyekeznek energiát szerezni, közvetlenül kényszerítve a többieket arra, hogy figyeljenek rá, vagy passzívan, az emberek együttérzésére vagy kíváncsiságára alapozva próbálják felhívni magukra a figyelmet. Tehát a drámák tipológiai sora a következőképpen alakul: megfélemlítő, vallató, zárkózott vagy szegény én. (Te most ez utóbbit játszod.) A vallatók teszik zárkózottá az embert, a megfélemlítők hozzák létre a szegény én szerepét vállalókat, vagy pedig, ha ez nem sikerül, az újabb megfélemlítőket. A szerző szerint (és szerintem is) igazi önmagunk felderítéséhez be kell látni, hogy valódi énünk mindkét szülő „igazsága” (és persze a tőlük hozott energiák) közötti félúton vette kezdetét. Ezért születtünk hozzájuk, és nagyon fontos, hogy magasabb perspektívából lássunk rá arra, amit ők képviseltek, képviselnek. Épp ezért időt kell szánnunk a múlt tisztázására (ez tudatos belső munka).
Mindenkinek megvan vagy megvolt a saját hatalmi drámája, amelyen előbb-utóbb túl kell lépni. A múlt tisztázása ebből a szempontból az a folyamat, amelynek során tudatosodnak bennünk a gyermekkorból magunkkal hozott manipulációs technikák. Ha sikerül meghaladnunk, túllépnünk ezt a szokást, beidegződést, tanult mintát, akkor megtaláljuk magasabb rendű önmagunkat. Amint ezt meglépted, el fog jönni az idő, hogy hálás leszel a kollégádnak ezért a tanításért. (Hasonló, de némileg mégis más megközelítésben ír erről Eric Berne az Emberi játszmák című könyvében, amelyet szintén ajánlok.) Hogy ezt meg tudod-e egyedül oldani, vagy szükséged van segítségre, neked kell eldöntened! A legfontosabb, az első lépés, a felismerés már megtörtént.
Nem a kollégáddal van a gond (ő olyan, amilyen, nincs jogunk egymást megváltoztatni), hiszen mindaddig, amíg a megfélemlíthető, szegény én leszel, be fogod vonzani az energiavámpírokat. Szembe kell nézned a félelmeiddel! Először játszd le fejben, tekerd vissza a belső mozid képeit, hogy hol volt az életedben először az a pont, amikor hagytad, hogy valaki megfélemlítsen. Lásd magad kívülről! Majd képzeld el magad ebben a helyzetben (írj új forgatókönyvet erre a szituációra), hogy milyennek szeretnéd magad látni. Képzeld el, hogyan viselkedsz, mit érzel belül, amikor önbizalommal, belső erővel telve nem hat rád a másik viselkedése, hanem csak nézed őt kívülről. Nahát, ő ilyen, ezt választotta. Katonásdit játszik a másikkal. Már akivel lehet – mert ahogy nem talál rá partnert, úgy ez a fajta viselkedés, hozzáállás értelmét veszti. Pörgesd végig ezeket az élethelyzeteket, és írd át mindegyikben a forgatókönyvedet! Majd juss el a jelenig, és képzeld el, hogy te tök nyugodt vagy a munkahelyeden, teszed a dolgod, és nyilván tudod, hogy tudásod legjavát adod, lelkiismeretes vagy, ennél többre nincs szükség, úgyhogy nincs is mitől tartanod. Épp elég, ha törekszel. Nem kell fölemelned a hangod, akiben ott van a belső erő, annak nem kell kiabálnia a másikkal. Nem kell lemenni kutyába, őrizd meg a méltóságodat! Az önbizalmadra kell rágyúrni, és meg kell tanulnod elviselni a konfrontálódást! Ebben nagy segítségedre lehet a pszichodráma, ahol akár kondicionálással is megtanulhatod ezt. Az NLP (neurolingvisztikai programozás) is segíthet ebben. A kineziológia a stressz oldásában és az alapstressz elengedésében segíthet, a családállítás pedig abban, hogy a családodon belül miért vállaltad magadra ezt a szerepet. Ezek a módszerek akár együtt is működhetnek, biztosan érezni fogod, melyik a tiéd. A lényeg, hogy végre a kezedbe vedd a sorsod, és dolgozz azon, hogy kiszállj ebből a szerepből!
Végezetül ajánlanék még egy könyvet, amely egy nagyszerű belső munkamódszert is megmutat. (Ez is a módszer neve: munka.) Merthogy a változásokhoz kell az önmagunkkal töltött idő, munka és energiabefektetés!
Katie Byron: Négy kérdés. Röviden összefoglalva azt mondja a szerző, hogy az életben a problémák jelentős részét mi magunknak gyártjuk, mégpedig azzal, hogy a valóság elfogadása helyett különféle elvárásokat támasztunk az emberekkel, helyzetekkel kapcsolatban. Mondjuk, jelen esetben te kitalálod azt, hogy a kollégádnak veled szemben kedvesnek, rendesnek, megértőnek kellene lennie. De nem az. A valóság az, hogy ő kötekedő, megfélemlítő, barátságtalan, rosszindulatú. Ez van. Ő ilyen. (Vagy legalábbis veled most ilyen.) Amennyiben stressz nélkül elfogadod őt ilyennek, ettől kezdve nem tud rád hatni. Vannak mások is, akik irigyek, nagyképűek vagy hazudozósak, akaratgyengék. Olyanok, amilyenek. Hogy valaki ebből problémát gyárt magának, erről ő tehet. Problémát bárkiből és bármiből lehet gyártani, akár végeérhetetlen lehet a lehetséges problémák tárháza.
No de mindenki csak a saját háza előtt söprögethet! Ahogy írtam: nincs jogunk megváltoztatni egymást, viszont ha mi magunk változunk egy kapcsolatban, akkor automatikusan a másik hozzánk való viszonya is változni fog. Szóval ne a kollégáddal foglalkozz (ő olyan, amilyen), hanem saját magaddal! Ugyanis az az igazság, hogy nem a főnököd készít ki téged, hanem te készíted ki magad, most éppen a munkatársad által.
Drukkolok, hogy végre az az erős, önazonos Luca legyél, aki bizonyára nem véletlenül kapta (avagy választotta most) ezt a mágikus nevet.
Soma Mamagésa
| Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu Bővebb információért kattints ide! » |
